Képviselőházi napló, 1939. VII. kötet • 1940. szeptember 4. - 1940. november 19.

Ülésnapok - 1939-151

Áz országgyűlés képviselőházának ÎSÏ. Elnök: Az interpelláció kiadatik a föld­mívelésúgyi miniszter úrnak. Következnék Wirth Károly képviselő úr interpellációba, aki nincs jelen, így az inter­pelláció töröltetik. Mosonyi Kálmán képviselő úr interpelláció­jának elmondására halasztást kér. Kérdem, méltóztatnak a halasztást meg­adni? (Igen!) A Ház a halasztást megadja. Palló Imre képviselő úr ugyancsak halasz­tást kér interpellációjának elmondására. Mél­tóztatnak a halasztást megadni? (Igen! Nem!. —Élénk felkiáltások jobbfelől: Nem adjuk meg!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a halasz­tást megadják, szivesked jenek felállani. (Meg­történik. ~ Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Többség! Ellentmondások jobbfelől.) Akik a halasztást megadják, szíveskedjenek felállani és állva maradni. (Megtörténik.) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szavazó képviselő urakat megszámlálni. I Spák Iván jegyző: (Megolvassa a szavazó képviselőket. — Matolesy Tamás: Nagy gyer­mekek kicsiny játéka! — Gruber Lajos: Mi­csoda viccek ezek? — vitéz Magasházy JLászió: Imre, monad ei! — Egy hang jobbfelől: Egy ka­lap alatt lemegy mind! —- Zaj!): Huszonhat Elnök: Most pedig kérem azokat a képviselő urakat, akik a halasztást nem adják meg, szí­veskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a szavazatokat meg­számlálni. SpáK Iván jegyző (Megszámlálva a szavazó képviselőket) : Harmincegy ! Eliiók: A halasztás mellett szavazott hu­szonhat, a halasztás ellen harmincegy képviselő úr, a Ház tehát a halasztást nem adja meg. Kívánja a képviselő úr interpellációját el­mondani? (Palló Imre: Igen! — Derültség. — Felkiáltások jobbfelől: Halljuk! Halljuk! — Matolcsy Mátyás: Ezt nem várták!) Kérem tehát a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Spák Iván jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir, miniszterelnök úrhoz az angol minr tájú magyarországi cserkészet zsidó vonatkozá­sai tárgyában. , 1. Van-e tudomása a Miniszterelnök Urnák arról, hogy a magyarországi cserkész szerveze­tekben számos vezető helyet zsidószármazású egyének töltöttek be? 2. Hajlandó-e a Miniszterelnök TTr a ma­gyarországi cserkész-szervezet életéből minden zsidó vonatkozást kikapcsolni és az ifjúság ne­velését nemzetközi minták helyett tiszta ma­gyar irányba átállítani? Palló Imre s. k. Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Palló Imre: T. Ház! Ki kell jelentenem, nem kívánom a magyar cserkészifjúságot tá­madni, nem kívánom a magyar cserkészmoz­galmat támadni, mert elismerem annak értékes munkálkodását, ellenben olyas — minden ma­gyar ifjút magába ölelő — ízig-vérig magyar ifjúsági mozgalomnak megteremtése és egyed­uralma érdekében emelek szót, amely mind külső megnyilatkozásában, mind szervezeti föl­építésében, mind belső tartalmában és szelle­mében egyedül és kizárólag magyar, amelyhez à zsidóságnak, angol szellemnek semmi köze nincs. (Apponyi György gróf: A cserkészekről heszél így? Ejha! — Matolcsy Mátyás: Várjon gróf úr!) Ennek a megszületendő új magyar mozgalomnak érdekében a cserkészetet, mint világmozgalmat, ismételem, mint világmozgal­mat, kritikával kívánom illetni, mert az épülő ülése 19UO november 13-án, szerdán. 