Mikó Árpád – Sinkó Katalin szerk.: Történelem-Kép, Szemelvények múlt és művészet kapcsolatáról Magyarországon (A Magyar Nemzeti Galéria kiadványai 2000/3)
KATALÓGUS - X. A történelem képei a magánélet körében a 19. században
fejlődésként értelmezi. Széchenyi centrális szerepét nem csupán törekvéseinek időszerűsége magyarázza, hanem 1860-ban bekövetkezett tragikus halálának közelsége is. R. E. Családi Kör 5 (1864.) 595-596, 618-619, 642; TIHANY: Emese álma. Családi Kör 5 (1864) 634; MASZÁK HUGÓ: Emes álma. Történeti kép Orlaitól. Magyar Képzőművész 1 (1864. június 20.) 91-92; Ország Tükre 3 (1864) 213-214; Béla király névtelen jegyzőjének könyve a magyarok tetteiről. Fordította SZABÓ KÁROLY. (Magyarország történetének forrásai I. könyv, 1. füzet) Pest 1860. (III. fejezet: Almos tetteiről); REMELLAY GUSZTÁV: Emős álma. Nővilág 4 (1860) 420-424, 436-439; REMELLAY GUSZTÁV: Emeső álma. Ország Tükre 2 (1862) 135-138; N. N.: Álmos anyja. Magyar Nők Évkönyve. Szerk.: EMÍLIA. Pest 1863,11-112.; KESERŰ 1984, 48^9, 74,143. sz, 77. kép; GERSZI 1960,181, 589. sz; Budapest 1981,1, 72, II, 314; BASICS 1982, 54; iFj. VAYER 1942, 94-115, 60. sz, RÓZSA 1991, 316-317, 70 sz. X-27. A kuruc asszony, Bebek Györgyné, Patócsy Zsófia kivonulása Szádvárból, amint Svendy Lázár a labancok vezére tiszteleg előtte 1867 Franz Kollarz (1829-1894) Papír, kőrajz, 495 * 595 mm Jelezve középen a kép alatt: „A KURUC ASSZONY, Bebek Györgyné, Patócsy Zsófia kivonulása Szádvárból, amint Svendy Lázár a labancok vezére tiszteleg előtte." Jelezve balra lenn a képen: „F. Kollarz". Jelezve balra a kép alatt: „Kőre rajzolta Kollarz F. Jutalomkép a »Pesti Hölgydivatlaphoz«" Jelezve középen a kép alatt: „Kiadja Király János." Jelezve balra a kép alatt: „Nyomt. Röhn és Grund, Pest 1867." Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok, ltsz.: 10449 A kuruc asszony című műlap, melyet a Pesti Hölgydivatlap előfizetői kaptak az 1867-es év első felében, illusztrációként szolgált Komócsy József hasonló című verséhez. Komócsy József költő-pedagógus Istvánffy Miklós 1685-ben megjelent műve alapján alaposan kiszínezve állítja elénk azt a jelenetet, hogyan védelmezte Patócsy Zsófia 1567-ban a labancok ellen Szádvárt, férje, Bebek György távollétében. A vár végül elesett az ostromban, ám Patócsy Zsófiának sikerült elérnie, hogy híveivel együtt és a labancok által kísérve távozhatott a várból. A kép azt a jelenetet ábrázolja, amikor a fehér lovon ülő kuruc tábornokné a tehetetlen Schwendi előtt büszkén kilovagol kíséretével a várból. A Pesti Hölgydivatlap műlapját azok közé a jellemző képek közé sorolhatjuk, amelyek történelmi példákkal szemléltették női olvasóiknak, hogy milyenek is voltak az igazi hazafias asszonyok. A históriai példázatok heroizmusát csakhamar felváltották a történelem populáris mozzanatai, mintha már nem is a történelmi ismeretek terjesztéséről, hanem a példákkal illusztrált divatos női magatarásról, az azt kidomborító viseletről és mozgásról lenne inkább szó. A kiegyezés, s különösen 1875 után A kuruc asszony... képe által is jól jellemezhető efféle „operett-kumckodás" divatja jött el. S. K. KOMÓCSY IÓZSEF: A kuruc asszony. Pesti Hölgydivatlap 8 (1867/4) 37. X-28. Történelmünk kiválóbb nőalakjai 1860-as évek Grund Vilmos (működött 1860-1880 között), kiadó tulajdonos: Szinay István Papír, kőrajz, 605 * 849 mm Felirata: „Mária királynő, Szilágyi Erzsébet, Beatrix királyné, Rozgonyi Cicelle, Kanizsay Dorottya, Izabella királyné, Zrinyi Ilona, Lorántffy Zsuzsanna, Dobó Klára, Széchy Mária, Teleki Lászlóné Mászáros Johanna, Pálóczy-Horváth Mária, Brunswick Terézia, Fanny." Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum, Történelmi Képcsarnok, ltsz.: 55.675 Szinay István több hasonló litografált lapot is kiadott. A Történelmünk korszakalkotói című litográfiája, mely az 1880-as években jelent meg, Attilától kezdve Árpádon és Szent Istvánon át ábrázolja a legjelesebb magyarokat, köztük a „rebelliseket", így Thököly Imrét, II. Rákóczi Ferencet és Kossuth Lajost is. Itt bemutatott lapja a magyar heroinák 1860-as évekre kialakult sorát mutatja be egy babérágak által övezett lapon. A kép centrumában Szilágyi Erzsébetet látni, Zrínyi Ilonával és Lorántffy Zsuzsannával együtt. Szilágyi Erzsébetnek ez a turbánszerű fejéket viselő képmása egy olajfestmény nyomán vált közismertté a múlt század közepén, amelyről csak évtizedekkel később derült ki, hogy az azonosítás téves, az ábrázolt személy nem nő, hanem voltaképpen Szent Oszvald (VAYER 1947). A század közepén mindenesetre ezt a képet tartották Szilágyi Erzsébet képmásának, s ezért így jelenik meg másutt is, pl. a pesti Vigadó homlokzatán. A magyar heroinák közé sorolták ekkoriban a tragikus sorsú Mária királynőt is, akinek képmását egy
