Technikatörténeti szemle 8. (1975-76)

A TECHNIKA FEJLŐDÉSÉNEK NÉHÁNY VONÁSA KÖZÉP-EURÓPÁBAN 1700–1848 KÖZÖTT CÍMŰ KONFERENCIÁN 1974. NOVEMBER 19/20. ELHANGZOTT ELŐADÁSOK - Heckenast Gusztáv: A nagyolvasztók elterjedése Magyarországon

HECKENAST GUSZTÁV* A NAGYOLVASZTÓK ELTERJEDÉSE MAGYARORSZÁGON A technika fejlődésének néhány, 1700 és 1848 közötti vonásával foglalkozó konferencián a magyarországi vaskohászat történetének kutatója - ha központi kérdésről akar beszélni - aligha választhat más témát, mint a nagyolvasztók problémáját. A témaválasztás objektív meghatározottságát ezen a plénumon ugy hiszem nem szükséges indokolnom. Van azonban témaválasztásomnak egy szubjektiv meghatározója is: a nagyolvasztók elterjedésével számos technikatörténész foglalkozott már, részben országos, részben táji, részben üzemtörténeti keretek között, de legjobb tudomásom szerint előttem másnak még nem állt módjában a történelmi Magyarország egészére vonatkozólag, eredeti levéltári forrásokat tanulmányozni. Ennek a kétségtelen helyzeti előnyömnek egyelőre inkább a hátrányait érzem: a megismerés valamennyiünk által már sokszor átélt és jól ismert folyamatában, most éppen az "ignoramus" fázisában vagyok. Hogy ezt a kutató számára oly gyötrelmes és gyűlöletes igét ne kelljen jövő időbe konjugálnom, ugy gondoltam, hogy előadásom első részében - amikor még minden világos - összefoglalom a kérdés historiográfiáját, a második részben megpróbálom eddig feltáratlan források alapján tisztázni a nagyolvasztó egykorú technológiáját, s ez - már most előrebocsátom - a Magyarországon eddig használatos nagyolvasztó-fogalom kiterjesztésével fog járni; végül a harmadik részben igyekszem számot vetni a következményekkel és megpróbálom legalább nagy vonalakban felvázolni az előttünk álló kutatási feladatokat. 1. 1700 és 1848 - konferenciánk időhatárai - lényegében egybeesnek a faszéntüzeléses nagyolvasztók korszakának perlódushatáraival Magyarországon. Az első nagyolvasztók az 1700 körüli évtizedekben tűnnek fel, az 1770-es évektől, az 1830-as éveklg terjedő bő fél évszázadban lesznek a korai kapitalista vaskohászatra jellemző kohótlpussá, s a korszakzáró 1840-1860-as évtizedekben kezdenek megszaporodni az ipari forradalom első jelei Magyarország vaskohászatában. Legrégibb nagyolvasztóink részben a kamara, részben magánvállalkozók kezdeményezésének köszönhették létüket. A nagyolvasztók országos elterjesztésében a bányakamara járt az élen, az államot a magánvállalkozás csak néhány évtizedes lemaradással követte, a külföldi tőke pedig csupán az 1820-as, 1830-as évektől kezdve nyomult be hazánk vasiparába. Vastermelésünk piaca az 1700 és 1848 közötti másfél században sem esett egybe az ország területével; a jelentős ausztriai (főleg stájer) vasbehozatallal ugyancsak nem elhanyagol-