Matolcsi János szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1965-1966 (Budapest, 1966)
Wellmann Imre: Pestmegye viszálya Pest városával piacra vitt paraszti termelvények körül az 1730-as években
a kenyér jutnak túlsúlyra az eladni szándékolt termeivények között; a dombvidéken található valamennyi. Néhány a síkság peremén helyezkedik el közülük (Bénye, Rákoscsaba, Rákoskeresztúr, Kerepes) ; ezekben, mintegy átmenetként, a gabonához lábasjószág is járul nem jelentéktelen mennyiségben. Három északi fekvésű, rengeteg erdők ölében települt község, így elsősorban Galgagyörk, de Váckisújfalu és Galgamácsa lakói is a gabonán kívül fát is hordanak eladni Pest piacára, nem termelő, hanem kitermelő munka eredményeképpen. Gyömrőről, Tápiósülyről, Dányról, Zsámbokról sok baromfit is visznek Pestre a gabona mellett; Kistarcsa, Ecser, Maglód, Pécel, Mende lakói viszont alig vallanak egyébről gabonánál, ami nyilván azzal is összefügg, hogy csak a hetipiaccal kapcsolatban tesznek bevallást. Külön helyet foglal el két dombvidéki falu: Veresegyháza és Szada. Az előbbinek lakói ugyan gabonával és kenyérrel is jelentkeznek, de már náluk is fontos hely jut a gyümölcsnek; a szadaiak pedig egyenesen a város szilvával való ellátására specializálják magukat. Ezek a gyümölcsöskertek nyilvánvalóan a szőlőműveléshez kapcsolódnak : a két községben termelt bor ugyanis különleges megbecsülésnek örvend megyeszerte. Még jelentősebb azonban, mert a kertkultúrának fokozottan intenzív változatát képviseli, a falvaknak az a csoportja, mely, kisebb vagy nagyobb hangsúllyal, zöldségszállítmányokat indít útnak Pest felé. Két fő góca különböztethető meg a konyhakerti termesztésnek : az egyik, összhangban intenzív művelés és piacközelség sokat hangoztatott összefüggésével, a város szomszédságában, a másik, azzal ellentétben, épp a legtávolabbi vidéken. Az utóbbinak magyarázatát nyilván egyfelől a természeti adottságokban, másfelől történeti-társadalmi tényezőkben kell keresni. Ami a kérdés termelési oldalát illeti, az a dinnyekultúra sugárzott ki Pest megye keleti perem-síkságára, melynek Heves megye érintkező szélein az ottani kedvező körülmények között számottevő hagyománya volt mar. A piacravitel vonatkozásában pedig a terheket hordozó jobbágy számára, ha pénzzé kellett tennie valamit, a távolság, bármennyivel nagyobb volt is az akkori közlekedési lehetőségek közt, mint manapság, nem jelentett, semmilyen vonatkozásban nem jelenthetett akadályt. Azt lehet mondani, a város közelében még nem is olyan kifejezett a kertművelésre való specializálódás : Rákospalotán és Foton a káposzta, uborka, dinnye, répa, retek eladásra szánt termesztése jelentős állatfelhajtáshoz, a dinnyefelhozatal Cinkotáról igen számottevő gabonaárusításhoz társul ; gabonát visznek legtöbbször a mogyoródi szekerek is, itt azonban már rendkívüli differenciálódás mutatkozik a konyhakerti termelésben. A távoli csoport falvainak egy részében is megfigyelhető, hogy a kertek termésének csak járulékos szerep jut a piacra vitt cikkek között: így Galgahévízen és Túrán a baromfié az első hely, a káposzta és a hagyma csak utána következik. »Sok baromfit, nem kevés gabonát hordanak a vérségiek is a városi fogyasztóknak, de szekereik jóval többször dinnyével, olykor almával vannak megrakva; Boldog esetében is a hagyma felé billen a mérleg a baromfival szemben. Bag és a piacozásban élen járó Hévízgyörk pedig teljesen a kertek termésének árusítására specializálja magát. A sort különálló szigetként Tápiósáp zárja le jelentős káposztafelhozatalával; s marad még Alsónémedi, Dömsöd és Vácszentlászló, melyek csak általánosságban emlékeznek meg a piacra vitt konyhára valókról, végül Domony, melynek elüljárói megelégedtek a Pesten lerótt összegek puszta felsorakoztatásával. A parasztság bevallásai így adnak hírt új tájtermelés gyökérveréséről a pestkörnyéki homokon. Az állattartás és a gabonatermesztés megszokott extenzív együttese ezen a vidéken már az újjátelepülést követő négy-öt, de nem egyszer csak egy-két évtized alatt új s egyre jobban izmosodó kultúrával bővült. A paraszti kertek művelése, mind szélesebben és többoldalúan bontakozva, kilépett a paraszti háztartás
