A Közlekedési Múzeum Évkönyve 3. 1974-1975 (1977)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 111 - Bálint Sándor: Pirostaxi — Kéktaxi 265

A főváros közönségének véleménye is megváltozott a bérkocsikról, illetve a bérkocsisokról. A kocsisok modora, olykor gorombasága kiváltotta az utazóközönség ellenszenvét. A kocsik taxaméter nélkül fuvaroztak, a hatóság a használati idő után állapította meg a viteldíjat, de ezt a bérkocsisok sajátos módon értelmezték. Sokak előtt világos volt, hogy a bérkocsi egyre kevésbé alkalmas feladatának teljesítésére, s ezek a bírálók véleményüket a sajtóban, a hatóság előtt egyaránt hangoztatták. A hatóság - bár tudott a bérkocsisok visszaéléseiről, erőszakosságukról - mégis a bérkocsi ipar mellett foglalt állást. A főváros főkapitánya például 1904-ben, amikor az autótaxi bevezetését sürgetők a hivatalában felkeresték, egyértelműen a bérkocsisok érdekeit vette figyelembe, amikor úgy nyilatkozott, hogy az érintettek a létminimum határán tengődnek és a géperejű bérkocsi forgalmának engedélyezése egy több mint háromnegyed évszázados iparág megszüntetését jelentené, több ezer ember maradna kenyér nélkül. Ugyanazon év végén, amikor a főváros tanácsa hivatalból kereste meg a főkapitányt Tóth Pál és érdektársai automobil-bérkocsi ajánlatával kapcsolatban, véleményén mit sem változtatott; bár elismerte az automobil előnyeit, azonban az ajánlat elutasítását kérte a bérkocsisokra háruló hátrányos következmények miatt. A Budapesti Bérkocsi Ipartársulat, Pataky László elnök vezetésével azon fáradozott, hogy a bérkocsi iparosok helyzetét elviselhetőbbé tegye. Sokat ugyan nem tehettek, de a bérkocsik számának emelése, illetve az autótaxi bevezetése ellen határozottan felléptek. A nagynevű bérkocsi tulajdonosoknak, összeköttetéseiket felhasználva - a hatóság megértő támogatásával - sikerült az utazóközönség reformtörekvéseit elodázni. 1. ábra. Az egyfogatú bérkocsik - a konflisok - főleg Pesten közlekedtek. A meredek budai utakra nem szívesen vállaltak fuvart 266