35i> nemzeti szocialista Európában akár akarják az urak. akár nem, akár akarja a rendszer, akár nem, meg kell születnie a nemzeti szocia­lista Magyarországnak is és ebben az ország­ban nincsen szükség olyan ifjúsági mozgalomra, amely a nemzetközi testvériséget, a jó polgár­ságot és a pacifizmust írta zászlójára. (Ügy van a szélsőbaloldalon. ~ Nagy zaj és ellent­mondások a jobboldalon és a középen. — Ki­rály József: Nálunk a cseheknél igen jó ma­gyarok voltak a cserkészek! — Zaj a szélsőbal­oldalon.) Elismerem azt, hogy ettől az angol alapí­tású cserkészmozgalomtól a magyar cserkész­mozgalom meglehetősen eltávolodott. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ez is import eszme!) Elismerem, hogy a magyar cserkészet milita­rista alapra helyezkedett, amiért az angolok meg is vádolták. (Egy hang a jobboldalon: Hála Istennek!) Eliamerem, hogy a magyar eserkészmozgalomhan nagy érték van, de vi­szont el kell ismernünk azt is, hogy az egész cserkészmozgalom a maga alapításával és a világ főoserkésze által sokszor hangoztatott International Brotherhood, nemzetközi testve^ riáég-szellemmel, a pacifizmussal, a jó polgár­ság gondolattal született meg. Az ilyen szel­lemű cserkészetre nincs szükség. A magyar ifjúságnak nem ilyen szellemre van szüksége r hanem a nemzettestvéri szellemre és a magyar katonai szellemre. (Taps a szélsőbaloldalon. -^ Sigray István: A magyar cserkészet talán nem magyar? Ne sértegessen! — vitéz Hertelendy Miklós: Sok dicsőséget szereztek nekünk a cser­készeink!) Kijelentettem, t. Ház, hogy nem a magyar cserkészetet támadom, (Egy hang a jobboldalon: Hát micsodát?) de megállapítom, hogy ahogyan megindult, az igenis pacafista alapítás volt. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Kémkedéssel kezdődött! — Nagy zaj a jobb­oldalon.) Hogy mennyire idegen szellem van, még mindig a magyar eserkészmozgalomban, annak bizonyságául álljon itt a cserkésztörvény negyedik parancsa. (Halljuk! Halljuk! — Ol­vassa): »A cserkész minden cserkészt testvéré­nek tekint.« Magyarázatul a következőket mondja: »Mindnyájan egy atyának gyermekei, egy családnak tagjai, egy célért küzdő bajtár­sak vagyunk. A cserkészet a cserkésszel val­lási, nemzeti, társadalmi különbségeken túl kö­zös eszmény, közös törvény, közös fogadalom köt össze testvéri szeretettel.« (Zaj. — Egy hang a jobboldalon: Tiszta kereszténység!) »Minden cserkészt, ha ismeretlen is, szívesen üdvözölj, örömmel támogasd, oszd meg vele ïamid van, hogy ha rádszorul, mert testvérek vagyunk.« Kikérem a magyar cserkészifjúság nevé­ben, hogy neki a zsidó és angol cserkész test­vére legyen. (Nagy zaj a jobb- és a szélsőbal­oldalon. — Elnök csenget. — Matolcsy Mátyás: Van zsidó cserkész is!) Az én fiam mint cser­kész-apród nem testvére az angol cserkésznek. A leghatározottabban tiltakozom olyan fogada­lom és olyan törvény ellen, amely ilyen hely­zetbe állítja a magyar cserkészt. Mert ha a magyar cserkész nem segíti meg a bajba jutott zsidó vagy angol cserkészt, akkor a fogadalom értelmében nem jó cserkész, ha pedig meg­segíti, akkor nem jó magyar. (Zaj a jobbolda­lon. — Egy hang: Micsoda beszéd ez?) Ez a két­élű okoskodás önként adódik s nem akar sértés lenni. Ez az angol vonatkozású, angol alapítású cserkészet arra ösztönözte a miniszterelnök urat, hogy megállapította a cserkészettel kap*

Next

/
Oldalképek
Tartalom