Cseri Miklós, Füzes Endre (szerk.): Ház és ember, A Szabadtéri Néprajzi Múzeum évkönyve 10. (Szentendre, Szabadtéri Néprajzi Múzeum, 1995)
HÁLA JÓZSEF: A rezi kőipar
A 20. század folyamán a Kútfőben több bányát nyitottak, amelyek a termelőszövetkezet megalakulásáig ( 1959) magánkézen, családi tulajdonban voltak (5. kép). Reziben az 1940-1950-es években kb. 50-60 ember (férfi, asszony és gyerek) dolgozott a kőiparban, legtöbbjük a kútfői bányákban. Ez utóbbi bányák 1959-ben a termelőszövetkezet kezelésébe kerültek és azokban elsősorban építőkő- és köszörükőkészítés folyt. A kő kitermelését és feldolgozását a termelőszövetkezet keretén belül is elsősorban azok végezték, akik korábban a saját bányáikban ugyanott dolgoztak, de már téesztagokként és brigádokba szervezve. A Kollár-bányában (5. kép) az 1950-es évek végén befejeződött a termelés, a kútfői bányákat pedig a termelőszövetkezet 1988-ig működtette. Azóta néhány bányát betemettek, a többit sűrű növényzet nőtte be, tehát ott jelenleg bányászkodás nem folyik. Szakrális emlékeket már évtizedek óta nem faragnak és az építőkő készítése is megszűnt. Köszörűköveket is csak egy ember, Humpok János állít elő (alkalmanként készít egyet-egyet), de már ő is csak addig tevékenykedhet, amíg tartalékba elrakott 15-20 darab köve el nem fogy. Amikor ez bekövetkezik, a rezi kőipar valószínűleg végérvényesen megszűnik, hacsak nem akad egy vállalkozó, aki ezt az egy évszázadot megért iparágat életre kelti. A keszthelyi, a mecseknádasdi és a rezi kőipar kapcsolata Keszthely,,... lakosságának igen jelentékeny része mára középkortól kezdve iparral, kézművességgel foglalkozott." 1 " A városban a kőipar a 18. század közepén alakult ki, köszönhetően a település határában nagy mennyiségben előforduló és faragásra kiválóan alkalmas homokkőnek, valamint Festetics Kristófnak (1696-1768), aki 1741-ben vásárolta meg a Gersei Pethő család keszthelyi birto-kát és rövid időn belül nagy építkezésekbe kezdett. E munkálatokhoz elsősorban a német nyelvterület országaiból szerződtetett kőműveseket, kőfaragókat és ácsokat. Az ő hívására 1751-ben érkezett Keszthelyre Hofstädter József kőművesmester, aki ugyanabban az évben megalapította a kőművesek, kőfaragók és ácsok céhét. 1 " Ezzel egy időben nagymérvű kőbányászat indult meg a Várivölgyben. A város „szép" kőbányájáról Johann Matthias KRABINSKY már 1786-ban említést tett, 20 VÁLYI András ugyanazt „gazdag"-nak nevezte 1799-ben, :| 1837-ben pedig az írták róla, hogy „a szomszéd vármegyékben egy a legnevezetesebbek közül." 22 A keszthelyi bányákban (Mosóházi-kőbánya, Szigeti-kőbánya, Városi-kőbánya) fejtett homokkő még a 19. század végén is kedvelt volt a kőfaragók közében. Erre az időszakra a 150 éven keresztül folytatott bányászkodás következtében a Várivölgy kőfejtőinek együttes nagysága (hossza) elérte a mintegy 300 m-t. 23 Az említett keszthelyi céh első, név szerint ismert kőfaragói az 1750-1770-es években Joseph Hartmader, Anton Schluger, Thomas Naderer és Franz Holeck voltak, akiknek a keszthelyi temetőben ma is látható, kiemelkedő értékű, műemlék jellegű síremlékét a céhben utódjuk, az 1775 és 1796 között a városban tevékenykedő Joseph Spenn faragta meg 1775 és 1777 között. 24 A valószínűleg Kismartonból vagy környékéről származó Zitterbarth József kőfaragómester 1796 és 1831 között dolgozott Keszthelyen, részben vele egy időben, illetve őt követően (1822 és 1850 között) a Szentmargitáról érkezett Kugler Mihály, majd 1850-től 1878-ig fia, Kugler Ferdinánd kőfaragóműhelye működött a városban. E műhelyekben az említett időszakban több, mint 100, Európa különböző országaiból származó jeles "képfaragó", szobrász és kőfaragólegény is megfordult, illetve töltött el hosszabb-rövidebb időt. 2- Még a céh fennállása idején (az 1860-as években) érkezett Keszthelyre Csehországból Polatsck Máté kőfaragómester, de a céhbe nem lépett be. 2,> A céh felbomlása (1872) után a városban megszaporodott a kőfaragóműhelyek száma. RÉTHELYI Jenő szerint 1890 és 1928 között a városban a következő, önálló műhellyel rendelkező kőfaragó-mesterek tevékenykedtek: Polatsek Máté, Harnaschfeger Ferenc, Horth Sándor (1890), Kutasi Imre, Harnaschfeger Ferenc, Halász István, Ernszt Ede, Kollár István, Virág Sándor, Soproni József (1909), Harnás Ferenc, Kutasi Imre. Halász István, Kollár István, Hernicz István, Welk Károly, Tolnai Gyula, Tanos Gyula (1920), Kutasi Imre, Kertész József, Tantó Gusztáv (1928). 27 A 18. század közepén kialakult keszthelyi és a 19. század végén létrejött rezi kőipar a 20. század folyamán szoros kapcsolatban állt egymással, c kapcsolat az alábbiakban nyilvánult meg. A 19-20. század fordulójára a 150 éve működő keszthelyi homokkőbányák kimerültek, 2 " amelynek oka elsősorban a „rabló művelés" és „pazarlás" 24 volt. Bár a keszthelyi kőfaragók a 19. század utolsó harmadától kezdve egyre inkább a távolról (az 1860-as évektől vasúton) szállított különféle márványokat használták fel, 30 még a 20. században is dolgoztak homokkővel. Ezt (a fent említett okok miatt) Reziben szerezték be. Századunk első évtizedeinek jó hírű keszthelyi kőfaragómestere volt Kutasi (Kuntschnig) Imre (1874-1933), 31 aki műhelyét 1899-ben alapította. 32 Tekintélyét és egyben a kőfaragóipar elismertségét is bizonyítja, hogy az 1920-as évek elején ő volt az 1903ban megalapított keszthelyi Iparoskör elnöke/ 3 Reziből Kutasi Imre szállította a legtöbb követ Keszthelyre, amelyet egyrészt vásárolt, másrészt rezi emberekkel a Kútfőben lévő saját bányájában termeltetett ki. Rezi bányáját az 1920-as években a Sándor család vette meg. Egyik rezi homokkőből készített szép munkája a szentbékkállai (Káli-medence) temetőben 1926-ban felállított kőkereszt (6. kép). Sok rezi homokkövet használt fel pl. Tolnai Gyula és Tantó Gusztáv is. A keszthelyi és a rezi kőipar szoros kapcsolatának további bizonyítéka, hogy az 1885-ben megalapított 34 keszthelyi Ipartestületnek rezi mesterek is a tagjai voltak, pl. 1909-ben Kollár István. 35 Az ő rezi műhelyében dolgozott segédként a 20. század első éveiben az a Virág Sándor, aki később Keszthelyen nyitott kőfaragóműhelyt. Rezi születésű kőfaragóknak is volt műhelyük Keszthelyen, pl. az
