Képviselőházi napló, 1935. I. kötet • 1935. április 29. - 1935. május 25.

Ülésnapok - 1935-15

Az országgyűlés képviselőházának gazdasági munkásokra, akik ezeknek az üzemredukcióknak és az állandó, kényszertakarékosságnak következtében nagyrészt kenyér nélkül maradtak. A mezőgazdasági munkásnyomor mindig nagyobb és nagyobb méreteket ölt, — ezt sajnos saját tapasztalatomból állítom. Vannak vidékek, ahol a nép főleg arató, summás és erdei munkával foglalkozik és ebből él. Azelőtt ezeken a vidékeken nyáron a földmíves summás és aratómunkával megkereste azt a szemesterményt, amely családjának és gyermekeinek egész évre kellett, télen pedig erdei munkával, favágással és egyéb napszámmunkával megkereste azt, ami egyéb szükségleteire és ruházkodására szükséges volt. Most summás és aratómunkát csak nagyon kevesen kapnak, mert a csökkent jövedelem folytán majdnem mindenütt aratást vállalnak a helybeli törpebirtokosok is, amire azelőtt nem voltak rászorulva, pl. kerületemben vannak olyan községek, ahol karácsonytól, húsvétig egyes családok nagyon ritkán látnak kenyeret, mert törpebirtokaik a rossz termések folytán és a rossz viszonyok következtében alig hoztak valamit, ezért télen el kellett adniok marháikat és állataikat, hogy ezeknek árából élienek és magukat az éhenhalástól megmentsék. Kerületemben vannak olyan községek, — saját szememmel láttam — ahol a takarmány inség folytán a, faleveleket, a lombot szecskázták meg takairmánynak és ezt etették az állatokkal, az állatokat pedig nádakkal és kötelekkel emelték fel az etetéshez, mert nem volt annyi erejük, hogy maguktól felálljianak. Ezek a községek eddig a téli fafuvarozásból éltek. Vannak családok, — voltam náluk *— ahol ia négyéves; gyermek nem ismeri- hogy mi a cipő, inert xaêg cipő sohasem volt a lábán és nagyon sok olyan hatnyolcgyermekes család van, amelynek egy, legfeljebb két pár cipője van, úgyhogy az iskolába is csak felváltva .mehetnek és boldogok, ha kéthárom szem ktfumpli jut .mindegyiknek ebédre, IIven állapotok vannak a mezőgazdasági munkások körében. •Súlyosbítja ezeknek nyomorát még az, hogy ha a családfő nagy keservesen keres egy mázsa gabonát és azt elviszi a malomiba őrölni, abból nemcsak az elég magas őrlési vámot kell leadnia, hanem meg kell fizetnie a liisztforgakniadót is, ami azt a lisztet borzasztóan megdrágítja, ímert a 16 pengős búza. mondjuk, a legjobb esetben is 20 és fél pengőjébe kerül. Ez az adónem tehát ezeket a legszegényebb nénrétegeket suit ja a legjobban és ezért arra kell kérnem a földmívelésügyi miniszter unat és a pénzügyminiszter urat, hogy tekintsék a mezőgazdasági munkásokat és törpebirtokosokat is őstermelőknek — mert hiszen ők is őstermeléssel foglalkoznak — és töröljék el ennél a munkásosztálynál legalább a lisztforgalmi adót. Az erdős hegyiviidékeken fekvő községek a legszegényebbek, mert kevés a földjük és az is rossz, terméketlen, az időjárás mostoha és piacuk nincs. Ezenfelül tetemes vadkárokat is szenvednek s ezek a károk a legritkább esetben térülnek meg, inert & károsultak rendszerint nem mernek fellépni a vadászterület tulajdonosával vagy bérlőjével szemben, hiszen az rendszerint földesuruk is s ha fel is lennének, akkor is csak hosszas és költséges pereskedés útján jutnának esetleg kártérítéshez. Itt tehiát nemcsiaik a vadkárok megtérítésének biztosítása volna fontos, ami ismét csak a társadalmi ellentétek kknéiyítésére vezetne, baneni egy olyan intézkedés megtétele is szükséges volna, amely kizárja, 15. ülése 1985 május 20-án, hétfőn. 