Budapest Régiségei 25. (1984)
TANULMÁNYOK - Bánosi György: Újabb adalékok az aquincumi Hercules-kultuszhoz 43-51
BÁNOS I GYÖRGY ÚJABB ADALÉKOK AZ AQUINCUMI HERCULES-KULTUSZHOZ 1974-ben nagy jelentőségű lelet gazdagította Aquincum vallástörténeti vonatkozású köveinek gyűjteményét: egy Hercules-szentély építési táblájának Caracalla korabeli töredéke. 1 Az emlék fontosságát az húzza alá, hogy ez a feliratos kő az első közvetlen bizonyíték arra, hogy Hercules-szentély létezett Aquincumban. Mielőtt azonban a lelet részletesebb tárgyalására áttérnék, szükségesnek tartom hogy összefoglaljam, amit az aquincumi Hercules-kultuszról ezideig tudunk. 2 Aquincumi Hercules-emlékeinket jellegük szerint két nagy csoportra oszthatjuk. Az első csoportba azok a különféle, a héroszt és mondáit megjelenítő tárgyak tartoznak, ahol a vallásos tartalom nem dominál vagy legalábbis nem kizárólagos. Aquincumi leleteink közül ide sorolhatjuk: a III. kerületi Meggyfa utcai táborvárosi villa urbana Hercules és Nessus mítoszát, illetve a dionüszoszi thiaszoszban részegen dülöngélő Herculest ábrázoló mozaikpadlóit, 3 a Szépvölgyi úti helytartói villa Hercules-bronzszobrocskáját, 4 az azóta sajnálatos módon elveszett Herculest és Omphalét ábrázoló elefántcsontdomborművet, 5 a vésett követ, melyen a Cacustól visszaszerzett marhákat terelő Hercules alakja látható, 6 a Hercules és a krétai bika harcát bemutató lepénysütő mintát 7 és a szatíroktól támogatott részeg Herculest ábrázoló kis terrakotta reliefet. 8 Ezeknek a tárgyaknak a túlnyomó része — a lepénysütő minta és a kis terrakotta dombormű kivételével 9 — import áru és — talán a helytartói villa Hercules szobrocskájától eltekintve 10 — nem is tekinthető közvetlenül vallási rendeltetésűnek, még ha bizonyos vallástörténeti vonatkozások nem is tagadhatók le ezen emlékekkel kapcsolatban. 11 Ezért ezekből a többségükben idegen földről ideszármazott műtárgyakból 12 elsősorban a helybeli módosabb lakosságrétegek ízlésére következtethetünk, nem az itteni vallási elképzelésekre és szokásokra. Emlékeink másik nagy csoportja, melybe a közvetlenül vallási rendeltetésű feliratos köveket sorolhatjuk, már sokkal inkább fényt vet az isten aquincumi kultuszára. Építési táblánk megtalálásáig Aquincum területéről hat Herculesnek dedikált kőoltár volt ismeretes, 13 az egyik ilyen emlék bal oldalán Hercules képét is kifaragták, jobbjában korsóval, melyet kis oltáron tart, baljában vallanak támasztott bunkójával és oroszlánbőrrel. 14 Ha ezt az emlékcsoportot az előzővel összehasonlítjuk még két alapvető különbség tűnik ki közöttük. Míg műtárgyjellegű leleteinkkel kapcsolatban azt tapasztaljuk, hogy Aquincum úgyszólván egész területén elterjedtek 15 és több darabjuk már a III. század előtt használatba került, 16 addig feliratos emlékeink szövegük és lelőhelykörzetük alapján, elsődlegesen a katonasághoz 17 és a katonai táborhoz 18 kapcsolhatók és nem keltezhetők korábbra a Severusok koránál. 19 Ha még a megfigyeléseket azzal is kibővítjük, hogy az értelmezhető oltárok állíttató i a legmagasabb rangú katonatisztek és hogy az öt oltár közül hármat a praefectus legionis dedikált, 20 ahhoz a feltevéshez juthatunk, hogy a Severusok kora óta, egészen bizonyosan Hercules hivatalos tábori kultuszával számolhatunk, amelynek ápolásáról úgy tűnik, hogy a praefectus legionis gondoskodott. 21 (Az utóbbi megállapításnál azonban meg kell jegyezni azt, hogy ez az elnevezés Gallienus kora előtt és után bizonyos funkcióbeli különbségeket takart, ezért el kell választani egymástól az ugyan-e tisztségnéwel jelölt táborparancsnokokat és lovagrendű legio-parancsnokokat.) Ez a hivatalos Hercules-kultusz mint példáink mutatják a császár-kultusszal is összekapcsolódott: G. Julius Caninus fogadalomtétele Alexander Severus salusáért és visszatéréséért 22 és Aurelius Firminus oltárán a Hercules Augustorum összetétel mindenesetre erre vall, az utóbbi kifejezetten a tetrarchia valláspolitikai törekvéseire utal. 23 Nem akarok belebonyolódni e tanulmány keretében azoknak az ellentétes nézeteknek a taglalásába, amelyek a Hercules Augustus fogalom értelmezésével kapcsolatban felmerülnek, kezdve attól az állásfoglalástól, mely az istenség e megjelenési formáját egyenesen a „császárkultusz rávetülésének" tartja Hercules tiszteletére, 24 egészen addig, mely a név feltűnően gyakori pannóniai előfordulása alapján ezt az istenalakot valamiféle helyi elképzeléssel hozza összefüggésbe. 25 Az elnevezés, mely pannóniai viszonylatban egyébként a polgári lakosság emlékein jelenik meg nagyobb számban, 26 nálunk két praefectus legionis-oltáron szerepel, 27 tehát hivatalos állíttatású köveken, melyeknek egyike kifejezetten a császár-kultusszal és a Severus-ház valláspolitikájával áll kapcsolatban. 28 Még ha el is tudjuk képzelni, hogy egyesek e praefectusok közül a lakosság helyi elemeiből emelkedtek tisztségükbe, 29 akkor se tudunk képet alkotni e helyi lakosság személyes jellegű Hercules vallásáról az emlékek jellege és csekély száma miatt. A sors szeszélye folytán személyes jellegű vallási megnyilvánulást Hercules irányában egyedül csak egy idegenből jött helytartó, C. Octavius Appius Suetrius Sabinus oltárán tapasztalunk, aki ezt az oltárt hazája védő istenének, az amphissai Herculesnek tiszteletére állíttatta. 30 Azt se bizonyítja semmi, hogy Hercules Illyricus, Caius Oppius Ingénus tribunus militum oltárán, bennszülött istenség lenne, inkább azok véleményét kell elfogadnunk, akik szerint a szintén 3. sz.-ból ismert Genius Illyricihez hasonlóan a pannóniai hadsereg és a dunai tartományok kiemelkedő szerepét allegorizálja a Római Birodalom 3. sz.-i történelmében. 31 Az a császár, aki Illyricumnak és hadseregének ezt a kiemelt szerepét biztosította, tudvalevően Septimius Severus volt, aki mint Pannónia Superior helytartója öltötte magára az uralkodói bíbort és pannóniai katonái segítségével nyerte meg csatáit politikai ellenfeleivel 43