Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.
Ülésnapok - 1931-154
Az országgyűlés képviselőházának loh. ülése 1938 március 1-én, szerdán. 431 helyi őrs parancsnoka, Pálffy tiszthelyettes elkezdte^ öMével ütni-verni. Gábor János ekkor az irodából menekülni akart, de útját állták és mintegy 40—50 centiméter hosszú és 3 centiméter vastag bői-korbáccsal ütlegelni kezdték. Erre az ajtóihoz rohant, kijutott a folyosóra és segélykiáltásokkal az udvar hátsó ajtaja felé szaladt, de ketten megragadták és a hajánál fogva visszavonszolták egy melléképületbe, (Farkas István: Borzalmas brutalitás!) amely azi udvaron van. Az udvaron történt eseményeket az udvarral szemben lévő ötödik fiúosztály növendékei látták és a növendékek közül többen felismerték és kiáltozni kezdtek, hogy ütik Gábor bácsit ia csendőrök. A melléképületben azután a tiszthelyettes a bőrkorbácscsal tovább ütlegelte és szidalmazta 1 , ezen melléképületnél pedig egy csendőr állt őrt, hogy ki ne menekülhessen. Amikor abbalhagyták az ütlegelést, ^ hozattak egy mosdótálat és törülközőt és kényszerítették Gábort, hogy mossa le a vérző sebeket. Utána körülbelül tíz perc múlva elengedték mindennemű fenyegetésekkel, hogy ha még egyszer a kezük köaé kerül ... Gábor el is ment orvosi látleletért, melyet itt a következő tartalommal mutatok be (olvassa): «Gábor János 34 éves medgyesegyházi lakos tegnap elszenvedett sérülései a következők: A ihomlok közepétől balra, részben a hiadasi fejbőrre terjedve 5 pengőnél nagyobb daganat, amelyen egymással párhuzamos kétkét centiméternyi felületen zúzott seb ül, A jobb fülkapyló elülső felszínének alsó harmadán tét lencsényi nagyságú, bőrfosztott sekély seb látható, A jobb fül mögött egy centiméter hosszú, közepén 3 milliméter széles, végein szűkülő, élesszem hasított seb látható. A tarkó jobb oldalán, a haias fejbőrön pengősnél nagyobb kékes-vörös véraláfutás látható. Leírt sérülések hat nap alatt gvógyulnak.» Meg egy esetet tárok ide a Ház elé, amely Nyirpazony községben történt. Rácz Ferenc nyirbogdányi illetőségű debreceni lakos, napszámos ember, február hó 20-án ellátogatott Hajdudorogra két anyanélküli árva gyerekét meglátogatni, hogy milyen gondozásban részesülnek. Két nap múlva a gyerekektől az öccséhez akart menni látogatni Nyírturára és útközben betért Nyíregyházán a szociáldemokrata párt irodájába. A pártirodából igyekezett Nyírturára testvéröccséhez, amikor azonban Nyirpazony községet elhaladta, a liptai szőlőknél két orosi csendőr igazoltatta le, tudta magát igazolni, de az egyik csendőrtiszthelyettes megkérdezte, honnan jön és azt válaszolta, hogy Hajdudorogról, a két anyanélküli gyerekét volt meglátogatni. Erre a válaszra az egyik tiszthelyettes kstszer pofonütötte és azt mondta, hogy még Üiazudni mer! Rácz újból állította, hogy Hajdudorogon volt a gyermekeinél és átadta a gyermekek címét, sőt még a munkakönyvét is. Ezek után vallatták és azt kérdezték, hogy mit keres a testvéröccsénél, mire azt mondta, hiszen a testvérem, csak nem tagadom meg. Erre azt mondták, ha a testvére is, nem szabad hozzámennie és érdeklődtek, hogy az öccse szociáldemokratapárti-e? Innen azután az érdekeltnek saját szavait idézem röviden a következőkben (olvassa): «továbbá érdeklődtek, hogy 4 katona voltam-e, én válaszoltam, igenis voltam háborúban, voltam igenis az orosz fronton, a frontról nem voltam szabadságon, hanem