Képviselőházi napló, 1935. XX. kötet • 1938. június 21. - 1938. december 5.

Ülésnapok - 1935-335

Az országgyűlés képviselőházának 53o. tabban állást foglalt a bornak, mint szeszalapanyagnak igénybevétele ellen. A borkérdés megoldására a direkttermő szőlők kivágását, a borfogyasztási adó jobb kimunkálását és egy újabb, a bort terhelő céladó bevezetését találták egyedül járható útnak, amely út bizonyára biztosította volna a nagy szeszipari érdekeltségek további busás hasznát, de a legkisebb vagyonú néprétegek újabb megterhelését jelentette volna. Az a törvényjavaslat, amelyet már benyújtottak a Házban és amelyet ezután a javaslat után fogunk tárgyalni, a hegyközségi javaslat el is rendeli a direkttermő szőlők kiirtását, illetve átoltását. Ezt helyeslem, de nem abból az elgondolásból kiindulva, hogy ez olyan nagy bortömegeket fog elvonni a piacról, hogy ezáltal a borkérdés megoldódik, hanem tisztán azárt, mert ezek fogyasztása, methyl-alkóholt tartalmazván, az egészségre részben károsak, részben pedig a magyar bor jó hírnevét rontják. Téves ugyanis az a hiedelem, hogy ezek a direkttermő szőlők, amelyek az összterületnek mintegy 8 százalékát foglalják el, adnák a bortermésnek 25—30, százalékát. Ezt a következtetést rendesen onnan szokták levonni, hogy a direkttermő szőlővel beültetett területek 1929 óta 12.000 holdra szaporodván, okozták az ötévi átlagban közel 1 millió hektoliteres évi emelkedést, amely emelkedés az 1925—29. évi 2,426.000 hektoliteres és az 1930—34. évi 3,418.000 hektoliteres átlagtermések közt mutatkozott. Az 1921—25. években, tehát az újabb direkttermő telepítések előtt, még ennek az időszaknak termésénél is nagyobb volt az átlagboirtermés, ugyanis ebben az ötévi átlagban 3,553.000 hektoliter volt a termés* Ha pedig azt vizsgálom, hogy az egyes szőlőtermő vidékek termésátlagaira milyen befolyással vannak a direkttermő szőlőterületek termései, akkor a következőket állapíthatom meg. Hogy félreértésekre ne adjak okot, kijelentem, hogy nem akarom védeni a direkttermő szőlőket. Ha azonban megnézem a statisztikát, hogy az egyes törvényhatóságokban miként alakulnak ötévi átlagban az évi átlagtermések, akkor azt látom, hogy Somogyban, ahol a direkttermő területek az Össz-szőlőterületeknek 42-9%-át teszik ki, 12 hektoliter a bortermés ' holdankint. Ez mindenesetre nagyobb minden egyéb törvényhatóság átlagos bortermésénél, de például Bács megyében, ahol csak 88 kat. hold direkttermő szőlő van és a szőlőterületeknek csak 4-6%-át teszi ki a direktermő szőlőterület, ott is 9'5 hektoliter a holdankénti évi átlag. Szolnokban pedig, ahol csak 1-5% a direkttermő szőlőterület, ott 10 hektoliter a holdankénti átlag. Ha azt látom is, hogy a direkttermő szőlők nagyobb termést is adnak, mégis olyan lényeges kiesést ezeknek a direkttermő szőlők átoltásának különben helyes intézkedése nem fog előidézni, hogy ezzel a borkérdés megoldódjék. Ha figyelembe vesszük azt, hogy ezek a direkttermő szőlőterületek legnagyobbrészt kisemberek birtokában vannak, akkor a hegyközségi törvény eredményes végrehajtásánál is inkább átoltásra, mint kiirtásra számíthatunk és ha ez a bor többévi országos átlag terméseredményét bizonyos csekély mértékben csökkenteni is fogja, a minőséget és az árat az összes szőlőtermelők érdekében bizonyos _ fokig képes is lesz megszilárdítani, illetve javítani, egyesülése 1938 június 23-án, csütörtökön. 