Szilágyi János György - Kaposy Veronika szerk.: A Szépművészeti Múzeum közleményei 5. (Budapest, 1954)

CASTIGLIONE LÁSZLÓ: A három Charis csoport újabb töredéke

A HÁROM CHARIS CSOPORT ÚJABB TÖREDÉKE Az Országos Szépművészeti Múzeum Antik Osztálya 1954 márciusában női torzót vásárolt

1 (5—8. kép). A ruhátlan ifjú nőalak jobblábára nehezedik, ballábát térdben könnyedén behajlítva pihenteti. A lábak helyzetének megfelelően jobbcsípője felemelkedik, míg a bal kissé lesüllyed. Az alak erősen hiányos : a vállrész a karokkal és a fejjel együtt letörött, a mellek helyét is csak kagylós törésnyom jelzi, a lábak alsó része bokától hiányzik. A jobbláb a comb közepén és a térd alatt, a balláb a térd felett eltört, a törések illeszkedésénél és a lábak érintkezési felületénél kisebb hiányokkal. A jobbláb térd alatti törésénél a külső oldalon lepattant és beillesztett darab a szobor anyagával megegyező márványból látszik lenni, tehát valószínűleg antik. A lábak törései körül modern csiszolás nyomai figyelhetők meg. Az erős hiányok ellenére az alak tartása nagyjából világos. Középtengelye enyhe hullámvonalat ír le, amelynek megfelelően a fej valószínűleg jobbra fordult. A karok — a jobbkar törésfelületéből, a felsőtest helyzetéből és a testhez illeszkedés nyomának hiányából következtethetőleg —felemelkedtek. A felület a szobor kis méreteihez képest finom kidolgozású. A csontszerkezet a gömbölyű és lágy formákon keresztül is világosan érvényre jut, különösen a csípő tájékán. A lábak kissé elnagyolt mintázásával ellentétben a törzs, különösen a hátoldalon, finom átmenetekkel képzett formákban gazdag. Különbség állapítható meg az előés hátoldal kezelésében. Szembetűnő, hogy a hátrész erőteljesebb plasztikájú, gondosabban faragott, mint a szintén finom előoldal, melynek nyersebb felületével szemben enyhe fényt adó csiszolás emeli ki.

2 A testformák és a felület finom kezelése mellett a torzó szépségét elsősorban tartásának és kontúrjának lendületes és mégis mértéktartó ritmusa adja, melyet fokoz a rendkívül nyúlánk testalkat, a combok és csípő hosszúsága. Az ábrázolás tárgyának meghatározásához a felsőtest törései adnak támpontot. A mellek szokatlan módon mintha ki lennének szakítva a szoborból, hiányuk nem zúzódás következménye. A rongálódásnak ez a különös módja arra kényszerít, hogy egy a mellekkel eredetileg összefüggő rész hajdani létezését feltételezzük, amelynek letörése a melleket is magával vitte. Megerősíti ezt a feltevést az a körülmény, hogy a jobb mell kagylós törésének külső szélén kihajló rész figyelhető meg, amely semmiképpen sem tartozhatott magához a mellhez, hanem csakis egy előtte húzódó részlethez. A törések hosszúkásán átlós volta még az őket elfedő rész vagy részek elhelyezkedését és irányát is megmutatják. Látható belőlük, hogy a letört rész nem lehetett az alak saját karja, tehát másik alakhoz tartozott, s a torzó így egy csoport része volt. Megerősíti ezt az is, hogy tartása önmagában bizonytalannak látszik. A felsőtest erősebben hajlik ki jobbra a súlyát hordozó jobbláb vonalától, mint az egy önmagában, támaszték nélkül álló alaknál megengedhető volna. E körülmény figyelembevételével a közismert három Charis csoportban találhatjuk meg azt a kompozíciót, amelynek a torzó része lehetett. A lábtartás és a hátoldal kidolgozásának nagyobb gondossága kétségtelenné teszi, hogy a középső, tehát a nézőnek háttal álló alakkal van dolgunk. A középső 1 Ltsz. : 54,229. Görög márvány, sárgás, helyenként barna patinával. M. : 0,506 m. Előző tulajdonosa Rómában vásárolta. a Különösen jellemző az előoldal kevésbbé gondos kidolgozására a köldök hanyag faragása.