Radocsay Dénes - Gerevich Lászlóné szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 18. (Budapest 1961)

CASTIGLIONE LÁSZLÓ: Görög—egyiptomi Apis bika az i. e. VI. századból

GÖRÖG-EGYIPTOMI APIS BIKA AZ L E. VI. SZÁZADBÓL A Szépművészeti Múzeum Görög-Római Gyűjteményének egyik bronzszobrocskája (13. kép)

1 az első pillantásra az Apis bikát ábrázoló egyiptomi kisbronzok jólismert csoportjába tartozó szokványos darabnak tűnik. A bika az egyiptomi szarvasmarha-ábrázolásoknál, különösen az Apis bikáknál általános lépő állás szkémája szerint készült : a bal lábak előre, a jobb lábak hátra lépnek. A természetellenes lépőállást, a test két oldalának parallelitására törekvő frontalitása magyarázza meg. A tartás annyira jellegzetesen egyiptomi, hogy az archaikus görög kisbronzszobrászat hasonló lépőállásban ábrázolt bikaalakjait egyiptomi hatásra vezethetjük vissza,

2 annál inkább, mert a velük egykorú vázafestészetben általános a természetes lépőállás,

3 a kisbronzok többségénél pedig a zárt lábakkal való állás szokásos. A szobrocska egyiptomi jellegét nemcsak tartása, hanem elsősorban a homlokán található lefelé fordított csúcsú háromszög adja meg (14. kép). Ez az Apis bikák egyik ismertető jele volt,

4 amely az Apis-bronzokon mindig megtalálható, 5 s láttán az ábrázolt szent állat meghatározása iránt kétség sem merülhet fel. Az egyiptomi jelleget támasztja még alá a darab készítésének egyiptomi módszerű viaszmodell-technikája,

6 valamint az állat egész habitusa. Az egyetlen feltűnő eltérés e típustól az, hogy az Újbirodalomtól kezdve az Apis bikáknál mindig megtalálható szarvak közötti napkorong hiányzik, s ennek helyén kis, részben letörött, kerek akasztó-fül látható. Az Apis kisbronzok nagy tömegétől eltérő technikai sajátosság továbbá a plinthus kiképzése. Míg ez általában széles, téglalap alakú lemez, vagy hasáb (amelynek alsó része rendszerint üreges), addig darabunknál csak egy keskeny, és a lábak illeszkedésének megfelelően S alakban hajló vékony lemezt találunk, amelyből alul a szobrocskának fa talapzatba való illesztésére szolgáló három csap ugrik ki. Mindezen eltérések azonban csak olyan kis variációk, amelyeknek magukban véve nem tulajdoníthatunk nagyobb jelentőséget. A budapesti szobrocska lényeges megkülönböztető vonását az Apis kisbronzok felületi díszítésétől való eltérése képezi. Összehasonlításul a Szépművészeti Múzeum egy másik Apis szobrocskáját közöljük.

7 Ez, a kvalitása miatt már képben 1 Lelt. sz.: 56.51.A. M.: 7,6 cm, h.: 7,7 cm. A MISTM Országos Történeti Múzeum átadása. 2 Dawkins, R. M.: The Sanctuary of Artemis Orthia at Sparta (1929) 200, LXXXVIII, 1. tábla; Payne, H.: Perachora (1940) 136, 43/3 — 7 tábla. 3 Bus chor, E.: Griechische Vasen (1940) 32, 39, 43, 50. képek. 4 H é r o d o t o s III 28. 5 Roeder, G.: Ägyptische Bronzewerke (1937) § 175, e. 6 Lásd erről Roeder, G. alapvető tanulmányait : Ägyptische Bronzewerke (1937) 187 kii., § 549; Ägyptische Bronzefiguren (1956) § 410,'

d, 515 kk. 7 Szépművészeti Múzeum, Egyiptomi Gyűjtemény, lelt. sz.: 51.2314. M.: 14,3 cm, h.: 13,5 cm. Oroszlán Z. — Dobrovits A.: Az egyiptomi gyűjtemény (1939)