Paládi-Kovács Attila szerk.: Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (Szentendre: Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 2003)

Szánok, szekerek a Palócföldön és környezetében (1989)

széles bőröv a ló nyakában. A hámhoz (lószerszám) farmatring általánosságban nem tartozik (például Bodony, Bükkszék vidékén), de ahol nehezebb a terep, szükség van arra is (Szilvásvárad, Borsodnádasd, Tarnalelesz). Az egylovas egri kocsi szerszámához farhám tartozik. A szekér fékezése meredek hegyi utakon sok gondot okoz. Szántóhatárban legfeljebb a két hátsó kerekét szokták kerékkötő lánccal megkötni (Bodony Bükkszék, Tarnalelesz), de a Bükk-hegységből fát hordó szekereken három kereket kötnek meg (Szilvásvárad, Felsötárkány). Ráfot, kereket kímélő segédeszközt (papucsot, talabort) a Mátra-Bükk vidéki palócok nem használtak, - ma sincs. Rozsnyó vidékén csuszka, slabik néven ismerik a kerék alá láncolt vályús fadarabot. Dombos szántóhatárban veszik hasznát a macska nevü szekértartozéknak. Ez egy karvastagságú rúd, amit a szekér alá, a nyújtóra szerelnek. A végén köpüs felerősítésű villás vas található. Parton felfelé haladva leeresztik, hogy vasa a földet karcolja. Amikor a szekér megáll, s kicsit hátracsúszik, a macska befúródik a földbe, és megakadályozza a szekér további hátracsúszását (Bodony, Bükkszék, Tarnalelesz, Sajóvárkony, Sajónémeti). (1989)