Tanulmányok Budapest Múltjából 14. (1961)

Fügedi Erik: Középkori magyar városprivilégiumok = Ungarische Stadtprivilegen im Mittelalter 17-107

területén immunitással rendelkező egyházi testületekkel együttesen volt kénytelen megtenni.

63 Fehérvár topográfiája, polgári elemének kialakulása a korai magyar városok sorsának egyik legjobb példája. Nem vitás, hogy egyik legkorábbi város jellegű telepünk volt. Vására, mértékegységei már a XI. században gazdasági központtá tették. A királyi székhely és egyházi központ is igen korán kialakult. A városi funkciókat betöltő telep felett a joghatóságot kezdetben kizárólag a király, majd a király és az egyházi testületek együttesen gyakorolták. Amikor a város falain belül a nyugati polgári elem megjelent, már nem szerezhette meg az egész város feletti joghatóságot, bár jogait a király biztosította. Élénk gazdasági központ maradt ugyan a török hódoltságig, s a városi szervezet megerősödött benne, kiterjesztve a polgárság fennhatóságát a külvárosok egy részére, de egyeduralomra a polgárság sohasem jutott. A város jogi meghatározását véve alapul Fehérvár sohasem vált nyugati értelemben vett várossá, Fehérvár és a fehérvári kiváltság jelentősége ennek ellenére is igen nagy, mert úttörő volt a XII. századi Magyarországon, előkészítette a XIII. században várossá emelt telepeink útját. A „fehérvári jog" tartalmáról csak annyit tudunk, amennyit az 1237. évi privilégium és más városok privilégiumaiban levő hivatkozások elárulnak.

64 így elsősorban azt tudjuk, hogy a polgárok (cives vagy hospites) bírájukat és 12 esküdtjüket maguk választották,

65 ez a testület ítélkezett a polgárok minden peres ügyében akár polgári, akár büntetőperről volt szó.

66 A polgárok közé betelepülők ugyanazzal a szabadsággal rendelkeztek, mint a polgárok maguk.

67 Kzt a három pontot még egy gazdasági előjog egészítette ki: a fehérváriak országszerte vámmentességet élveztek.

68 Nyilvánvaló, hogy a felsorolt pontok nem merítik ki a „fehérvári jog" tartalmát, de valószínű, hogy ezek voltak a legfontosabbak, lényegében ez volt a XII. század derekától kezdve beköltöző idegen telepesek, a hospesek joga is. A régebben városprivilégiumnak tartott olaszi és krakkói kiváltságlevelek is elsősorban a szabad bíróválasztást és a telepesek feletti bíráskodást biztosították.

69 A különbség a „fehérvári jog" — általában a későbbi város jogok — és a hospesek joga közt igazságszolgáltatás terén az volt, hogy míg a városokban minden ügy a város bírósága elé tartozott, addig a hospesek bírája legtöbbször csak az alsóbb ügyekben ítélkezhetett, a cause maiores (emberölés, vérontás stb.) nem tartozott illetékessége körébe; másrészt, míg a városok fellebbviteli hatósága közvetlenül a király volt, addig a hospesek a király megbízottjához vagy saját földesurukhoz fellebbezhettek. A hospeseknek adott kiváltság célja nem a bírói immunitás biztosítása volt, hanem a hospesek saját szokásjogának alsóbb fokon való érvényesítése. A magyar fejlődés szempontjából nézve mindkét esetben a királyi területek zárt igazgatási és igazságszolgáltatási rendszerének megbontásáról volt szó. Mindkét előjog a királyi bírák által alkalmazott magyar szokásjogtól eltérő jogrendszert honosított meg, és mindkettő megszüntette a királyi ispán közvetlen joghatóságát. * 26