Horváth Géza (szerk.): A Magyar Természettudományi Múzeum évkönyve 24. (Budapest 1926)

Bokor, E.: Új Duvalites Magyarországból

XXIV. ANNALES MUSEI NATIONAL IS HUNGARICI. 1926. ÚJ DUVALITES MAGYARORSZÁGBÓL. Irta BOKOR ELEMÉR, EIN NEUER DUVALITES AUS UNGARN. Von ELEMÉR BOKOR. Közel két év óta van birtokomban egy a tudományra nézve új barlangi vak bogár, melyet a borsodi Bükkhegységben DR GEBHARDT ANTAL társaságában eszközölt tudományos célú gyüjtőkirándulás alkalmával fedeztünk fel. Ismételt kutatásaim során azon fáradoztam, hogy az új fajból a leíráshoz szükséges anyagot összegyüjtsem és az állat létviszonyaival megismerkedjem. Munkálkodásaimnak szerény eredményét az alábbiakban közlöm, egyben az új fajt kedves kutatótársam tiszteletére nevezem el. Duvalites Gebhardti n. sp. Az északnyugat-magyarországi fajok (Hungarotrechus BOK.) rokonságába tartozik és a Duvalites Bokori CSÍKI fajhoz áll legközelebb. Körülbelül ugyanolyan nagy, azonban minden testrészében, különösen hátsó testében karcsúbb, csápjai és lábai hosszabbak, vékonyabbak. A halánték lapos, az orbitális vonalak párhuzamosak. Az előtör hátrafelé csaknem egyenes vonalban keskenyedik el, a nagy, hegyesszögű hátsó szögletek előtt határozottan öblös. A szárnyfedők jobban megnyúltak, párhuzamosak, mélyebben és hosszan barázdáltak, a röviden lekerekített vállak kiállók. A külváz mikroszkópos hálózása erősebb. Feje rövid tojásalakú, halántéka lapos, igen rövid, mikroszkóposán finom szőrözettél gyéren borított, a homlokbarázdák szélesek, félkörösek, előrefelé kissé kígyózottak, a fej a barázdákon kívül elől hosszráncolt, az orbitális vonalak párhuzamosak, a csápok karcsúak, a harmadik csápíz a felénél, a negyedik egy negyedénél hosszabb, mint a második, az utolsóelőtti ízek valamivel több mint kétszer oly hosszúak mint szélesek, a szemcsökevények igen kicsinyek, keskeny résszerűek, feketeszürke szélűek. Az előtör alig szélesebb mint hosszú, csaknem szívalakú, előrefelé gyöngén kerekített, hátrafelé csaknem egyenes vonalban elszűkült, a nagy,