Balassa Iván szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1969-1970 (Budapest, 1970)

Takács Imre: Az erdészet fejlődése Magyarországon 1880-ig a jogszabályok tükrében

AZ ERDÉSZET FEJLŐDÉSE MAGYARORSZÁGON 1880-IG A JOGSZABÁLYOK TÜKRÉBEN TAKÁCS IMRE A MAGYAR ERDŐK HELYZETE A XVIII. SZÁZAD KÖZEPÉIG Az országot megszálló törzsek tagjai a honfoglalás után közösen használták a birtokukba vett földterületet. A földnek csak haszonvételeire terjedt ki az egyéni tulajdon, de azokra korlátlanul. Az erdők használata ugyanolyan szabad volt a törzshöz tartozók számára, mint a vizeké; mindenki ott vághatott az erdőben fát, ahol akart. A középkorban Magyarország területének nagy részét erdők borították. Legterjedelmesebbek azok az őserdők voltak, amelyek Beregtől a Tisza jobb partján Máramaros magaslatáig húzódtak, továbbá a Magas-Tátra körül fekvő szepesi és árvái, a Garam jobb partján levő gomöri és zólyomi sűrűségek, végül Erdélyben a Szamos, Körös, Maros és Olt, valamint az ezek mellékfolyóinak part jain s a havasalföldi határ mentén elterülő őserdők.

1 A törzsi kötelékek felbomlásával a közösen használt erdőkből először a király erdőgazdasága vált ki, amelyhez idővel az erdőségeknek legalább kétharmad része tartozott. 1. István —• többi birtokával együtt — a királyi erdőket is a megyeispánok igazgatására bízta. Ezek a makkra hajtott sertések után fizetett bért és az erdők esetleges egyéb jövedelmét beszedték, annak harmadát saját járandóságukként megtartották és kétharmad részét beszolgáltatták a királynak.

2 A királyi erdők őrzése, felügyelete és gondozása, amennyiben az utóbbiról is szó lehetett, a királyi erdőóvók (,,erdőouo"-k) feladata volt, akik katonai fegyelem alatt álltak. Tisztségük az Árpád-korban apáról fiúra szállt, s a vadászatnak és az erdei patakok halászatának gyakorlását is ellenőrizték. A XII. századig csak a királyi birtokokon alkalmaztak erdőóvókat, később, amikor a királyi erdőségek a sok birtokadományozás következtében megfogyatkoztak, nagy részük az erdőbirtokos főurak szolgálatába lépett.

3 Az ország fokozatos betelepülése következtében az erdők egyre több helyen útját állták a mezőgazdálkodásnak. Ehhez képest irtották azokat, hogy talajukat szántóföldi művelés alá vehessék. Az erdőirtás fejszével vagy tűzzel történt; az így keletkezett szántóföldeket novale-knak, orotványoknak, azaz irtványoknak (Neuland, Neubruch) nevezték.

4 A királyok hatalmas javaikból előbb csak az egyháznak,

5 majd a XII. századtól kezdve egyre több világi főúrnak, utóbb egyes városoknak is nagy erdőterületeket 1. Wenzel Gusztáv: Magyarország mezőgazdaságának története. Bp. 1887. 99. p. 2. Arató Gyula: Erdészetünk az 1896. évi Ezredéves Országos Kiállításon. Bp. 1898. 5. p. 3. Magyar erdészeti oklevóltár. Szerk. és történeti bevezetéssel ellátta: Tagányi Károly. I. köt. 1015-1742. Bp. 1896. XI. p. 4. Wenzel Gusztáv: az 1. jegyzetben i. m. 319. p. 5. V. ö. : Kálmán király dekrétumai I. könyvének 18. fejezetével.