Budapest Régiségei 39. (2005)

Szilágyi Magdolna: Bullák és amulettkapszulák az Aquincumi Múzeum gyűjteményében = Bullae and tubular amulet capsules in the collections of the Aquincum Museum 151-171

BUDAPEST RÉGISÉGEI XXXIX. 2005. SZILÁGYI MAGDOLNA BULLÁK ÉS AMULETTKAPSZULÁK AZ AQUINCUMI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYÉBEN Ásatási beszámolók, temetőpublikációk alapján 17 dunántúli lelőhelyről - zömmel sírokból - csaknem száz római kori amulettkapszulát ismerünk (1. kép). 1 Leggyakoribb a lapított gömb alakú kap­szulával és egyetlen függesztőfüllel ellátott típus (Kat. A). Ezeket a hosszúkás amulettkapszuláktól való megkülönböztetésképpen a továbbiakban bul­láknak 2 nevezzük. A bullák már a 2. században fel­tűntek Pannoniában, ám - részben a hamvasztásos rítusnak köszönhetően - e korai példányok nem nagy számban maradtak fenn. 3 A 3. századból már lényegesen több bulla ismert, s viseletük a római kor végéig nyomon követhető egész Pannónia terü­letén. A két-három függesztőfüllel ellátott hosszú­kás amulettkapszulák (Kat. B) a bullákhoz képest később, a 3. században jelentek meg Pannoniában. A közép- és késő avar kori emlékanyagból szin­tén ismerünk hosszúkás kapszulákat (s hozzájuk képest elenyésző számban bullákat), melyekhez bizánci kapcsolataik révén juthattak az avarok. 4 Noha a bullák és hosszúkás amulettkapszulák vallás- és orvostörténeti vonatkozásban egyaránt jelentőséggel bírnak, a magyarországi múzeumok­ban őrzött példányok felgyűjtése, és előfordulásuk feltérképezése mindezidáig nem történt meg. Egyedül Intercisa esetében került sor a bullák önál­ló tárgytípusként történő katalogizálására és sok 1 A publikált pannóniai bullák feldolgozása szakdolgozat részeként elkészült, s a CEU-ELTE Középkori Könyvtárában kézirat formájában megtekinthető: SZILÁGYI Magdolna: The Meaning and Use of Bullae in Late Classical Pannónia in Their Imperial Context. Bp, 2004. 2 A bulla szó jelentése eredetileg vízbuborék, majd innen szá­mos gömb illetve kör alakú tárgy (pl. bútordarabokat, ládát, ajtószárnyat díszítő szegfejek, övek kerek szegecsei, gyerme­kek lapított gömbszerű amulettkapszulája) megnevezésére használták a rómaiak. ERNOUT-MEILLET I. 78, s.v. „bulla"; DAREMBERG-SAGLIO I. 754, s.v „bulla"; TLL II. 2241-2242, s.v. „bulla". 3 Aquincum környékéről három 2. századi bulla került elő (Kat. A/l, 17, 20), 2-3. századi példányok ismertek Brigetio (Kat. A/28-30), Majs (Kat. A/77), Solymár (Kat. A/78) lelőhelyek­ről. 4 PÁSZTOR 1986.129-133,12-14. kép; VIDA 2002.183, Taf. 9. szempontú elemzésére. 5 A fenti okok alapján az Aquincurni Múzeumban őrzött bullák és amulett­kapszulák elemzésével, valamint lelőkörülményeik értékelésével igyekszem hozzájárulni e tárgytípu­sokról alkotott ismereteink teljesebbé tételéhez. Emellett az eddig közlésre került dunántúli lelőhe­lyű példányok áttekintése révén szeretnék össze­hasonlító adatokkal szolgálni az újabb kutatások számára. Az Aquincumi Múzeum gyűjteményében találha­tó bullák (Kat. A/2-25; 3-15. kép) kapszulája többnyire kör alakú, de előfordul az ovális és tojásdad forma is. Átmérője 1,4-2,5 cm. A függesztőfül többnyire rövid és széles (0,3-0,4x0,9-1 cm). A 2 cm-nél nagyobb átmérőjű kapszulával rendelkező darabok esetén előfordul hosszú és keskeny (0,8x0,5-0,6 cm) szalag­fül is. Rendszerint egyetlen fémlemezből alakították ki őket úgy, hogy a piskóta alakúra kivágott fémla­pot a domborítást és az esetleges díszítést követően kettéhajlították. A középső elvékonyodó részből lett a függesztőfül, a kapszulát a két illeszkedő konkáv lemez képezi (3-5., 7-10., 14. kép). Nem példa nélküli azonban a két darabból készült bulla sem, ahol a függesztőfüleket szegecs segítségével fogták össze (6. 13. kép). A kapszula belsejébe általában vászonba csavart növényi részeket, vagy illóolajjal átitatott textildarabot helyeztek. 6 Végül háromféleképpen zárhatták össze a kapszula széleit. Az egyenes pere­mű kapszulákat (a) forrasztással (5., 7., 9. kép), vagy (b) rombusz alakú fémkapcsok segítségével (10. kép) rögzítették egymáshoz. Leggyakrabban azonban (c) a kapszula előlapjának peremét fűrészfogszerűen alakították ki, s az apró fogacskákat egyszerűen a hátlap peremére hajtogatták (3., 4., 12. kép). Az Aquincumból származó három hosszúkás amulettkapszula (Kat. B/l-3; 16-18. kép) mind­5 ALFÖLDI 1957. 444-445, 454-455; FACSAR-SKOFLEK-SALAMON 1977. 99-107. 6 Kivételként említendő az a 2. századi, közelebbről meg nem határozható aquincumi lelőhelyről származó bulla, amely egy görög feliratú ezüstlapocskát, és egy Traianus érmét foglalt magában (Kat. A/l). 151

Next

/
Oldalképek
Tartalom