Kalla Zsuzsa szerk.: Kegyelet és irodalom. Kultusztörténeti tanulmányok (A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 7. Budapest, 1997)

I. SZÖVEGEK (a halotti búcsúztatóktól az emlékkönyvekig) - Császtvay Tünde: A halottak nem kérdeznek vissza

hogy mindnyájan, akik csak hallják, bámulják őt, s híre idegen országokba is elmegyen - miként hajlott a király szive a nemes magyar nemzethez, - Jókai diadala. Hogy veri le a hatalmas gazdag minisztert? [Gorovével való politikai csatározásáról] - látogatóba megyén ős Budára, hol jó Erzsébet királyné asszonyunk nagy tisztességet éreztet vele. A vállalkozásnak, de mondhatjuk úgy is, a nemzetnek, az a Jókai kellett, akinek „Ismert is lett neve csakhamar mindenütt, Széjjelhordta a hír Kossuthéval együtt, úgy beszél az egyik, mint soha senki más, És úgy ir a másik, hogy nagyszerű, csodás. A hírük kijutott külső országokba Idegen nemzetek gondolják magukba' : Két ilyen óriás, az még se bolondság Mégis derék ország ez a Magyarország!" (Mikszáth 1883, 11) Az a Jókai kellett, akinek „mindenütt ott volt lelke, gondolába, Mely a magyar népet magyarnak nógatja. Süketek hallották, mert betűit látták, Vakok, szavaiban őt magát csodálták Könyveit ur, szegény a szivébe véste És erőt nyert tőlük ujabb szenvedésre. Az a kis aczél-toll, mely az ő fegyvere, (Beh tömérdek embert hódított meg vele!)" (Mikszáth 1883, 13) A vitriolos tollú országgyűlési karcolatok írója (1882-től), az 1883-as tiszaeszlári pör kíméletlen hangú tudósítója igazi, kegyeletteljes művet alkotott. Feltámasztott egy már halott, virtuális Jókait. „Jóllakottan üldögélni és hazudni, barátom, a legrosszabb verzió." (Esterházy Péter 1979, 306) JEGYZETEK 1. Vö. többek között Schedel 1840, 157-237; Viszota 1912, 400-406; Törvényjavaslat 1877/78, 59-101; Arany 1876, 225-257; Arany 1901,227-232; Mikszáth 1964,21^9 és 141-143; Mikszáth 1969,86-86; Mikszáth 1973,147-149 ill. 154 és 67-68. 2. Ld. 1884. XVI. tc. (A szerzői jog szabályozásáról); Vö. még az 1793. nov. 3-i 2157. és 1794. jún. 24i 1812. sz. királyi rendeletekkel, melyek az utánnyomás kérdését szabályozták, az erre vonatkozó 1846. okt. 19-i császári pátenssel és az 1852-es császári rendelettel és az 1875-ös XXXVII. tc. 512-533. §-ival, melyek a kereskedelmi törvény keretében szabályozták a kiadói jogokat. 3. A „ponyva-vita" tenyéré Tódor Ildikó hívta fel a figyelmet. 4. Vö. például: Jókai próbálkozásait egy prózaírói testületnek, „az első magyar szépirodalompártoló társulatnak", saját írói kiadójának, a magyar nemzeti regénytár elindításának létrehozására vagy szépirodalmi lapalapítási kísérletét. 5. A gyűlésről ld. pl. a következő tudósításokat: Tudósítás 1881/a, 377; 1881/b, 381-382.