Tanulmányok Budapest Múltjából 22. (1988)

VÁROSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK– STADTGESCHICHTLICHE STUDIEN - Székely György: Hunyadi László kivégzése : struktúraváltozások a magyar állam és főváros kormányzásában = Die Hinrichtung von László Hunyadi : strukturelle Änderungen im ungarischen staatlichen und im haupstädtischen Regierungs-system 61-102

Hunyadi Lászlót a források egybehangzó tanúsága szerint 1457. március 16-án kivégezték, estefelé egy budai térségen. A politikai jellegű kivégzés történelmi felelősségét — sikertelenül — azzal is el akarták hárítani, egyben a főrangú ifjút megalázni, hogy a városi hatóságot vették igénybe a végrehajtásban. Veit Arenpeck krónikája szerint „Midőn végül azoknak a grófoknak (^Hunyadi László és Mátyás) fogvatartásának harmadik napja elhozta az esti órát, László grófot átadták Buda város bírájának és esküdt polgárainak kezébe, hogy végrehajtassék a fővesztés büntetése, és sok fegyveres őrizete alatt a budai vár elé, a Friss-palotának (Fryspalotha) nevezett átriummal szembe vezették, ahol négy ütéssel lefejezték. Huszonnégy esztendős volt." Ebben a tárgyias osztrák leírásban az olvasó szemét nemigen zavarta a négy ütés, amit magyar kapcsolatú források szenvedélyesen részleteztek. Az sem érzékelhető belőle, hogy a városi tanácsot nem kellett erőltetnie erre a szerepre, hiszen a Hunyadi-párt mellett állt a városi szegénység, ettől félve a budai gazdagok átmenetileg a Habsburgok mellé húzódtak. Ranzanus Péter, aki 1475/78 között nápolyi követként még a szemtanúk közt élő hagyományt hallhatott Budán, a kivégzés körülményeit csodálatra méltónak, hallgatással nem mellőzhetőnek jellemzi: „Amikor a hóhér harmadik ütéssel a fejét nem tudta levágni, László ámbár kezét háta mögött összekötötték, saját erejéből felemelkedett és állva mondta: 'Jogosan kerültem el a halált, midőn három csapással lesújtva, Isten jóságosságábói eddig megvagyok'. Igy szólván, amit sokan, akik ott álltak, hallották, ott néhány lépést tett, de hosszú ruhájától akadályoztatva, amit lábával tapodott, a földre esett. Igy néhányan azok közül, akik az ő megölésére a királyt esküszegővé tették, azt parancsolták, hogy a hóhér mérjen negyedik csapást és így legott kiszenvedett." Ezt a valóságmagot színezte tovább a városi népképzelet, illetőleg az azt formáló Szerémi György: „A budai bakók megkötözve vitték a Szent György vértanú terére Vajdafi Lászlót. Jeles férfiú volt, a kormányzó fia ... Göndör hajú, mint Absolon, s kis arany kereszt rejtőzött hajában. A nádor nyomban megparancsolta, hogy ne hosszabbítsák meg életét, hanem rövidítsék meg. Majd a budaiak bakója megtette a kardvágást. Először sértetlen maradt. Másodszor és harmadszor is sértetlen maradt. Ez a bátor férfiú nyomban felemelkedett a földről, és fennhangon mondta: 'Halljuk magyar törvényünket: hogyha valaki elszenvedi a bakó három csapását fejvesztésként, azt szerencséje megszabadította/ Miklós nádor mondta: 'Annyi csapást kapjon a bakótól, míg fejét testétől el nem vágja.' Ennek hallatára Vajdafia László maga vette elő a keresztet hajából, odaadta a bakónak, s a bakó a bíró kezébe. És letérdelve háromszor Jézust kiáltott. Az első csapásra leesett a feje. Testét fejével együtt eltemették a cseribarátok Szent János kolostorában." Ebben a realitást kereső népi vélekedés fokozza a csodás elemet s a vallás eszménye útján is sötétebbnek ábrázolja a tévesen megszemélyesített nádort. A kivégzés idejére visszanyúló hagyományt jelezhet a temetés adata, a szigorú szertartású mezítlábas ferences szerzetesek (fratres observantes) kolostorába (mai budai Színház u. 1—3.). Itt nem visszavetített az emlékíró, mert akkor csak ideiglenesen temették el. A kivégzés idejét és körülményeit csaknem teljesen Arenpeckkel egybeesőén írja le Thuróczi János, csupán az esti órát stilizálja csillagászati kifejezéssel. Már a közel kortársak felismerték és hangsúlyozták ebben a szabálytalan kivégzésben azt az összefüggést, miként vezet a hatalommal való visszaélés az autoritás csökkenésére. Ranzanus ékesszavú leírása szerint az egész Magyarország, kivéve azt a kevés embert, aki rossz lelkiismeretű 86