Endrődi Sándor - Baros Gyula: Petőfi könyvtár 20. Petőfi a magyar költők lantján (1910)

Előszó

78 Petőfi-Könyvtár Mikor a szenvedélyed elragadt, Te akkor is királyvért szomjazál: „Akasszátok föl a királyokat!" . . . Ha téved is, nagy a költőkirály . . . Nyomodba ma sakter-poeta jár Kiből csak sakterek bakója vál.*) Nézz érczszemeddel végig e hazán : Ahány dicsőt találsz, mind ismered. Békés munkában, gyilkos harcz zaján Bajtársaid valának mind neked. Fogyó csapatjuk, mint egykor veled, Védi a szent, a nagy eszményeket. S nézd, mit teszen az ifjú nemzedék: Szitokra az ajk, ütésre a kar . . . Óh, jaj! néhány rongy évtized elég, Hogy ezzé legyen a dicső magyar! Nézd és legyen a szellemed vihar S tisztítsa, meg legünk' villámival. Kozma Andor. PETŐFI SZELLEMÉHEZ. (1884.) Te megdicsőült lángszellem az égben, Körülragyogva fénylő csillagokkal, Mert fényesebb a csillag is az égen, Mióta honszerelmed lángol ottan : — *) Czélzás egy versre, melyben egy költő, ki akkoriban előkelő helyet foglalt el az irodalomban, a szerencsétlen eszlári sakterek felakasztását követelte. Az év, mikor Petőfi szobrát lelepleztük, általában a vallási türelmetlenség másodvirágzásának örökké szomorú emlékű éve volt. (K. A. jegyzete).