H. Kolba Judit szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 2 - Az államalapítástól a török kiűzéséig - A XI_XVII. század története (Budapest, 2005)

7. TEREM - Erdély és a királyi Magyarország (XVI. század második fele - XVII. század) (H. Kolba Judit)

Utódja, /. Rákóczi György (1630-1648) svéd szövetségben szintén bekapcsolódott a „harmincéves háborúba". Bethlenhez hasonlóan - a reformátusok nagy patrónusaként - iskolákat, templomokat, nyomdákat alapított, prédikátorokat, tanárokat támogatott, ajándékokkal látta el a kálvinista templomokat, sárospataki vára a protestáns kultúra és a művészet központja volt. Fia, //. Rákóczi György (1648-1660), elhibázott lengyelországi hadjáratával megpecsételte országa sorsát. Utódai, Kemény János (1661-1662) és Barcsay Akos (1658-1660) hol a törökkel, hol a Habsburgokkal karöltve próbáltak rendet teremteni, miközben Erdély nyugati része török megszállás alá került. /. Apafi Mihály (1661-1690) ugyan konszolidálta a megcsonkított fejedelemséget, de nem sikerült saját helyzetét biztosítania a török kiűzésének idejére. Ebben különösen akadályozta Thököly Imre, aki az elbocsátott végvári katonák élére állva változó kimenetelű harcot folytatott a Habsburgok ellen. A Porta 1682 és 1684 között, Felső-Magyarországon külön országrész kiszakításával jutalmazta tevékenységét. A fejedelmek képei mellett az általuk kiadott szép mívű tallérok és dukátok sorozatát állítottuk ki, melyeken arcképüket és az uralkodásuk alatt használt erdélyi címert láthatjuk. A címernek számtalan változata volt, de a kiterjesztett szárnyú sas, a magyarok jelképe, a Nap és Hold, a székelyek jelképe és a hét bástya, a szászok jelképe, minden címerben szerepelt. Az asztali vitrinben fejedelmekhez köthető néhány tárgyat, a Báthoriak sárkányfogas címerével díszített pecséteket és egy zsebórát, Kemény János övét és poharát, Barcsay Ákos címeres tányérját, Bethlen második feleségének, Brandenburgi Katalinnak bőrkötéses könyvét, Apafiné Bornemissza Anna csészéjét és II. Rákóczi György buzogányát helyeztük el. Az ezüstcsillagokkal, ékköves, bogláros lánccal, napot és holdat ábrázoló lemezekkel díszített sodronyinget II. Rákóczi György részére, Erdélyben készítették. Az ötvösremekek közé tartoztak a díszfegyverek ékköves zománcos tokjai és markolatai is. Közülük neves személyiségek - Kemény János, Bethlen Ferenc, a Telekiek - fegyverei láthatók. A jellegzetes magyar szabású, hímzett virágokkal, arany- és ezüstzsinór rátétekkel díszített mentét (58. kép) Bethlen Gábor viselte. A XVII. századi nyereg (59. kép) Teleki Sámuelé volt, zománcos ékkődíszes lemezekkel, hímzett virágokkal. A „VIRÁGOS RENESZÁNSZ" MŰVÉSZET EMLÉKEI ERDÉLYBEN Míg a királyi Magyarország területén 1630 körül már megjelentek az első korai barokk épületek, Erdélyben az árkádos udvarházakban, kastélyokban, festett kazettákkal díszes református templomokban tovább hódított az ún. „virágos reneszánsz", a kő- és fafaragás jellegzetes késő reneszánsz stílusú virágdíszeivel. A török háborús veszély miatt várak (Aranyosmedgyes, Fogaras) erősítésére is sor került: a kulcsfontosságú váradi vár átépítése - Giacomo Resti tervei alapján - a XVII. század első felében folyamatosan tartott. Átépültek a kastélyok: ekkor nyerte új formáját Bethlen alvinci, gyulafehérvári kúriája és a pártázatos törcsvári kastély. A késői reneszánsz építészet legszebb erdélyi emléke a bethlenszentmiklósi Bethlen-kastély, olasz hatást mutató loggiás belső udvarral. Ebből a korból eredeztethető az árkádos falusi tomácépítészet hazánkban máig élő hagyománya. A „virágos reneszánsz" festett-faragott virágai elborították a kastélyok, templomok (Fogaras, Magyarvista, Gyalakuta, Székelydállya) mennyezetét, a faragott