H. Kolba Judit szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 2 - Az államalapítástól a török kiűzéséig - A XI_XVII. század története (Budapest, 2005)

3. TEREM - Luxemburgi Zsigmond és Hunyadi János kora (XV. század első fele) (Kiss Etele-Ritoók Ágnes)

20. Úti ostyatartó (Viaticum szelence) „Fájdalmas Krisztus'-ábrázolással, 1451 Csesznek várának átépítése során a kapuzathoz tartozó oroszlánon és egy ajtó szemöldökkövén faragták ki az új birtokos, Garai Miklós nádor és felesége, Ciliéi Anna címerét. A címeres levelek (armálisok) iránti igény, különösen Zsigmond nyugat-európai útjai nyomán, illetve hatására megnövekedett. A magyar címeradományozások virágkora a XV. század első harmada, ezen belül is a konstanzi zsinat évei (1414-1418) jelentik a tetőpontot. Konstanzban készült Mellétéi Barócz János címereslevele is. Kistárkányi Dénes Pozsonyban íródott címereslevelének akantuszlevelei a váci ötvöscéh szerkönyvének lapszéli díszítésein, a sasszárnyas sisakdísz a Selmecbányái jogkönyv címerábrázolásain is feltűnik. A címerén hársfalevelet viselő Rátót nemzetség egyes családjai Zsigmond uralkodásának első évtizedében nagy javadalmakat és politikai befolyást szereztek. A Rátót atyafisághoz tartozó Kazai Kakas László pataki várnagy sírköve a XIV század második felétől elterjedő formájában jeleníti meg a címert: sisakkal és sisakdísszel együtt. A sisaktakaró kendő szélének a XIV. század utolsó harmadára jellemző bevagdalásai a későbbi faragványokon a sírkövek teljes felületét kitöltő növényi dísszé alakultak. A Rátót nemzetségből származott Tari Lőrinc pohámokmester is, aki címereit a kúriája melletti templom átépítése során, a bejárat fölé faragtatta ki. A királyi udvar és az arisztokrácia közötti szoros kapcsolat tárgyi bizonyítékai az ötvösemlékek mellett azok a különböző birtokközpontokból származó kályhacsempék, amelyek megegyeznek a visegrádi, illetve budai darabokkal (Kőszeg, PomázKlissza, Ozora). A tari kúriához hasonló nemesi lakhelyeken azonban többnyire csupán egy-egy egyszerű kályhás kemence állt a XV. század első felében. Az asztali edények (köztük importból származó darabok) nagyobb száma is a tehetősebb környezetet jellemzi. HUNYADI JÁNOS Zsigmond utódainak korai halála, majd a „királynélküliség" évei (interregnum, 14441452) megszakították az ország egészét átható Zsigmond-kori udvari művészet folyamatosságát. Nem pótolhatta azt Hunyadi János nagyszabású vajdahunyadi és számos egyéb erdélyi építkezése sem. A Hunyadi-család 1409-ben kapta Zsigmond királytól a hunyadi birtoktestet. A XIII. századi erősséget átépítve Hunyadi János először a védelmi rendszert korszerűsítette, majd rangjához méltó várkápolnát és palotaépületeket emeltetett. A déli szárnyban helyezkedett el a kétszintes nagyterem. Alsó szintjének egyik pillérfőjén Hunyadi János címere látható, a felső szint gyámkövein pedig az épületdíszítés legfontosabb elemeiként a család és a rokonság címerei jelennek meg. Hunyadi sikeres törökellenes harcainak kívánt emléket állítani Szapolyai János király 1534ben, amikor síremlékét elkészíttette.