Szabó Miklós szerk.: A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei 1962 (Budapest, 1962)
Dr. Éber Ernő: A mezőgazdaságtan első hazai tanszéke és első tanára: Mitterpacher Lajos
A MEZÖGAZDASÄGTAN ELSŐ HAZAI EGYETEMI TANSZÉKE ÉS ELSŐ TANÁRA: MITTERPACHER LAJOS DR. EBER ERNŰ tudományos kutató, a mezőgazdasági tudományok kandidátusa Az 1777-ben Nagyszombatról Budára áthelyezett egyetem bölcsészettudományi karán az ugyancsak 1777-ben Mária Teréziától királyi rendelettel kiadott Ratio Educationis totiusque Rei Literariae per Regnum Hungáriáé et Prorintias eidem adnexas (a továbbiakban Ratio Educationis vagy Ratio) tette kötelezővé a mezőgazdaságiam tanszék felállítását, s ennek vezetésével Mitterpacher Lajost bízták meg. A mezőgazdaságtani oktatás it.t érte el első ízben az egyetemi fokot, tanítója ekkor lett először egyetemi tanár. A Ratio Educationis-szal bevezetett nagy tanügyi reformot fél évszázadig tartó kezdeményezések előzték meg. III. Károly már 1735-ben elrendelte a jezsuiták vezette iskolák tanrendjének megreformálását. 1760-ban Mária Terézia bizottságot küldött ki a közoktatásügy tanulmányozására, 1774-ben pedig az ő kezdeményezésére kezdődött meg sziléziai mintára új típusú népiskolák szervezése. A Ratio kiadását előmozdította az, hogy Poroszországban a hallei és a frankfurti egyetemeken már 1727 óta volt mezőgazdasági tanszék és a következő évtizedekben Bécsben, Göttingában és Upsalában is létesítettek ilyen tanszéket. A Ratio az ország egész alsó-, közép- és felsőfokú oktatására kiterjedően kívánt az oktatásügy reformjáról gondoskodni különböző típusú iskolák létrehozásával, új tanszékek és tantárgyak bevezetésével, tankerületek felállításával, tanulmányi felügyelőségek alakításával, s ha nem is valósult meg mindaz, amit a királyi rendelet célul tűzött ki, általa az állam jelentős befolyásra tett szert a közoktatásügy organizációjában, irányításában és ellenőrzésében. Ha áttekintjük hazánk eszmei, közgazdasági és mezőgazdasági helyzetét a XVIII. század második felében, fel kell ismernünk, hogy a Ratióval bevezetett közoktatási reform fontos lépés volt. A Franciaországból kiinduló filozófia a XVIII. század derekán már Magyarországot sem hagyta érintetlenül. Descartes racionalista bölcseletét, Montesquieu történetfilozófiai műveit, különösen a törvények szelleméről írt könyvét, Rousseau társadalmi szerződését, Diderot ás D'Alambert enciklopédiáját és nem utolsó sorban Voltaire műveit Mária Terézia és II. József uralmának idejében elég sokan olvasták már Magyarországon is, és hódoltak az ész, az értelem mindenhatóságának. A kor központi élménye a gondolat szabadsága, ideálja a „kiművelt emberfő". Mária Terézia nem egy tekintetben, főként szociális kérdésekben haladóbb felfogású volt a magyar nemesek zöménél, amit az is mutat, hogy midőn a rendi országgyűlés vonakodott törvényt alkotni a jobbágyterhek szabályozásáról, a királynő rendeleti úton léptette életbe az Urbáriumot. Az ő uralkodói egyénisége sajátos keveréke volt a vallásosságnak és a felvilágosodottságnak. Fölvilágosodott tanácsadókra hallgatott kormányzati funkciói teljesítése közben. Ezek közül a tanácsadók közül megemlíthetjük Haugwitzot, az államférfit, Sonnenfels kancelláriai udvari tanácsost, Van 3 Magyar Mezőgazd. Múzeum Közleményei — 33