Tanulmányok Budapest Múltjából 29. (2001)

A BUDAI KIRÁLYI VÁR ÉS A VÁRNEGYED EGYHÁZTÖRTÉNETI SZEREPE - Beke Margit: A királyi palota egyháztörténeti vonatkozásai a XVIII. században 125-134

BEKÉ MARGIT A KIRÁLYI PALOTA EGYHÁZTÖRTÉNETI VONATKOZÁSAI A XVIII. SZÁZADBAN A középkorban épült királyi palota a török hódoltság alatt és a Budavár visszafoglalásáért vívott csaták következtében romokban hevert. Az újjáépítés aránylag későn, csak 1714-ben indult meg Johann Hölbling (1660-1736) felmérései és Fortunato Prati (1680-1738) mérnök tervei alapján. Az építkezést kezdetben Jean Nicolas Jadot (1710-1761) vezette, melyet 1753-ban Nicolaus Pacassinak (1716-1790) adott át; ez a szakasz 1770-ben zárult le. 1 A későbbi századok folyamán a palotát többször átalakították, bővítették, illetve háborúk tették szinte felismerhetetlenné a XVIII. század remekművét. Ez a királyi palota - nem számítva a katonai szertárat - adott helyszínt az egyház szakrális cselekményei­nek, szerzetes- és lovagrendiek ideiglenes elhelyezésének, nemzeti ereklyéknek és az egyház legkisebb ön­álló egységének, a plébániának is. A XVIII. században nem különült el élesen a szakrális és profán cselek­mény, a világi ünnepeket is átjárta a szakralitás szelleme, amint az egyház ünnepségeit áthatotta a profanitás. Buda egyházai királyi alapításuknál fogva exempt jelleggel Magyarország prímásához, a mindenkori esz­tergomi érsekhez tartoztak, egészen 1777-ig, amikor is a királynő megszüntette az exemptséget, s ettől kezd­ve az érsek rendes joghatósággal bírt. A század folyamán Kollonich Lipót (1695-1707), Keresztély Ágost (1707-1725), Esterházy Imre (1725-1745), Csáky Miklós (1751-1757), Barkóczy Ferenc (1761-1765) és végül Batthyány József (1776-1799) töltötte be az érseki széket, ők mindannyian Pozsonyban tartózkod­tak. 2 A királyi palotában megépült templomnak azonban kegyura - a kötelezettséggel együtt - mindvégig a király maradt, vagyis papsággal és felszereléssel ő látta el. A budai vár építkezései során az első és egyházi szempontból is országos jelentőségű esemény, a királyi kápolna alapkőletétele 1749. május 13-án, Mária Terézia születésnapján ment végbe, fényes külsőségek közepette. 3 Mivel ebben az évben az esztergomi érseki szék betöltetlen volt, az alapkő felszentelését Althann Mihály Károly váci püspök végezte. Az alapkő felirata a királynő és az építést sürgető gróf Grassalkovich Antal nevét örökítette meg e szavakkal: MARIA THERESIA AUGUSTA - REGINA HUNGÁRIÁÉ - FAUSTA AETATIS - RENASCITUR FEUX - REGNI EXPENSIS - ET PROSPERIS Auspicns - CONCILIO ANTONII GRASSALKOVICS ­AERARII AULICI REGIS - HUNGARICI PRAEFECTI. 4 A Nagyboldogasszony-templomban tartott mise után az alapkövet körmenetben vitték az ereklyékkel együtt a palotabeli helyszínre, ahol azt a celebráns főpap meg­áldotta és elhelyezte, miközben a bástyákon megszólaltak az ágyuk. Ezután a körmenet visszatért a temp­lomba, ahol elhangzott a szentbeszéd és felcsendült az ujjongó Te Deum. A királynő férjével együtt csak 1751. augusztus 8-án látogatott Budára, mely alkalommal két csendes misét hallgattak a Nagyboldogasszony-templomban, majd ellátogattak a karmelita atyákhoz, illetve a Zeug­haus épületébe, s bizonyára megtekintették a palotabeli építkezést is. 5 A palota építése közben, 1767-68-ban emelték a szakrális cselekmények központját jelentő barokk Szent Zsigmond-templomot Nicolaus Pacassi és Franz Anton Hillebrandt (1719-1797) tervei alapján. 6 A kápolna az északi szárnyon, középkori alapokon nyugodott, kétemeletes impozáns terét egymás fölött elhelyezett ab­lakok világították meg. Szentélyét egy, hajóját két csehboltozat borította, ezekre csegelyes kupolákat festet­tek és gazdagon díszítették a négy evangélista, a négy szentatya és a négy nagypróféta alakjával. A bolto­zaton az Assumptio, a Kilenc angyali kar és egy ószövetségi jelenet volt látható. A falképeket Josef Haut­zinger (1728-1786) festette 1769 körül, ugyanebben az időben készült a főoltár képe, Vinzenz Fischernek 125

Next

/
Oldalképek
Tartalom