A Közlekedési Múzeum Évkönyve 2. 1972-1973 (1974)

III. RÉSZ • A Közlekedési Múzeum gyűjteményeiből 301 - A „Derű” mozdonymodell története (Koltai Mariann) 303

A „DERŰ" MOZDONYMODELL TÖRTÉNETE A Közlekedési Múzeum vasúti gyűjteményének egyik büszkesége a „Derű" nevű mozdonymodell, amely technikatörténeti szempontból egyike a legértékesebb és a legtöbbet vitatott darabjainknak.

1 1845-től 1847-ig készítették Nagy Lajos és Nagy Gergely magyar munkások Bécsben. A modellhez sokáig számos tévhit kapcsolódott, amelyek az újabb történeti kutatások nyomán jórészt eloszlottak. Ma már, ha nem is minden részletében, ismertnek tekinthetjük azokat a körülményeket, amelyek a Nagy testvéreket a „Derű" megalkotására ihlették. A XIX. század első negyedében a feudális Magyarországon is jelentkeztek a kapitalizmus csírái, habár jóval szerényebb mértékben, mint az ipari forradalom korszakát élő kapitalista országokban. A reformkor politikai és gazdasági vezetői — Széchenyivel, Kossuthtal az élen — minden erővel a hazai ipar fejlesztéséért szálltak síkra. Nálunk is megjelentek — ha gyér számban is — a gyáripar első úttörői. Az ország különböző részeibe is eljutottak a hírek az új ipari felfedezésekről, a gőzenergia felhasználásával kapcsolatos új találmányokról, valamint a két jelentős pesti ipari létesítmény, az Óbudai Hajógyár és a József nádorról elnevezett hengermalom működéséről. Ezek a tudósítások nagy hatással voltak két kecskeméti születésű fiatalemberre, a Nagy testvérekre, akik már szülővárosukban kitanulták a lakatos, illetve a kovács mesterséget. Valószíinűleg ezeknek a híreknek hatására vándoroltak fel Pestre. 1841-ben az Óbudai Hajógyárban kértek munkaalkalmat, hogy „ott nyerhetnek szorgalmuk után beavattatást a gépészet titkaiba.. ."

2 Maga Széchenyi István támogatta a két tehetséges fiatalembert, személyesen kereste fel Rau gyárigazgatót, hogy elősegítse kiképzésüket a gőzgép technikában. Azonban Széchenyi közbenjárása is kevésnek bizonyult. A gépészeti szakma kitanulására a külföldi gyárigazgató nem adott lehetőséget, sőt a fiatalemberek helyzete annyiban romlott, hogy fizetésüket is csökkentették. Ekkor pártfogójuk tanácsára a pesti hengermalomhoz — az akkori hivatalos nevén Pesther Josefs Walzmühle — fordultak. Az üzemet 1839-ben Széchenyi 1 Leltári száma: 21—68—1. — 1, 2. 2 Vasárnapi Üjság, 1863. évi 3. sz. 303