Veszprémi Nóra - Szücs György szerk.: Borsos József festő és fotográfus (1821–1883) (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2009/4)

BORSOS JÓZSEF, A FESTŐ / JÓZSEF BORSOS THE PAINTER - Arcképek/Portraits

Kat./Cat. No. 31 31. Önarckép / Self-Portrait, 1850-1851 Olaj, vászon Ismeretlen helyen Proveniencia: Klimkovics Ferenc ajándéka a kassai Rákóczi Múzeumnak, majd Vychodoslovenská galéria, Kosice. Feltehetően háborús veszteség. Kiállítva: 1913 Ernst, kat. 34. (1850, a kassai „Rákóczy-muzeum" tulajdona) Irodalom: Mihalik József: A kassai Múzeum gyűjteményeinek leíró lajstroma. Kassa 1903.39. kat. 245. (Borsos József saját arcképe. Olajfestmény. Ajándékozta Klimkovics Ferenc); Lázár 1913. 313, 308. R. [2.] kép; Lázár 1915. 92. (1851-re datálja); Kopp 1931.58-59. kat. 86; Borsos József 1971. kat. 16. szövege. ABF 11/143 Archív adat: MTA MKI Adattár, Itsz.: MKCS-C-I 77/1052/1-2 (MZS); MNG Adattár, Itsz.: 22726/1987/1/a (R.) Érdekes, hogy míg Borsosról számos, festőbarátai által készített portré maradt fenn, addig mindössze két - mára eltűnt önarcképe ismert.

1 Az külön sajnálatos, hogy mindkettőnek múzeumban veszett nyoma. Borsos fiatalabban tűnik a miniatűr arcképen, amely örököseitől származott, és valószínűleg az MNG várba költözésekor kallódott el. Borsos József fiai egy Lázár Bélának írt levelükben említik a miniatűr arcképet, amit a múzeumnak adtak el (kat. 32).

2 A másik önarckép a Klimkovics festőcsalád hagyatékából került a kassai múzeumba, ahol a II. világháború alatt - feltehetően - elpusztult. Lázár, aki még láthatta a művet, a szignált és datált művekhez sorolja 1851es dátummal. Ez azért is fontos, mert a képen Borsos kezén jegygyűrű van - talán ekkor kelhettek egybe Maygraber Bauernfeld Josefával.

3 Az elegáns úriemberként megjelenő Borsos itt jóval idősebbnek tűnik, mint egy néhány évvel későbbi fényképfelvételen. Azonban kérdés, hogy az önarcképet, szubjektív volta miatt, összevethetjük-e így egy fénykép objektivitásával. A festményt és a fotót is elnézve egy azonosságot biztosan felfedezhetünk: mindkét kép igazolja azt a legendát, miszerint Bécsben csak„der fesche Borsos"-ként emlegették festőnket. Ezt egyébként - a már több esetben konfabuláláson kapott - Londesz Elek jegyezte fel 1904-ben, családi elbeszélésekre hivatkozva.

4 Azt, hogy ez esetben mégis igaza lehetett, egy kortársnak Borsosról adott jellemzése is alátámasztja:„Eleven nagy szemeiben, s arczának élénk vonásaiban a valódi művész felismerhető, beszéde és társalgási modora, mint minden világjártas és finom míveltségű egyénnek, üdítő és kellemetes."

5 B. E. 1 Egy harmadik önarcképe csak említésből ismert: kat. 65. 2 MNG Adattár, Itsz.: 3665/1939/1. 3 Róla Id. e katalógusban közölt tanulmányomat. 4 Londesz 1904. 5 Sarkady 1863.28. 32. Önarckép / Self-Portrait Lemezpapír; 12,4 x 10,6 cm, aranykeretben, bőrtokban Ismeretlen helyen Proveniencia: az MNM Magyar Történelmi Arcképcsarnoka vette Borsos A. Józseftől, a művész fiától (Itsz.: 1279); 1957-től MNG (Itsz.: 1937-3223); 1986-tól revíziós hiány. KatyCat. No. 32