Végh András: Buda város középkori helyrajza 1. (Monumenta Historica Budapestinensia 15. kötet Budapest, 2006)
Somi Józsa, Kinizsi Pál neveltje és utóda, 1494-1511 között temesi ispán és alsómagyarországi főkapitány volt. Somi Gáspár, Józsa fia, királyi familiáris, 1511-ben fejéri ispán, 1512-ben a palotások kapitánya, 1513-ban kamarás, 1515-ben ismét fejéri ispán volt, felesége, Perényi Margit, Perényi Gábor kamarásmester leánya 504 Terebesi Perényi Imre, asztalnokmester 1498-1504 között, 1503-ban megkapta Abaúj megye örökös ispánságát, 1504-től haláláig nádor volt, eközben 1511-től 1513-ig a horvát-szlavón-dalmát báni tisztet is viselte, 1515-ben Miksa császártól birodalmi hercegi címet kapott, elhunyt 1519-ben. 505 Perényi Ferenc, Imre fia, gyermekként nyerte el a váradi püspökséget 1515-ben, humanista nevelésben részesült, fiatalon esett el a mohácsi csatában. 506 Perényi Péter, Imre fia, Abaúj megye örökös főispánja, koronaőr, 1519-ben temesi ispán és alsómagyarországi főkapitány lett, a mohácsi csata után János király pártjára állt, 1526-1529 között erdélyi vajda, 1527-ben Cserni Jován ellen harcolt sikertelenül, 1527 végén átállt Ferdinánd pártjára, 1529-ben János király, majd Szulejmán szultán fogságába esett, ahonnan csak Ferenc fia túszul hagyásával szabadult ki, ezután János király pártján állt annak haláláig, az 1530-as években protestáns hitre tért, 1540-től újra Ferdinánd pártján állt, kancellár lett, résztvett Buda sikertelen 1541-es és 1542-es ostromában, 1542-ben Ferdinánd király lefogatta és börtönbe záratta, 1548-ban kevéssel kiszabadulása után elhunyt. 1.5.7. Palóci László országbíró - monoszlói Csupor Miklós erdélyi vajda - Szt. Zsigmond káptalan kanonokjai ,JSzt. Zsigmond utca, Szűz Mária káptalan utcája, Bodó Gergely kertje melletf (Hauy 379, 380, 381. - Szt. György u. 4.) 1471-ben Mátyás király utasította Buda városát, hogy iktassák be monoszlói Csupor Miklós erdélyi vajdát annak a háznak a birtokába, amelyet a néhai Palóci László országbíró végrendeletében 400 forint fejében a budai Boldogasszony plébániára hagyott. (1471.1. 7.) A király vállalta, hogy az összeget megfizeti a plébániának, a házat pedig úgy mnik, Miklós vajdának adományozta. Három nap múlva meg is történt az iktatás az ekkor a néhai Bodó Gergely kertje mellettinek mondott háztulajdonba. (1471.1. 10.) Miklós vajda a házat misealapítványa javára hagyta 1474-ben a szemközti Szűz Mária káptalannál. (1474. III. 13.) A későbbiekben, mint szomszédot említik meg a kanonokok házát 1513-ban, 1514-ben és 1515-ben. (1513. XII. 19., 1514. XI. 10. 1515. II. 8.) Kérdés azonban, hogy a kanonokok egyetlen házat birtokoltak-e a házsoron, vagy több egymással szomszédos ház is a tulajdonukban volt. Palóci László, Imre fia, 1439-46 között ajtónállómester, 1446-tól haláláig országbíró volt, elhunyt 1470-ben. 507 Monoszlói Csupor Miklós, 1468—1472 között Pongrác Jánossal együtt viselte az erdélyi vajda méltóságát. 508 Györgyi Bodó Gergely, Tolna megyei származású, 1444-1446 között erdélyi alvajda volt, Újlaki Miklós vajda alatt, 1447-ben tolnai alispán Újlaki ispánsága idején, majd 1451-1455 között budai vámagy lett, Hunyadi János familiárisaként, 1458-1459 között tárnokmester. 509 1.5.8. Palóci László (?) - Bánfi Miklós és János „egykor zsidók lakta utca, Szt. Zsigmond utca, új Szűz Mária egyházzal szemben, Szt. Zsigmond egyház környékén, Friss palotával szemben, királyi vár környékén 1 ''' Az erre a házra vonatkozó oklevelek mind egy perhez kötődnek, amely a Palóciak és a Bánfiak között 1506 és 1514 között folyt. Talán ez a ház is eredetileg Palóci Lászlóé lehetett. 1506-ban Palóci Mihály étekfogómester és Antal beperelték Bánfi Jánost Buda város előtt a ház ügyében, amelyet korábban a néhai Bánfi Miklós, majd ekkor már évek óta fia, János birtokolt. A város a bemutatott oklevelekből megbizonyosodott, hogy a házat Bánfi Miklós egy másik házért és bizonyos pénzösszegért cserélte, ezért megítélte a jogos örökösnek, Jánosnak. A Palóciak azonban elérték a királynál a per újrafelvételét, 504 FÓGEL 1917. 57. 505 FÓGEL 1913. 60. 506 FÓGEL 1917. 30; BALOGH 1982. B. 60. 507 FÜGEDI 1970. 106,119. 508 FÜGEDI 1970. 109,133. 509 FÜGEDI 1970. 107, 132; ENGEL 1996. B. 38.
