Acta Papensia 2004 - A Pápai Református Gyűjtemények Közleményei 4. évfolyam (Pápa, 2004)
3-4. szám - Forrásközlés - Mezei Zsolt: A Dunántúli Református Egyházkerület statisztikája 1817-ben
Forrásközlés Secularis Fő Nótárius, Tettes Pázmándy Dienes19 Tábla Biró Tiszteletes Búzás Pál,20 a' Pápai Egyházi Megye Esperestye, és Tapóltzafői Prédikátor. Tiszteletes Vásárhelyi Sámuel21 a' Belső Somogyi Egyházi Megye Esperestye, és Csokonai Prédikátor. Tiszt: Vecsei Miklós22 a' Tatai Egyházi Megye Esperestye, és Kotsi Prédikátor. Tiszt: Szalui Mihály23 Drégel Palánki Egyházi Megye Esperestye és Szokolai Prédikátor. Tiszt: Fábián ]ósef4 a' Veszprémi Egyházi Megye Esperestye és Tót- vásonyi Prédikátor. Tiszt: Katona Mihály25 a' Rév Komáromi Egyházi Megye Esperestje és Bútsi Prédikátor. 18 Tóth Ferenc (1768-1844) 1801-től teológiai tanár Pápán, az egyházkerület 1816-ban főjegyzővé választotta. 1817 tavaszától pápai lelkész, 1823-től a pápai egyházmegye esperese, 1827 nyarától az egyházkerület püspöke volt. Vö.: BENEDEK Sándor: Tóth Ferenc gyakorlati theo- lógiája: tanulmány a gyakorlati theológia köréből. Debrecen, 1933. (Theologiai tanulmányok 30.) 19 Pázmándy Dénes, idősb (1781-1854) jogász, politikus. 1802-ben Komárom vármegye szolgálatába lépett, alügyész, majd 1810-től főszolgabíró lett. Az 1825/27. évi, és a többi reformkori országgyűlésen Komárom vármegye követeként vett részt. 1837-ben a Dunántúli Református Egyházkerület világi főgondnokává választották. 1848-ban a magyar kormány Fejér vármegye főispánjává nevezte ki, s így a főrendiháznak is tagja lett. Részt vett a Honvédelmi Bizottmány munkájában, de Debrecenbe már nem ment el. Baracskai (Fejér vm.) birtokán élt haláláig. 20 Búzás Pál tapolcaföi, később csöglei lelkész 1795-1823 között volt a pápai egyházmegye esperese. ZOVÁNYI Jenő: Magyarországi protestáns egyháztörténeti lexikon. (3. jav., bőv. kiad.) Szerk. Ladányi Sándor. Bp., 1977. 457. (A továbbiakban: ZOVÁNYI 1977.) 21 Vásárhelyi Sámuel csoknyai lelkész 1807-1827 között volt a belsősomogyi egyházmegye esperese. ZOVÁNYI 1977. 64. 22 Vecsei Miklós kocsi lelkész 1814-1820 között volt a tatai egyházmegye esperese. ZOVÁNYI 1977. 623. 23 Szelni Mihály szokolyai lelkész 1807-1820 között volt a drégelypalánki egyházmegye esperese. ZOVÁNYI 1977.157-158. 24 Fábián /ózséf (1761-1825) a veszprémi egyházmegye esperese (1805). Debrecenben, Géniben és Bernben tanult, Nagyszokolon, Vörösberényben és Tótvázsonyban lelkészkedett. Érdeklődött a természettudományok iránt, több ilyen jellegű művet írt és fordított. Nevéhez fűződik az első magyar nyelvű protestáns teológiai folyóirat, a „Prédikátori Tárház" (1805-1808) szerkesztése és kiadása. Életéről és munkásságáról bővebben: HUDI József: Fábián-emlékkönyv: Fábián József (1761-1825) református esperes pályafutása. Pápa, 2001. (A Pápai Református Gyűjtemények kiadványai. Forrásközlések 4.) 25 Katona Mihály (1764-1822) lelkész. 1782-ben togátus diák lett Debrecenben, 1788-ban a grammatisták, majd a rhetorok és logikusok tanitója. 1790-ben főiskolai könyvtárnok és 1792. szeptembertől 1793. márciusáig szeniorságot is viselt. Ekkor külföldre ment és Odera-Frank- furtban (Poroszország) az egyetem hallgatója volt, ahonnét visszatérve, meglátogatta 1796-ban a jénai és az erlangeni egyetemet is. A komáromi református egyház meghívta tanárnak, de 1803- ban tanári állását a búcsi (Komárom vm.) lelkészséggel váltotta föl. 1807-ben egyházkerületi tanácsbírónak, 1811-ben aljegyzőnek, 1812. októberében szeniornak választották meg. Meghalt 1822. május 9-én Búcson. — Munkái: Búcsúzó prédikáczió, mellyel a rév-komáromi reformatum Acta Papensia IV (2004) 3-4. 139
