A Közlekedési Múzeum Évkönyve 11. 1996-1998 (1999)

I. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményének története 41 - Soltész József: A Közlekedési Múzeum M=l:5 méretarányú vasúti járműmodell gyűjteménye 81

Soltész József A Közlekedési Múzeum M=l:5 méretarányú vasúti járműmodell gyűjteménye Az 1899. május l-jén megnyílt Magyar Királyi Közlekedési Múzeum egyedülálló vasúti járműmodell gyűjteménnyel lepte meg a látogatókat. Az akkor 90 darabból álló M=l:5 méretarányú modellgyűjtemény a szakmai és a laikus közönséget egyaránt elismerésre késztette és világszerte nagy feltűnést keltett. Ilyen nagy méretű és magas minőségi színvonalú mozdony és vasúti kocsimodell gyűjteményt azóta sem találhatunk a világon egyetlen vasúti múzeumban sem, csak a Magyar Közlekedési Múzeumban. Az eltelt 100 évben látogatók milliói csodálták meg ezt a gyűjteményt, amely a legnépszerűbb látványossága lett a múzeumnak. A gyűjtemény keletkezése és történeti előzményei Az M-l:5 méretarányú vasútmodell gyűjtemény keletkezését az 1896. évi Millenniumi Kiállításnak köszönhetjük, de a gyökerei régebbre nyúlnak vissza. A vasútmodellek készítése egyidős a vasút keletkezésével. Richárd Trevithick aki az első sikeres gőzmozdonyt 1803-ban építette, működőképes mozdonymodelleken kísérletezte ki 1796tól a gőzgéppel hajtott vasúti járművek technikai részleteit. Ezeket a nagyméretű modelleket tekintjük a világ első mozdonymodelljeinek. A vasút fejlődésével a műszaki célból készült vasútmodellek mellett megjelentek a játékvasút modellek, amelyek mára külön iparággá nőtték ki magukat. A műszaki vagy múzeumi célból készült vasútmodelleknél a kritérium nem változott Trevithick óta, eredeti anyagból kell készülniük és a legapróbb részletekig meg kell egyezniük az eredetivel. A múzeumi modell, mennél jobban megegyezik az eredetivel, annál magasabb színvonalú. A múlt században általában nagy méretű M=l:2, M=l:3, M=l:4, M=l:5 léptékű vasúti járműmodelleket készítettek műszaki célból. Ennek több oka volt, általában a gépészeti részletek kikísérletezéséhez jobb volt az eredetihez közelítő méret, mert a fizikai folyamatok hasonlóan játszódtak le a modelleknél, mint a megvalósítani kívánt járműnél, továbbá az anyagmegmunkálás során ugyanazokat a szerszámokat, gépeket lehetett használni a modellkészítéshez, mint az eredetihez. A kisebb méretű M=l:10, M=l:20 léptékű modelleknél a fizikai folyamatok másként játszódnak le, és speciális célszerszámok, gépek szükségesek az anyagmegmunkáláshoz, valamint nem kevés kézügyesség a modell megvalósításához. A 19. században a nagyobb mozdony és kocsigyártó cégek kísérleti, vagy reklám célból készítettek általában nagy méretű modelleket, melyek közül néhány megőrzésre került a világ nagyobb technikai múzeumaiban, vagy magángyűjteményeiben. Magyarországon az első vasútmodellt, a "Derű" nevű mozdony modellt Nagy Lajos és Nagy Gergely készítették 1845-47-ben. Gróf Széchenyi István pártfogoltjaiként a Bécs-Gloggnitzi vasút mozdonygyárában dolgoztak, ahol a technikai fogásokat tökéletesen elsajátították és önállósítani szerették volna magukat. A kb. M=l:4 méretarányú mozdonymodellt a Bécs-Gloggnitzi vasút mozdonyainak mintájára készítették, több típusból vettek át részleteket, leginkább a "Brunn" nevű mozdonyra hasonlít. A Nagy testvérek a fantázia mozdonymodellt "Derű" névre keresztelték és megbízás reményében bemutatták 1847-ben Bécsben és később Szolnokon, a Pest-Szolnoki vasútvonal ünnepélyes felavatásán. A mozdonymodellt működőképesre készítették, a szerkocsiját később készítette el Bognár Ferenc gépész 1875-ben. A várt megrendelések elmaradtak és a modellt 7000 ezüstforintért kínálták 81