A Közlekedési Múzeum Évkönyve 3. 1974-1975 (1977)

II. RÉSZ • Módszertani és közlekedéstörténeti tanulmányok 111 - Bálint Sándor: Pirostaxi — Kéktaxi 265

BÁLINT SÁNDOR PIROSTAXI - KÉKTAXI A bérkocsisok, a pirostaxisok, a kéktaxisok a legnagyobb múltú személyszállítással foglalkozó vállalkozás egymást követő képviselői. Szervezett formában már 1817-ben is szolgálták Pest, majd Buda utazóközönségét. Szinte egy nagy családot alkottak, az újakat nehezen fogadták be maguk közé. A bérkocsisok, majd később a taxisok főleg a József és Ferencváros területén éltek. Önállóságukat féltve őrizték, szokásaikat, hagyományaikat a megújulások idején is átmentették, s ahhoz szívósan ragaszkodtak. Többségükben szorgalmas dolgos, olykor bohém emberek, akiknek kenyérkereső eszköze a bérkocsi, majd az autó volt. Sokban hasonlítottak a kisiparosokhoz, azonban az egyik nagy különbség, hogy termelőeszközük állandó mozgásban, utcai forgalomban volt. Foglalkozásuk űzésére az engedélyt a hatóság adta ki. A bérkocsi iparosok általában nem tartoztak a vagyonosok társadalmához, különösen nem a századforduló idején. Anyagi gondjaik, objektív és szubjektív okokra visszavezethető kudarcaik ellentétekhez, cívódásokhoz vezettek. Nagy időket éltek meg; a legviharosabb a létezésük utolsó negyed évszázadára esik: a pirostaxik, a kéktaxik idejére. BÉRKOCSI ÉS AUTÓTAXI AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ ELŐTT A századfordulón Európa nagy városaiban nagy erővel munkálkodtak a közlekedés felgyorsításán. A gőzüzemű, illetve a lóvasutakat korszerű villamos vontatásra cserélték fel, új utakat, hidakat építettek, szabályrendeleteket alkottak, s a nagymúltú bérkocsi mellé felzárkózott az autótaxi. A géperejű bérkocsi elterjedése rövid idő alatt kiszorította a forgalomból a konflisokat és a fiakkereket. Ez az átalakulás Budapesten is megindult, de hosszan elhúzódott. A bérkocsisok többszöri válság után a századunk elejére szinte az összeomlás határára jutottak. Még a millennium idején a nagy idegenforgalomra tekintettel újabb bérkocsi engedélyeket adtak ki és a felszaporodott bérkocsi iparosok az ünnepségek elmúlásával - fuvar hiányában - a csőd szélére kerültek. A századunk elején sem alakult kedvezően helyzetük. A külföldet járt polgárok, arisztokraták egyre erőteljesebben hangoztatták, hogy a főváros közlekedésének a bérkocsik terén is lépést kell tartani a fejlett nagy városokkal és az elhanyagolt, lassú lovas fogatok helyett autótaxikat kell forgalomba állítani. 265