H. Kolba Judit szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 2 - Az államalapítástól a török kiűzéséig - A XI_XVII. század története (Budapest, 2005)

7. TEREM - Erdély és a királyi Magyarország (XVI. század második fele - XVII. század) (H. Kolba Judit)

7. TEREM Erdély és a királyi Magyarország (XVI. század második fele-XVII. század) Az 1568. évi drinápolyi és az 1570. évi speyeri békében I. Miksa és János Zsig­mond rögzítette a három részre szakadt ország határait, az országrészek egymás­hoz való viszonyát. A török fennhatóság alatt élő középső országrész, a Habsbug­irányítás alá került nyugati és felvidéki terület - a királyi Magyarország -, vala­mint a független magyarság jelképévé vált Erdélyi Fejedelemség eltérő módon rendezkedett be. A három rész közül Er­dély uralkodói több ízben megkísérelték legalább Erdély és a királyi Magyaror­szág egyesítését. A magyarság sorsának rendezésében az erdélyi fejedelmek ér­tek el több sikert a XVII. században, kü­lönösen akkor, midőn a Habsburgok el­lenfelei oldalán bekapcsolódtak a „har­mincéves háborúba". A REFORMÁCIÓ A XVII. SZÁZADBAN A három országrész között az egyik leg­erősebb összetartó kapocs a vallás volt: a XVI. század közepén a reformáció há­rom irányzata (lutheránus, kálvinista, u­nitárius) a lakosság nagy részét meghódí­totta. Erdély a vallási tolerancia megva­lósításában Európában élen járt: már az 1557. évi tordai országgyűlésen kinyilvá­nították, hogy „mindenki olyan hitben él­jen, amilyenben akar". 1571-ben törvény­cikk született a négy bevett vallás: a ka­tolikusok, a lutheránusok, kálvinisták és az unitáriusok (szenháromság-tagadók) szabad vallásgyakorlatáról. A magyar nyelvű könyvek néhány jelen­tős darabjával a reformáció által élesztett szellemi megújulásra emlékeztetünk. Heltai Gáspár Krónikája (1575), a kálvi­nista polihisztor Szenczi Molnár Albert (1574-1634) zsoltárfordítása (1607), Ká­rolyi Gáspár első teljes, magyar nyelvű Z?/Ma-fordítása (1608), Apáczai Csere János (1625-1659) Magyar encyclopae­dia^ 1653-ból a magyar nyelvű teológiai és tudományos irodalom emlékei. Sáros­patakon a Lorántffy Zsuzsanna által ala­pított református kollégium leghíresebb tanára a morva származású Comenius (Jan Komensky) volt, aki több tankönyvet is írt. Az Orbis sensualium pictus című műve hiteles, korhű képekkel illusztrálja a legfontosabb ismereteket és a mestersé­geket. A protestáns templomok liturgikus tár­gyait puritán egyszerűség jellemezte. Dí­szítetlen vagy csak bibliai idézetekkel dí­szített kelyheket, kenyérosztó tányérokat használtak. Egyes gyülekezetek számos világi formájú, gazdagon domborított vagy vésett kupát, serleget őriztek, ame­lyeket gazdag főurak, polgárok ajándé­koztak. Az Erdély nyugati határán, az ún. Partiumban lévő csengeri református templomból származó karcsú kanna a korszak templomi edényeinek jellegzetes képviselője. A protestáns templomokban sok ónedényt - kannákat, kenyérosztó tá­nyért és kelyheket - is használtak. Az úrasztalok lefedésére szolgáló hím­zett térítőket az adományozók a rene­szánsz virágokból kialakított, ún. úri­himzéssel gazdagon díszítették. Patyo­latra vagy vászonanyagra a készítő ne­vét, a hímzés évszámát és bibliai idéze­teket hímeztek a sarkokban elhelyezett indás virágbokrok közé. Az úrihímzéses kehelykendőn Erdély és a Lorántffy-csa­lád címere utal az ajándékozóra (57. kép). „ERDÉLY RAGYOGNI KEZDE AZ EURÓPAI HATALMASSÁGOK SORÁBAN" Erdély XVI-XVII. századi történetét fe­jedelmei életútjának bemutatásával tár­hatjuk fel leginkább. A fejedelmek XVI. század második felében elkezdett tuda­tos politikai, gazdasági és kulturális in­tézkedései nyomán a fejedelemség a ma­gyarság érdekeinek hathatós szószólójá­vá és támaszává vált. A török szultánnal

Next

/
Oldalképek
Tartalom