Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Székely György: Hunyadi László kivégzése : struktúraváltozások a magyar állam és főváros kormányzásában = Die Hinrichtung von László Hunyadi : strukturelle Änderungen im ungarischen staatlichen und im haupstädtischen Regierungs-system 61-102

Modrar Pált. A püspök budai házát kifosztották. Mindebben a király és idegen köre a ma­ga szűkebb érdekeinek előmozdítását látta, ha nem is volt szükség kezdeményezésére. Már 1457. március 14-én sietett a király Budáról közleményt küldeni Znojmoba a polgá­rokhoz, hogy László besztercei grófot, testvérét Mátyást, János váradi püspököt, Roz­gonyi Sebestyént és más magyar urakat fogságba vetették. Ugyanaznap László király és Giskra (Jiskra) János a boroszlóiakat értesítették Budáról olyan emberek elfogatásáról, akik Cilii grófját meggyilkolták ... A budai Vár ásatásai során az 1960-as években rábuk­kantak arra a boltozatos pincesorra, három teremre, amelyben a Hunyadi-testvéreket és előkelő híveiket őrizték. A Vár déli részén az Anjou-korban emelt István-torony melletti épületszárnyban Zsigmond idején elhelyezett Tárnokház (domus tavernicalis, 1434) alag­sora volt ez, amit bizonyára alkalmilag használtak a kegyetlen célra. A megőrzött és tör­téneti kiállításra használt mai pincetermek tehát a 15. századi politikai történet jelenté­keny emlékei. Hogy nem jól kiépített és őrzött börtön volt ez, mutatja, hogy az éjjel Roz­gonyi Sebestyén és Kanizsai László ebből a királyi tömlőéből összetoldott lepedőkön ki tudott szökni. Más úton jutott ki Vitéz János: pápai követi közbelépésre esztergomi egy­házi őrizetbe (guardia) helyezték át, ennek híre a paviai püspökön át Milanóba is eljutott. Az esztergomi őrizet csak két hónapig tartott, hogy a Hunyadi László ügyében kompro­mittált Szécsi Dénes bíboros érsek megítélése legalább ezáltal enyhüljön. Bűnbakul Hunyadi Lászlót állították az udvari körök, ennek formáiban is megnyilvánul, hogyan vezet az igazi autoritás hiánya a hatalommal való visszaélésre. Ennek körülményei nem egyértelműen és hézagmentesen ismertek s ebből a törvénytelen eljárás gyanúja is felve­tődött. Egy egyházi jellegű forrás, az 1472—1545 közt élt Gyöngyösi Gergely leírja az emlékezetes eseményeket: ,,1457-ben, Szent Gergely pápa ünnepén vetették fogságra Hunyadi János, Magyarország kormányzójának két fiát, Lászlót és Mátyást. Lászlót álta­lában Vajdafi Lászlónak nevezték, és a harmadik napon lefejezték . . . Vajdafi László halálának okai, vagyis a gyilkosok, ezek voltak: német László király, Garai László és . . . Újlaki Miklós és párthíveik." Eltekintve attól, hogy ez az író pontatlan napot ad meg, in­kább névadó szentje március 12-i napjára téve az elfogatási, mint az igazi naphoz ragasz­kodva, a továbbiakban egyezik más forrásbeli ismereteinkkel. Csakhogy ő a legnyíltabban elárulja, az ítélőszéket gyilkosok gyülekezeténél többre nem értékeli s a királyt első he­lyen emeli ki. Magyarázatot erre a rész címében ad: „Ciliéi gróf úrért meghal most Vajdafi László". Ugyanezt az indoklást tudta egy szakszerűségben Gyöngyösit, Szerémit messze felülmúló történetíró, Petrus Ranzanus, aki finoman kerülte ki az ítélőszék összetételét, működését: „Az elfogatástól való harmadik napon Lászlóra, Ulrik megölése miatt, ítélet hozatott: arra hivatkozással, hogy a királynak vér szerinti rokona volt, mintegy felségsér­tés bűnöse lévén, bárdra ítélték." A hagyomány Bánfi Pálban is olyan mozgatót látott, aki a Hunyadi-ellenes bírósággal halálra ítéltette Hunyadi Lászlót. Szerémi György ebben a te­kintetben tömör, de sokat eláruló fogalmazást adott az ítéletről: „.. . a király .. . Magyar­ország nádora ítéletének nem mondott ellent, erre nem felelt." A hiteles nevet behelyette­sítve tehát Garai nádor volna a főszereplő, akinek a király némán helyeselt. A nádor ve­zette bizonyosan azt az országnagyokból alakult alkalmi ítélőszéket, amely Hunyadi Lászlót a soha perrendszerűen be nem igazolt felségsértés vádjával halálra ítélte. A kül­földre is a nádor ítélkező szerepe jutott el. Ezt fejezi ki Castiglione János bíboros római 84

Next

/
Oldalképek
Tartalom