Némethy Endre , Takács Lajos szerk.: Néprajzi Közlemények 2. évfolyam, 3-4. szám (Budapest, 1957)

Babus Jolán: Kender és lenmunkák a beregmegyei Lónyán II. 2o2

deráztatók. Ezért kárpótlásul az áztatott kenderből bizonyos részt

, dézmát kell adniuk a halásznak, illetve a partbirtokosnak. A dézaa a kenderkéveknek egy bizonyos hányada; nem mindig egyforma és nem aindenkl kivan egyforma hányadot.Általában minden 100 kévéből kivannak négyet, de ez változik. A halász, akit a kenderáztatők kenyérkeresetétől ütnek el, többet kivan, mint a partbirtokos. 1943ban a Csarondában való áztatésért a halász 30 kévéből kívánt egyet, később 25-ből; 1944-ben minden 20 kévéből kért egy kévét. A partbirtokosok általában minden 60 kévéből kérnek egyet. Tetszés szerint kérnek. /Másutt, pl. Tuz8éron nagyobb a rész; ott igazi dézmát

; decimát, tizedet szednek./ Dézmát csak a Csarondában való áztatás után kell fizetni, egyéb vizek /Klstisza, Holttisza, vályogvető, kubik/ után a partbirtokos nem kér részt. A dézsát kikötéskor, tehát a már eláztatott kenderből kell fizetni. Az áztató asszonyok nem igyekeznek megadni. Ha a halász, partbirtokos éppen ott jár, akkor kiveszi a részt, ha nincs ott, nem kapja aeg soha; perre azért nem mennek vele. A részt inkább a halász szokta kivenni, a partbirtokosok közül csak egyesek szedik be, azok sem mindig. Ha már ki kell adni a részt, sok asszony csak két markos kévét ad, hogy kevesebbet adjon, de a halász vagy partbirtokoa észreveszi, és követeli, hogy három markos kévét adjon az áztató. A dézmaként kapott kendert a halász és a partbirtokoa hazaviszi ill. viteti éa vagy otthon a nők feldolgozzák; a halász pedig /akinek felesége segit a munkájában, télen hálót köt éa nem ér rá fonni - szőniJ kiadja a kenderrészét feldolgozásra, ötödébe vagy hatodába. /Ez 1944-re vonatkozik./ Előbb azonban vizparti kunyhója köré rakva megszárítja a kévéket. Áztatásnál nem használnak más eszközt, mint kapát, három karót és két vagy négy hosszú rudat. A kender tövét nem szokták levágni áztatás előtt; majd elázik a vizben és leviszi- a vágóu

. Ugyanez áll a futókára is, ha nyüvéskor le nem húzták. - A vizhez kiérve az áztatok átöltöznek a magukkal vitt rossz ruhákba; hideg időben melegen öltöznek fel. A kendert lerakják a szekérről és az hazamegy.Ezután bevisznek kötésig /derékig/ vagy hónaljig érő vizbe egy karót, meg egy kb. 3 m. hosszú rudat. Ha nincs olyan hosszú rudjuk, kettőt és a vizben összekötözik. A rudat lefektetik a vizre. A karót beverik és a vízszintes rud végét hozzákötözik; nem a