Budapest Régiségei 25. (1984)

TANULMÁNYOK - Bánosi György: Újabb adalékok az aquincumi Hercules-kultuszhoz 43-51

BÁNOS I GYÖRGY ÚJABB ADALÉKOK AZ AQUINCUMI HERCULES-KULTUSZHOZ 1974-ben nagy jelentőségű lelet gazdagította Aquin­cum vallástörténeti vonatkozású köveinek gyűjteményét: egy Hercules-szentély építési táblájának Caracalla kora­beli töredéke. 1 Az emlék fontosságát az húzza alá, hogy ez a feliratos kő az első közvetlen bizonyíték arra, hogy Hercules-szentély létezett Aquincumban. Mielőtt azonban a lelet részletesebb tárgyalására át­térnék, szükségesnek tartom hogy összefoglaljam, amit az aquincumi Hercules-kultuszról ezideig tudunk. 2 Aquincumi Hercules-emlékeinket jellegük szerint két nagy csoportra oszthatjuk. Az első csoportba azok a különféle, a héroszt és mondáit megjelenítő tárgyak tartoznak, ahol a vallásos tartalom nem dominál vagy legalábbis nem kizárólagos. Aquincumi leleteink közül ide sorolhatjuk: a III. kerületi Meggyfa utcai táborváro­si villa urbana Hercules és Nessus mítoszát, illetve a dionüszoszi thiaszoszban részegen dülöngélő Herculest ábrázoló mozaikpadlóit, 3 a Szépvölgyi úti helytartói vil­la Hercules-bronzszobrocskáját, 4 az azóta sajnálatos mó­don elveszett Herculest és Omphalét ábrázoló elefánt­csontdomborművet, 5 a vésett követ, melyen a Cacustól visszaszerzett marhákat terelő Hercules alakja látható, 6 a Hercules és a krétai bika harcát bemutató lepénysütő mintát 7 és a szatíroktól támogatott részeg Herculest áb­rázoló kis terrakotta reliefet. 8 Ezeknek a tárgyaknak a túlnyomó része — a lepénysütő minta és a kis terrakotta dombormű kivételével 9 — import áru és — talán a hely­tartói villa Hercules szobrocskájától eltekintve 10 — nem is tekinthető közvetlenül vallási rendeltetésűnek, még ha bizonyos vallástörténeti vonatkozások nem is tagadha­tók le ezen emlékekkel kapcsolatban. 11 Ezért ezekből a többségükben idegen földről ideszármazott műtárgyak­ból 12 elsősorban a helybeli módosabb lakosságrétegek ízlésére következtethetünk, nem az itteni vallási elkép­zelésekre és szokásokra. Emlékeink másik nagy csoportja, melybe a közvetle­nül vallási rendeltetésű feliratos köveket sorolhatjuk, már sokkal inkább fényt vet az isten aquincumi kultu­szára. Építési táblánk megtalálásáig Aquincum területéről hat Herculesnek dedikált kőoltár volt ismeretes, 13 az egyik ilyen emlék bal oldalán Hercules képét is kifarag­ták, jobbjában korsóval, melyet kis oltáron tart, baljában vallanak támasztott bunkójával és oroszlánbőrrel. 14 Ha ezt az emlékcsoportot az előzővel összehasonlít­juk még két alapvető különbség tűnik ki közöttük. Míg műtárgyjellegű leleteinkkel kapcsolatban azt tapasztal­juk, hogy Aquincum úgyszólván egész területén elterjed­tek 15 és több darabjuk már a III. század előtt használat­ba került, 16 addig feliratos emlékeink szövegük és lelő­helykörzetük alapján, elsődlegesen a katonasághoz 17 és a katonai táborhoz 18 kapcsolhatók és nem keltezhetők korábbra a Severusok koránál. 19 Ha még a megfigyelése­ket azzal is kibővítjük, hogy az értelmezhető oltárok ál­líttató i a legmagasabb rangú katonatisztek és hogy az öt oltár közül hármat a praefectus legionis dedikált, 20 ah­hoz a feltevéshez juthatunk, hogy a Severusok kora óta, egészen bizonyosan Hercules hivatalos tábori kultuszá­val számolhatunk, amelynek ápolásáról úgy tűnik, hogy a praefectus legionis gondoskodott. 21 (Az utóbbi meg­állapításnál azonban meg kell jegyezni azt, hogy ez az elnevezés Gallienus kora előtt és után bizonyos funkció­beli különbségeket takart, ezért el kell választani egymás­tól az ugyan-e tisztségnéwel jelölt táborparancsnokokat és lovagrendű legio-parancsnokokat.) Ez a hivatalos Hercules-kultusz mint példáink mutatják a császár-kul­tusszal is összekapcsolódott: G. Julius Caninus fogada­lomtétele Alexander Severus salusáért és visszatérésé­ért 22 és Aurelius Firminus oltárán a Hercules Augusto­rum összetétel mindenesetre erre vall, az utóbbi kifeje­zetten a tetrarchia valláspolitikai törekvéseire utal. 23 Nem akarok belebonyolódni e tanulmány keretében azoknak az ellentétes nézeteknek a taglalásába, amelyek a Hercules Augustus fogalom értelmezésével kapcsolat­ban felmerülnek, kezdve attól az állásfoglalástól, mely az istenség e megjelenési formáját egyenesen a „császár­kultusz rávetülésének" tartja Hercules tiszteletére, 24 egészen addig, mely a név feltűnően gyakori pannóniai előfordulása alapján ezt az istenalakot valamiféle helyi elképzeléssel hozza összefüggésbe. 25 Az elnevezés, mely pannóniai viszonylatban egyébként a polgári lakosság emlékein jelenik meg nagyobb számban, 26 nálunk két praefectus legionis-oltáron szerepel, 27 tehát hivatalos ál­líttatású köveken, melyeknek egyike kifejezetten a csá­szár-kultusszal és a Severus-ház valláspolitikájával áll kapcsolatban. 28 Még ha el is tudjuk képzelni, hogy egye­sek e praefectusok közül a lakosság helyi elemeiből emelkedtek tisztségükbe, 29 akkor se tudunk képet al­kotni e helyi lakosság személyes jellegű Hercules vallá­sáról az emlékek jellege és csekély száma miatt. A sors szeszélye folytán személyes jellegű vallási megnyilvánu­lást Hercules irányában egyedül csak egy idegenből jött helytartó, C. Octavius Appius Suetrius Sabinus oltárán tapasztalunk, aki ezt az oltárt hazája védő istenének, az amphissai Herculesnek tiszteletére állíttatta. 30 Azt se bizonyítja semmi, hogy Hercules Illyricus, Caius Oppius Ingénus tribunus militum oltárán, bennszülött istenség lenne, inkább azok véleményét kell elfogadnunk, akik szerint a szintén 3. sz.-ból ismert Genius Illyricihez ha­sonlóan a pannóniai hadsereg és a dunai tartományok ki­emelkedő szerepét allegorizálja a Római Birodalom 3. sz.-i történelmében. 31 Az a császár, aki Illyricumnak és hadseregének ezt a kiemelt szerepét biztosította, tudvalevően Septimius Severus volt, aki mint Pannónia Superior helytartója öl­tötte magára az uralkodói bíbort és pannóniai katonái segítségével nyerte meg csatáit politikai ellenfeleivel 43

Next

/
Oldalképek
Tartalom