Technikatörténeti szemle 10. (1978)

A MÉRÉS ÉS A MÉRTÉKEK AZ EMBER MŰVELŐDÉSÉBEN című konferencián Budapesten, 1976. április 27–30-án elhangzott előadások II. - Wellmann I.: Népi területmérési módszerek Magyarországon

terjedt a szántóföld kiterjedésének a beléje vethető mag mennyiségében való kifejezése. Igaz, ez a mérték sem hozott teljesen egyenlő eredményt ugyanazon a falun belül sem. Változott a bevethető terület nagysága aszerint, hogy milyen gabonamaggal s hogyan töltötték meg a mérőedényt, sőt a talaj fekvése, kövérsége, nedvességtartalma, a vetés ideje stb. is módosíthatta az adott területen legjobb eredményt ígérő vetőmagmennyiséget. Mégis, míg a holdszámra való meghatározás jobbára földesúri kívánalmakhoz kapcsolódott, a hagyományos paraszti életrendnek a vetőmag mennyisége szerint való szántóföld-mérés felelt meg leginkább. A többnyire súlymérték szerepét is betöltő űrmérték használata ugyanis, mely a vetésre szánt vetőmagot befogadta, az ember ősi mozdulatához kapcsolódott, mellyel a természet adományait elsajátította, összegyűjtötte, elosztotta és megőrzésre félretette. Nemcsak a vetőmag: a termés, a háztartási szükséglet, a természetbeni szolgáltatások és a készlet mennyisége is benne került kifejezésre, ugyancsak az űrmérték szolgált a piacravitel edényéül s az eladás mértékéül. Amikor a városfejlődés során egy-egy város a környező falvak gabonafölöslegének rendszeres föl vevőjévé vált, vonzókörében a helyi adottságokhoz simuló űrmértékek fokozatos egyeztetés útján regionális jellegű mértékké egységesültek. Amíg ilyen tájanként változó gabonamértékek sokasága élt egymás mellett, ez világos jele volt a feudális időkre jellemző gazdasági széttagoltságnak, annak, hogy még hiányzik az országot egységbe fogó gazdasági vérkeringés. Abban viszont, ahogy a fejlődés további során egy-egy gabonamérték nagyobb elterjedésre jutott, háttérbe szorítva a szomszéd régiók addig uralkodó mértékeit, a megfelelő piacközpont növekvő kisugárzó ereje tükröződött. Az egyes tájakhoz kötődő gabonamértékek növekvő hatáskörén, mások érvényesülésének összezsugorodásán nyomon követhető a mezőgazdasági árutermelés fejlődése, az országos piac kialakulása. Még szélesebbkörű, az országhatáron is átsugárzó vonzóerőről tanúskodott, amikor egy-egy külföldi mértékegység is szerephez jutott a mezőgazdasági termények mennyiségi meghatározásában. Magában a földmérésben s a termelés folyamataiban azonban ezek nem jutottak jelentőségre. Vonatkozik ez általában a bormértókekre is, melyek közül egyik-másik regionális mérték előtérbe kerülése sokban összefüggött a minőség kérdésével. A központi hatalom a maga rendelkezései, így birtokok adományozása során természetesen nem igazodhatott a változó helyi földmértékekhez. Ezek sokféleségét a királyi mérték volt hivatva áthidalni, mely adott terület nagyságát a szélesség és a hosszúság királyi ölekben kifejezett adataival határozta meg, s ezért egységes számítási alapul szolgálhatott. Hogy általános zsinórmértékké válhassék, a királyi öl tizenhatodrészét az ország elterjedt jogi kézikönyve: Werbőczy „Tripartitum . . ." c. 1517 óta több mint 50 kiadást ért műve rajzban ábrázolta. A királyi mérték mégis a falu életének mindennapi valósága fölött lebegő mérték maradt. Amíg az árutermelés szélesebben ki nem bontakozott, nem sokat használtak olyan felülről jövő rendelkezések sem, melyek egy-egy nagyobb vonzásterületű regionális földmértéket próbáltak országosan kötelező használathoz segíteni. A tájanként érvényesülő sajátos mértékek csak akkor olvadtak föl egész országra szóló, majd még tágabb egységben, midőn a kapitalista fejlődés során a falusi gazdaság mindinkább az országos, majd a világpiac áramlatába került a közlekedés forradalma nyomán. Ez teremtette meg a reális alapot a pontos, általánosan elfogadható kalkulációt lehetővé tevő nemzetközi mértékrendszernek nemcsak bevezetésére, hanem befogadására is egyszersmind.