Képviselőházi napló, 1931. XXIII. kötet • 1934. május 17. - 1934. június 26.
Ülésnapok - 1931-280
Az országgyűlés képviselőházának 280. ülése 19 SU május 18-án, pénteken. 95 nehéz helyzetből. A válság azonban nemcsak gazdasági válság, hanem szellemi és kulturális válság is és ahol ez fennáll ott még sokkal nehezebb a helyzet. Különösen nehéz Magyarország helyzete, mert hiszen a trianoni békeszerződés teljesen kifosztott minket gazdasági erőinkből és így nem maradt más erő, mint az a szellemi erő, az az ősmagyar géniusz, amely ezt az országot ezer éven keresztül fenntartotta, amelynek köszönhetjük, hogy ez a nemzet még él, hogy ez az ország még megvan és amely megtartotta ezt a népet az európai civilizáció határkövének és őrzőjének. (Ügy van! jobb felől.) Mentől nagyobb a kultúrája egy nemzetnek, mentől nagyobb benne a nemzeti érzés, az összetartozandóság érzete, annál több garancia van benne arra, hogy az a hazaszeretettől áthatott nép törhetetlen védője lesz önmagának és őrzője a civilizációnak. Ma, amikor ismét egy nagy pusztulás, nagy debacle után vagyunk, amikor nemzetünknek minden ősérejére szükség van, hogy elesetfcségéből felemelkedhessek, hatványozott mértékben szükségünk van komoly, alapos kulturális vezetésre. Hálát adhatunk az .Istennek, hogy ezekben a nehéz időkben kultúránk vezetőjeként olyan ember áll a kultusztárca élén, mi at az igen t. kultuszminiszter úr (Éljenzés a középen.) s ezért megnyugvással és bizalommal nézek a jövő elébe, mert meggyőződésem az, hogy bármilyen nehezen küzdünk is, az ő bölcs vezetése mellett újra talpra fogunk állani. De mint minden hadvezérnek, neki is harcosokra van szüksége, harcosokra, akik megérti az ő célkitűzéseit és segítségére vannak ideáljai megvalósításában. Pedig sok dolog van még, amelyben segítségére kell lennünk. Itt van elsősorban a népoktatás. Fel akarom hívni a t. Ház figyelmét arra, — bár ez a mai esten már nagyon sokszor megtörtént -r- hogy milyen nehéz körülmények között dolgoznak a népiskolák tanítói, akik az új generációt vannak hivatva nevelni, vezetni az első lépéstől kezdve, akik megadják az alapot az egész életre, akik hivatva vannak jó magyar embereket nevelni a nép legszélesebb rétegeiből. Amióta bekövetkezett a mai rettenetes gazdasági világháború, azóta a felekezeti tanítóság a legrettenetesebb helyzetbe sodródott. Azoknak a tanítóknak, akik kicsiny, eldugott falvakban vannak hivatva a nemzeti kultúra, a nemzeti műveltség magvait elültetni, hogy jó munkát tudjanak végezni, nyugodt, kiegyensúlyozott, gondatlan életre volna szükségük, ma azonban a legnagyobb anyagi gondokkal küzdenek és a legnehezebb harcot vívják sok esetben a megélhetésért. (Ügy van! Ügy van!) Pedig jó munkát csak gondmentes, nyugodt és kiegyensúlyozott életben lehet végezni, különösen olyan nehéz szellemi és türelmi munkát, mint amilyent a népiskolák tanítói végeznek. Ma a felekezeti tanítóság természetben kapja személyi járandóságának nagy részét és mint mondottam, a legnagyobb anyagi gondok között van, mert ezt már évek óta nem kapja meg, vagy csak nagyon kis^ mértékben és amit mes: is kap, az olyan kevés és olyan rosszul tudja.értékesíteni, hogy abból nem tud megélni. Örömmel hallottuk, hogy a kultuszminiszter úr kilátásba helyezte a felekezeti tanítóság elmaradt fizetéseinek, személyi járandóságainak rendezését. Azzal a tiszteletteljes kérdéssel fordulok a miniszter úrhoz, hogy vájjon ebben bennfoglaltatnak-e a tanítói nyugdíjalapra való fizetések, már tudniillik a hátralékok is? Ezekre a hátralékokra vonatkozólag az volna KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XXIII. a tiszteletteljes kérésem, hogy ezek teljes egészükben töröltessenek, mert hiszen azokat nagyobb anyagi megterheltetés nélkül, azt hiszem, lehetetlen rajtuk behajtani. