Technikatörténeti szemle 21. (1994-95)

TANULMÁNYOK - Pető Gábor Pál:

Lénárd tehát — ezt elfogadhatjuk Palló Gábor meggyőző bizonyítókai alapján — az első világháborúig a magyarsághoz, vagy legalábbis az országhoz („hazafiúi üdvözlettel") tartozónak vallotta magát, márpedig a háború kitörésekor már 52 éves volt. Mivel azonban 1947-ben halt meg, még jelentős Idő áll rendelkezésünkre, hogy nemzeti hovatartozásáról — visszaható erővel is — képet alkossunk. Márpedig ez alatt az idő alatt szégyenletes dolgokat produkált, amelyek során maga tagadta meg magyarságát, és — túl náci, antiszemita magatartásán — ezért értek egyet Palló Gáborral abban, hogy ne próbáljuk „Lénárd Fülöp"-öt visszaperelni a magyarságnak, besorolni a bármiképp is magyar Nobel-díjasok közé. Palló Gábor tanulmánya végén fölteszi a kérdést, hogy vajon a magyar társadalom csak Lénárd tudományos és kulturális neveltetéséhez járult-e hozzá, és másik, hírhedt, antiszemita majd náci arculatát nem ugyanez a világ formálta-e, s hogy a magyar társadalom, amelynek tekintélyes része oly készségesen fogadta be a náci eszméket, nem részese-e Lénárd azzá válásában és abban, hogy ezek a torz vonások is megtalálhatók arcképén. Ezekre a súlyos kérdésekre válaszolni igen nehéz és semmi esetre sem a sorok írójának a feladata. Engedtessék meg azonban mégis két megjegyzés. A német nacionalizmust Lénárd már pozsonyi szülőházából magával hozhatta, sőt — amint alább majd látni fogjuk — teljesen bizonyos, hogy ezt a szellemet — a nácizmus alapját — ott szívta magába. Dühödt antiszemitizmusát illetően (pl. 1920-ban a berlini egyetemen egy nyilvános vitán lezsidózta Einsteint) pedig annyit: ezt persze tanulhatta Magyarországon is (ifjúkorára esett a tiszaeszlári vérvádper), de a zsidógyűlölet Németországban sokkal mélyebb volt (ezért Is épített arra annyira Hitler). így talán Lénárd fasiszta voltáért szülőhazája kevéssé (vagy kevésbé) tehető felelőssé. (Egyébként a Magyar Tudományos Akadémia — figyeljünk a dátumra! — 1945. július 13-1 „vegyes bizottsági ülésén" Lénárd Fülöpöt törölte az akadémiai tagok névsorából. Az Akadémia elnöke akkor Komis Gyula, főtitkára Voinovich Géza volt.) II. Amint fentebb már jeleztem, bár Palló Gáborral számos részletkérdésben egyetértek, mégis azt bizonyítom, hogy Lenard (s a továbbiakban, felfogásom érzékeltetésére, így írom a nevét) német tudós volt és német ember, vagy legalábbis tudatosan azzá vált és annak vallotta magát. Hogy emellett szélsőségesen retrográd nézeteket vallott és Igen korán csatlakozott Hitlerhez, tulajdonképpen másodrendű kérdés (elvégre lehet valaki magyar és náci), de jellemző. Állításom bizonyítására — úgy vélem — meggyőző dokumentum az az írás, amelyet 1937-ben jelentetett meg a J.F. Lehmann (München — Berlin) kiadó, mégpedig — amint a címlapon is közli — „a birodalmi diákvezér (Relchsstuden-