53 egyedül ettől eredményt várni, mint azt az ipari szeszérdekeltségek állandóan mondták, nem lehet és ezek legfeljebb csak állandóan felsorakoztatott érvek voltak a borpárlatakciók ellen. Ha a hegyközségi törvény említett intézkedése és egyéb intézkedései végre lesznek hajtva, és végre lesz hajtva a tárgyalás alatt lévő szesztörvényjavaslat azon intézkedése, amely törvényileg intézményesíti a bor szesszé való főzését, annak minden reménnyel várható eredménye az lesz, hogy kisegítheti a jelenlegi válságból a 80%-ban kisemberekből álló szőlősgazda-társadalmat. Miután úgy az ipari, és főleg az ipari, mint a mezőgazdasági érdekeltségek állandóan azt hangoztatták, hogy a szesztermelésen keresztül a korkérdés nem oldható meg, ebből az okból kifolyólag is meg kellett hozni a kormányzatnak azt az intézkedését, hogy a bort mint szesztermelési alapanyagot törvényesen intézményesíti, hogy a szeszgyárakat leállítja, azokat kisajátítja. De nemcsak a bortermelés, hanem a szőlőtermelés melléktermékeinek és a gyümölcstermelőknek érdekében is meg kellett a kormányzatnak hozni azt az intézkedését, amelyet a nagyipari érdekeltségek képviselői annyira kifogásolnak. Tudnivaló, hogy ezeknek a szeszalapanyagoknak elhasználása az elmúlt 17 évben a nagyipari szeszgyárak garázdálkodása miatt csaknem lehetetlenné vált, sőt azokon a tárgyalásokon, amelyeket még Fabinyi Tihamér pénzügyminiszter úr folytatott, a nagyipari szeszgyárak részéről egy olyan javaslat tétetett, hogy az új szesztörvényben tiltassék el a törkölyfőzés és kártalanítás címén fizessenek a teremlőknek mázsánként 70 fillért, a községi, egyesületi, az úgynevezett bor- és gyümölcsszeszfőzdéknek pedig abszolút hektoliterenkint 10 pengő kártalanítást. Kérdem azokat az ura, kat, akik most a nagyipari szeszgyárak érdekében felszólalnak, nem látják-e azt, mennyivel kevésbbé felel meg az értéknek :IZ Í.I kártalanítása, amelyet a most említett összegben akartak adni a bor- és gyümölcs-szeszfőzdéknek, mint az a kártalanítás, amelyet a javaslat biztosít a nagyipari szeszgyáraknak? Felfogásom szerint kártalanítást fizetni fel nem használt és veszendőbe menő, évenként a termelés folytán visszatérő nyersanyagért erkölcstelen^ zsidó, ' nagykapitalista felfogás. Ezt csak azért említem meg, hogy rámutassak arra, hogy egy ilyen megoldást milyen szívesen pártfogolt volna, illetve ajánlott az az érdekeltség, amelyik most harcbaszáll a kisajátítás — szerintük — méltánytalansága és a kisajátítási összeg elégtelensége miatt. Most fennen hangoztatják ezek az érdekeltségek, és azok képviselői, hogy à kisajátításért csak teljes árat, forgalmi értéket szabad a magántulajdon alapján álló, társadalmi renden alapuló államban fizetni. Mikor a kistermelőktől akarták elkonfiskálni egyik nyersanyagukat, akkor ezt az elvet nem vették figyelembe. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Tudnivaló ugyanis, hogy egy mázsa törkölyből körülbelül 3—4 liter pálinka lesz, feles főzésnél tehát legalább 1-5 liter pálinka jut a kistermelőnek. Még a szeszfőzdék is %—1 liter pálinkát térítettek egy mázsa törkölyért. Az ipari szeszérdekeltségek 70 fillért, vagyis alig 2 deciliter rum árát akarták fizetni a szőlőtermelőknek, (Haám Artúr: Micsoda zsebmetszés!) legnar gyobbrészt kisembereknek, mert felfogásuk 9*