255 vagy legalább is nagyon lecsökkenti a vadak kártételeit. Az erdőtörvény tárgyalása soman már kértem az .akkon földmívelésügyi miniszter urat ezeknek az intézkedéseknek megtételére, vagyis az 1883 : XX. te. novelláris úton való szabályozására. Most újina arra kérem a földmívelésügyi (miniszter urat, hogy ez irányiban sürgősen inf tézkedjék. Legjobbnak találnám a vadkárbecsléseket a gazdasági felügyelőségekre bízni, amelyek pár, tatlanul becsülnék meg a kárt, megállapítanák azt és az elmaradt hasznot is. Fontosnak találnám a vadtenyésztés korlátozását és az iparszerűen űzött vadtenyésztés megszüntetését. A vadkárok megakadályozására szolgáló óvintézkedések között lehetnének például a nagy vadas területek kötelező bekerítése és főképpen az etetőknek és sózóknak a mezőktől távolabb, beljebb eső területeken való felállítása. Nagyon kérem az igen t. kormányt, hogy ezeket a személyes tapasztalataim alapján elmondottakat méltóztassanak megfontolás tárgyává tenni és azok iránt mielőbb intézkedni. (Helyeslés.) Mivel meg vagyok róla győződve, hogy úgy a miniszterelnök úr, mint a kormány többi tagja, minden intézkedésében szem előtt tartja a gazdasági és szociális szempontokat, ezért bizalommal nézek a jövő elébe és hiszem, hogy nem messze van már az az idő. amikor minden dolgozni akaró magyar embernek meglesz a mindennapi kenyere (Csoór Lajos: Adja Isten!) és megszabadulva nyomasztó terheitől és gondjaitól, újult erővel dolgozhat a haza javára. Ezen rendíthetetlen hittől vezéreltetve, a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik*? Huszár Mihály jegyző: Jenes András! Jenes András: T. Képviselőház! Mint ennek a parlamentnek új tagja, végtelenül boldog I vagyok, hogy Melczer Lilla képviselőtársunk után szólalhatok fel. annál is inkább, mert ] többre becsülök egy nő képviselőt, mint akár száz férfit. (Élénk derültség.) Meg méltóztatnak engedni, hogy mint egyszerű agrárember, úgy, ahogy hozzá tudok szólani, én is hozzászólhassak a költségvetéshez. (Halljuk! Halljuk!) A pénzügyminiszter úr a költségvetést papírra téve, — ami nem volt könnyű munka — a Ház elé terjesztette. Hogy annak a költségvetésnek, amely itt számokban előttünk van, előteremtése milyen nehézségekbe ütközik, nem hiszem, hogy a mai napig ez a parlament tudná. Az 1932. év október hó első napján Gömbös Gyula miniszterelnök úr lett a kormány elnöke. (Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Hamarosan a mikrofon elé állott, és a mikrofon előtt az egész országnak elmondott sok minden szépet, sok minden jót, amire a nemzetnek igen nagy szüksége is volt, mert hiszen az elnralt rendszer alatt annyira elcsüggedt a magyar nemzet, különösen a falu népe, hogy ha be nem következik az a változás, hogy Gömbös Gyula a kormány élére áll, félő volt, hogy nagyon rövid időn belül kirobbanás lesz. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) A miniszterelnök úr felsorakoztatott a mikrofon előtt különféle pontokat, 95-öt vagy lebet, hogy annál többet. (Derültség.) Azokból a pontokból a miniszterelnök úr őexcellenciája természetesen sokat be is váltott már (Felkiáltások a baloldalon: Na! Na! — Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és amiért igen nagy háltá' val tartozik a gazdatársadalom, az az, bogy a 41*