Technikatörténeti szemle 21. (1994-95)

TANULMÁNYOK - Pető Gábor Pál:

tenführer) utasítására". Ez a 32 nyomtatott oldal terjedelmű, Philipp Lenard der deutsche Naturforscher — Sein Kampf urn nordische Forschung c. dolgozat azzal szolgált rá a megjelentetésre, hogy első díjat nyert „a német diákok első birodalmi (magyarul így mondanám: tanulmányi versenyén.-P.G.P.) teljesítményi harcán" (az eredetiben: Reichsleistungskampf) az 1935/6-os egyetemi tanév téli szemeszterében. A dolgozatot a heidelbergi egyetem Philipp Lenard Intézetének (8) tíz diákja (a címlap szerint: „Kamerádén") írta munkaközösségben. Vezetőjük Fritz Frey volt. Ami e munkácska állításainak kivételes fontosságot kölcsönöz, az a füzet 31-32. lapján olvasható Utószó, amelyet Fritz Frey írt (s amelyből azt is megtudhatjuk, hogy az 1936. évi nürnbergi pártgyűlésen prof. dr. Philipp Lenard titkos tanácsos elnyerte az NSDAP, vagyis Hitler pártjának azévi tudományos díját), de az utószó túlnyomó része egy levél, amelyet Lenard írt Freynek, miután elolvasta a róla szóló tanulmány kéziratát. Ez a levél a legnagyobb elismeréssel szól a tanulmányról és hangsúlyozza, hogy a fiatalok mélyen megértették gondolatait és sikerült a reá vonatkozó téves és felületes megítéléseket elkerülniök. Egy szó mint száz: ez az írójának hozzájárulásával közzétett levél hitelesíti a tanulmány megállapításait, ezért a belőle vett Idézetek, tények és nézetek Lénárdéinak Is tekinthetők. Azt talán fölösleges Is elmondani, hogy az utószóban közzétett levelét Lenard „Heil Hitler!" köszöntéssel zárta. Ez ugyan akkor még nem volt általánosan kötelező, sőt, még később is előfordult hivatalos levelekben az ezt pótló (megkerülő) „Mit deutschem Gruss", de — amint a továbbiakban kiderül — Lenard számára ez természetes és szívből jövő köszöntés volt. A meglehetősen iskolás és természetesen keresztül-kasul náci szellemű dolgozat Bewunderung für die Natúr und Freudé an ihr c. első fejezetében a szövegnél kisebb betűkkel szedve a következő olvasható (8.old): „Talán Itt van a helye annak, hogy egyet s mást elmondjunk a Lenard-család származásáról. Az apai ág (amely körülbelül 1600 óta Ismert) Lenardhofból származik, Tirolból (bozenl körzet). A Lénardok többnyire állami szolgálatban álltak és 1772-ben öröklődő nemességet kaptak [amelyet Philipp Lenard nem használt (9) ]. Nagyapja Münchenbe, apja Pozsonyba költözött, mindketten kereskedők voltak. Anyja, született Baumann, egy, a badeni Lahrból jött családból származott. — Lenard első tanítója apja volt, aki egyébként 'nagynémet' beállítottságú volt: később a pozsonyi iskolában tanult." Ez és mindössze ennyi az, amit a — hangsúlyozom: Lenard jóváhagyásával megjelent — munka a már címében Is hangsúlyozottan németnek nevezett tudós származásáról elmondani szükségesnek tart. Szó sincs benne sem budapesti egyetemi tanulmányairól — amelyek valóban rövid ideig tartottak —, de benne van, hogy diplomáját már Heidelbergben szerezte meg (1886-ban), s azután német egyetemeken dolgozott; arról a rövid ideig tartó „vendégszerepléséről sem esik