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) A búza értékegységének megállapításánál óriási eltolódások vannak. Bár tudom, hogy ennek az értékegységnek minden pengője 146.000 pengő többletet jelent a kincstárra nézve, de mégis igazságtalan ^és lehetetlen állapot, hogy a tanítóság búzáját még ma is 21 pengős árban számítják, az alsópapságnál pedig a protestánsoknál 27, a katolikusoknál pedig 28 pengőben. Ezeket a búzákat tavaly 7—8 pengős árban tudták csak értékesíteni, így tehát fizetésüknek körülbelül egyharmad, vagy egynegyed részét kapták csak meg természetben. Ha ezeket az érték egységeket általánosságban leszállítanok 28 pengőről 16 pengőre, ez a tanítóságnál 730.000 pengőt, a papságnál pedig 1,752.000 pengőt, Összesen 2,482.000 pengő többletet tenne ki. Tudom, hogy ez a mai viszonyok között nagy összeg, de ezt az összeget valahogyan elő kellene teremteni, mert ezen nem volna szabad múlni a nemzetnevelés nagyfontosságú problémái ának. (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) A tanítóság és az alsópapság kezébe van letéve az új generáció jövendője, annak testi és szellemi nevelése; azé a generációé, amely egy jobb és szebb jövőt kell, hogy felépítsen, amely erre van hivatva^ és arra, hogy visszaszerezze Nagy-Magyarország ezeréves határait. (Ügy van! Ügy van!) Éppen azért, hogy ezekből a mai gyermekekből hasznos munkástagjai válhassanak a társadalomnak, meg kell adni az ő vezetőiknek és nevelőiknek azt a lehetőséget, hoary nyugodt anyagi és kultúremberekhez méltó szellemi életet élhessenek és dolgozhassanak. A másik probléma szintén. a felekezeti iskolákkal van kapcsolatban. Örömmel hallottam a kultuszminiszter úrtól, hogy Ő is ezen a nézeten van, kilátásba helyezte tudniillik a sokgyermekes iskolák problémájának a megoldását. Körülbelül B00 ilyen iskola van az országban, ahol sok helyen egy tanteremben egy tanító 90—100 gyermeket is tanít. Ez lehetetlen állapot, mert még rendes körülmények közt is nagyon nehéz ennyi gyermeket tanítani és majdnem a lehetetlenséggel határos, hogy egy ember behatóan foglalkozzék a gyermekekkel, amikor egy teremben különböző osztályokat tanít. Ennek a urohlémának megoldását a kultuszminiszter úr kilátásba helyezte és reméliük, hogy el fos- jönni nemsokára az idő, amikor ezen a kérdésen segíteni fog. Még egy kérésem volna az igen t. kultuszminiszter úrhoz, még pedig az, hogv az elemi iskolákban is egységesítse a tankönyveket, hogy minden elemi iskolában kivétel nélkül egységesen tervezett és a magvar nemzeti eszmének megfelelő tankönwek használtassanak, csupán a vallásoktatás céljait szolgáló tankönyvek legyenek különbözők a fel ékezetek szerint, f Előbb az értékegvség megállapításánál szólottam az alsó papságról és az ő helvzetükrok Ez a papság ma a legheroikusabb küzdelmet folytatja. A papság jövedelme, mint tudjuk, földből, párbérből és kongruából áll nagyreszt: a föld ki van adva bérbe, egv-másfél mázsa búzáért, ezt azonban a pap rendszerint nem kapja meg. A párbérnek szintén ez a sorsa, sokszor és nagyon sok helyen az a helvzet áll elo. hogy a kongrua az egyetlen jövedelmi forrás, már pedig az édes-kevés. Ezt a lehetetlen alla14
