Technikatörténeti szemle 4. (1967)

TANULMÁNYOK - Rácz István–Soós Imre–Szőkefalvi-Nagy Zoltán: Timsógyártás Magyarországon a XVIII. Században

SOÓS IMRE—SZÖKEFALVI-NAGY ZOLTÁN TIMSÓGYÁRTÁS MAGYARORSZÁGON A XVIII. SZÁZADBAN Az emberiség már régen megismerte és használni kezdte a timsót, de csak a XVIII. században, a textilipar és a textilfestőipar hatalmas fejlődése idején növekedett meg a kereslet a lakkfestéshez szükséges segédanyag, a timsó iránt. A XVIII. század elején Magyarországon még nagyon kevés timsót használtak, s a szükségletet kényelmesen kielégítette az Itáliából importált mennyiség. 300 év óta az akkori pápai állam területén levő Tolfa látta el egész Európát timsóval. Mivel a század második felében a világ iparosodása előreugrott, a hagyományos nyersanyagok kevésnek bizonyultak. Nálunk is alakultak üzemek, sokasodtak a kézművesek. A nyersanyagkutatásban azonban az ösztönző szerepet nem ezeknek az üzemeknek, kisipari műhelyeknek nyersanyaggal való ellátása játszotta, hanem az iparosodásban messze előttünk járó nyugat kínált kedvező feltételeket nyersanyag termelésére és kiszállítására. Ismeretes, hogy a hazai hamuzsírfőzés, amelyben Magyarország egy időben világszerte ismert nevet vívott ki, mennyire a nyugati szükségletek kielégítésére fejlődött ki már a XVIII. század közepén. A magyarországi timsófőzés múltja valamivel fiatalabb, és mennyiségi szempontból is messze elmaradt a hamuzsírfőzéstől, de története jellemzően mutatja, hogyan indult fejlődésnek ez a vegyipari águnk és ma is figyelemre méltóak a fejlődést elősegítő és gátló tényezők. Az első magyarországi timsólelőhely felfedezése A timsót, mint egyes ásványvizek alkotórészét, a XVIII. század legelső éveiben több vízvizsgálat során nem egyszer megtalálták, vagy megtalálni vélték, de sehol sem olyan mennyiségben, hogy kiaknázására bárki is gondolhatott volna. 1763-ban Mária Terézia elrendelte, hogy minden „physicus" (hatósági orvos) megvizsgálni köteles környékének vizeit, összetételére és nyilvántartott gyógyhatására nézve.

1 Heves és Külső Szolnok megye főorvosa, Markhót Ferenc ekkor részletesebb vizsgálat alá vette a parádiak által már régebben ismert és sósvíznek nevezett forrás vízét. Megállapította, hogy ebben a különös ízű vízben viszonylag nagy mennyiségben vasgálic, mellette pedig timsó van jelen. Markhót nevezetes vizsgálatainak jelentése gondos és alapos analízisről tanúskodik még 1 Egri Állami Levértár. Közig. Iratok 40/1763.