mikor szabadságot kértem volna, akkor 1916. évben pünkösd első napján orosz fogságba estem. Erre azt kérdezték, mikor jöttem haza a fogságból, én válaszoltam', hogy 1918 október havában. Erre azt mondták: igen, lt* is hazaérkeztél a vörös hadseregbe, azt hitted te its hogy Magyarországon is úgy lesz, mint Oroszországban, csakhogy elestetek ettől. Azután leszakíttatták velem a jelvényemet és eldobatták. Azt mondták, hogy fel ne merjem többé tűzni.» Az egyik tiszthelyettes még azt is mondotta, hogy minden szociáldemokratát ki fognak irtani. «Készültek levinni, útközben a Lipthay nevű nagyuraság szőlőjében levő pincébe, hogy ott lent majd Összekínoznak, azért, mert agitáltál — mondta az egyik csendőr — és agitálsz a szociáldemokratapárt érdekében és felépítésében. Mikor azonban betegségemre hivatkoztam, megmutattam az orvosságot és az orvosi receptet, amelyet Debrecenben kaptam, akkor nagynehezen elengedtek, de reám parancsoltak, hogy meg ne találjanak valahol engem, úgy, hogy még akkor is szociáldemokratapárti legyek, mert akkor jaj lesz, így meg amúgy.» T. Képviselőház! Ezekben a jegyzőkönyvekben mutattam be a legutóbb megtörtént néhány csendőri brutalitást, minden különösebb komentár nélkül, azzal a szándékkal, azzal a célzattal, hogy a belügyminiszter úrtól ismételten kiköveteljük, hogy végre történjék már komoly intézkedés és hogy végre a belügyminiszternek itt a Házban történt ígérete és kijelentése valóra váljék és szűnjék meg a vidéki földmíveslakosságnak ilyen csúnya, brutális módon való bántalmazása s a legelemibb emberi jogok érvényesülésének ilyen módon való akadályoztatása. Azt hiszem, ezeMiiez a tényekhez nem kell Ikommentárt fűznünk. A «felolvasott száraz tényállás beszél önmagáért; ezek a száraz tényállások igazolják, 'hogy a legutóbbi időkben is alig^ néhány nappal ezelőtt, csendőrök, tehát hatósági közegek bántalmaztak védtelen falusi lakosaikat anélkül, hogy ezek bárminemű okot szolgáltattak volna arra. Éppen ezért teljes joggal 'követeleim hogy a belügyminiszter végre teremtsen rendet, szerezzen érvényt saját kijelentésének és akadályozza meg, hogy továbbra is ilyen módon bántalmazzák a vidéki földimíves lakosokat. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólani, (Halljuk! Halljuk! jobbfelől! — Malasits Géza: Halljuk a szerecsenmosdatást!) vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház! Ismétetlen tettem máikijelentést abban a tekintetben, hogy hatósági és különösen karhatalmi közegeik részéről nem tűröm és minden rendelkezésemre álló eszközzel megakadályozom azt hogy a publikumot bántalmazzák, vagy brutalizáljáik. Ezekhez a kijelentéseimihez iképest különösen a szociáldemokratapárt igen t. tagjai részéről hozzám juttatott eseteket, konkrét panaszokat minden egyes esetfoen vizsgálat tárgyává tettem. Meg állapítanom, hogy a panaszok túlnyomó része egyenesen valótlannak bizonyult. (Jánossy Gábor: Na tessék! — Farkas István: Azok informálják, akik elkövetik ezeket. — Zaj.) Olyan esetékben, amidőn az illetékes hatóságok a vizsgálatot lefolytatták és megállapították a vádak helyt nem álló voltát, egyetlenegyszer sem fordult elő, hogy a panasztevők részéről a jogorvoslatot igénybe vették volna, ezekkel a határozatokai szemben, ami szintén azt látszik bizonyítani, hogy ezekben a panaszokban a valóságnak magva sem volt meg. 1 T. Képviselőház! Én röviden csak mégis-
