Varga Lajos: Az Országos Közegészség Tanács kiemelkedő orvos tagjai (1868—1893) / Orvostörténeti Közlemények – Supplementum 2. (Budapest, 1964)

Scheuthauer Gusztáv

volna. A közeli tényekben és eseményekben azonban tájékozatlan volt. Tájékozott volt az Ó- és Üjvilág minden nagy városáról, ismerte Egyiptom metropolisait, a Westminster templom valamennyi sírfeliratát, de azt a várost, sőt még azt a városrészt sem ismerte, amelyben lakott, élt. Részletesen tudta, hogy macedóniai Nagy Sándor vagy Shakespeare milyen betegségben halt meg, de az előtte fekvő hulla boncolási diagnózisának a megállapításában többször habozott. Az, aki végighallgatta és jegyezte előadásait, annak más könyvre nem volt szüksége, együtt megkapta a világ valamennyi jeles kórboncnokának a véleményét, csak éppen talán az övét nem. Bizalmatlan volt, szinte mindenki iránt. Ugyanakkor hihetetlenül közlékeny is. Ismerte minden nyelv alapszabályait, de a magyar nyelvet képtelen volt jól megtanulni. Polihisztor német tudós maradt élete végéig, aki itt született hazánkban, élete legnagyobb részét itt élte le, mégsem tudott összeforrni az ország népének életével és szokásaival, annak ellenére, hogy fáradhatatlanul dolgozott, tanult és tanított. A nyilvános szerepléstől nagyon idegenkedett és tartózkodott. Szinte csak a tanulásnak és a tanításnak élt. Egy Ízben mégis gyakran kellett szerepelnie a nyilvánosság előtt, 1883-ban, amikor a hirhedt tiszaeszlári perben szakértő volt és abban döntő szerepet töltött be. Ismeretes, hogy a magyarországi antiszemitizmus egyik aljas megnyilvánulása a „tiszaeszlári vérvád" 1883-ban egész Európát foglalkoztatta. A tiszaeszlári metszőt és társait azzal vádolták, hogy 1882-ben a zsidó húsvét előtt a zsinagógában meggyilkolták Solymosi Eszter leánykát. Az állítólagos gyilkosság célja az volt, hogy a kislány vérét a pászkába keverjék. A vádlottakat vizsgálati fogságba vetették. Tiszadadánál női holttestet fogtak ki, amelyről többen azt állították, hogy Solymosi Esztertel azonos. Anyja azonban nem ismert abban leányára. A vádlottakat több hetes, izgalmakban bővelkedő tárgyalás után a nyíregyházi törvényszék 1883. augusztus 3-án felmentette. Dr. id. Glass Izor Scheuthauernek a tiszaeszlári perben tanúsított magatartásáról az „Egyenlőség"-ben (1894. 5. sz.) a következőképp emlékezett meg: „Ha Tanár Űr nagy hírnevéről, érdemeiről, melyeket a tudományban szerzett, el is tekintek - mondám ifjúi hévvel és lelkesedéssel úgy kell, hogy a hirhedt Tisza-Eszlári perből ismerjełn, a melyben 226