H. Kolba Judit szerk.: A Magyar Nemzeti Múzeum történeti kiállításának vezetője 2 - Az államalapítástól a török kiűzéséig - A XI_XVII. század története (Budapest, 2005)

2. TEREM - Az Anjou-uralkodók kora (XIV. század) (Kovalovszki Júlia)

2. TEREM Az Anjou uralkodók kora (XIV. század) III. Andrással (1290-1301) véget ért az Árpád-dinasztiából férfi ágon származó uralkodók sora. Hosszas hatalmi harcok után az egyik nőági leszármazott, a nápolyi Anjou Károly Róbert (1301-1342) került uralomra. Az erőskezű uralkodó újjászervezte a magyar királyságot, letörte a nagybirtokosok ellenállását, helyreállította a királyi hatalom tekintélyét. Gazdasági intézkedései (kiváltságok adományozása, pénzreform stb.) segítették a kereskedelem, az ipar és a nemesfémbányászat megerősödését. A korszak legfontosabb fejleménye azonban a magyar társadalom kettéválása volt, a földet birtokló nemességre és a földesúri hatalomnak alávetett jobbágyságra. Károly Róbertet fia, /. (Nagy) Lajos (1342-1382) - akit a lengyelek is királyukká választottak ( 1370— 1382) - követte a trónon. Bár túlzottan belebonyolódott az itáliai küzdelmekbe, méltó utódként folytatta apja reformjait. Kettőjük uralkodása alatt Magyarország európai nagyhatalom lett. Az Anjou uralkodók személyét idézik a Képes Krónika Károly Róbertet, illetve Nagy Lajost ábrázoló felnagyított miniatúrái. A pöstyéni szentségtartó fülke keretkövén szintén Nagy Lajos ismerhető fel. Az Anjouk festett kőcímere egykor a győri püspöki palota kapuját díszítette. A címer Kálmánnak, Károly Róbert egyik fiának püspöksége idején (1337-1374) készült. Nagy Lajos ereklyetartó kettős keresztjének címerei közvetlenül utalnak az uralkodóra. Az Anjouk liliomos címerével díszített aranyozott ezüstkehely ( 11. kép) és a dúsan aranyozott, vésett díszítésű réz cibórium (ostyatartó) (12. kép) a Nagy Lajos által alapított vízaknai, illetve szepeskörtvélyesi templomból származik. Valószínű, hogy mindkét tárgy a király adománya volt. Itt helyeztük el a Nemzeti Múzeumban őrzött legrégebbi bútort, az egyetlen fatörzsből kivájt, sűrűn vasalt ládát (Szepesbéla, XIV. század), amely eredetileg egyházi felszerelések és iratok őrzésére szolgált. Benne most Anjou-kori oklevélmásolatok láthatók. Az Anjou királyok fő székhelye Visegrád volt. Károly Róbert 1323-ban költöztette ide udvarát, majd Nagy Lajosnak és utódainak, Mária királynőnek és Luxemburgi Zsigmondnak is itt volt a rezidenciája 1408-ig. Már Károly Róbert építtetett egy királyi házat a városban, 1330 előtt. Ezt Nagy Lajos az 1350-60-as években palotává bővítette. A XIV. század utolsó negyedében épült fel az a hatalmas palotaegyüttes, amelynek romjai ma is állnak. A korszak ékessége a visegrádi palotából származó falikút (14. kép), baldachinját az Anjouk struccos címere díszíti. A kút az uralkodó magánhasználatára szolgáló kis zárt kertecskében állott. A visegrádi palotából származik a gótikus ülőfülke-rekonstrukció is. HADSEREG, VÁRAK, KÜLPOLITIKA Az Anjouk sikeres külpolitikája, amelyre térkép utal, nemzetközi tekintélyt szerzett a magyar királyságnak. Az ország határait kiterjesztették a Balkánra, észak és nyugat felé pedig szövetségi és baráti kapcsolatokat építettek ki; Nagy Lajosnak a nápolyi trón megszerzésére irányuló hadjáratai azonban eredménytelenek maradtak. Az uradalmak központjaiban kővárak álltak. Ezeknek többsége a királyé volt, aki élen járt az „ország megerődítésében". Diósgyőrben a szabálytalan alaprajzú Árpád-kori vár helyén Nagy Lajos saroktornyokkal megerősített, vizesárokkal körülvett várpalotát építtetett. A makett a diósgyőri vár XIV. századi állapotát mutatja. A korszak építkezéseire utalnak a bemutatott kőfaragványok (13. kép). Az Anjouk korában a hadsereg csatadöntő eleme a páncélos nehézlovasság volt, amelyet a könnyűlovas íjász kun-jász sereg egészített ki. (Teljes lovagi fegyverzettel, amihez a kíséret felszerelése is hozzátartozott, a nemességnek továbbra is csak a leggazdagabb része rendelkezett.) Ekkor vált