Képviselőházi napló, 1931. XIII. kötet • 1933. január 20. - 1931. március 02.

Ülésnapok - 1931-155

Az országgyűlés képviselőházának 155. utasítást ad megbízottjának arranézve, hogy mi módon viselkedjék. Ebben az esetben azonban egészen mindegy, hogy a megbízó vagy a megbízott ül-e ebben a testületben, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) azaz mégsem mindegy, mert nagyon sok körülmény szól a mai állapot ellen; például kényes kérdésekben, ahol a megbízó anyagilag erősen érdekelve van, a megbízott határozatlansága, vagy tanácstalansága úgy a megbízónak, mint a köznek nagy kárára lehet. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) Ha viszont az érdekelt maga van jelen azon a gyűlésen és maga folyik be a tárgyalásokba, akkor megvan a módja arra, hogy bizonyos ügyet, amit jónak és hasznosnak tart, saját belátása szerint és minden más befolyástól mentesen mérlegeljen, amivel nagy hasznot hajthat a köznek, a legrosszabb esetben pedig legfeljebb nem késlelteti a fontos határozatokat. T. Ház! A nők nagy része nevelésénél és helyzeténél fogva nem igen szokott közügyekkel foglalkozni, legtöbbnyire nem is nagyon alkot magának véleményt a nyilvános kérdésekről, sőt vannak olyanok is, akik nem törődnek közügyekkel és nem értenek hozzájuk. Ezzel nagyon sokszor elhallgattatnak bennünket. Ilyen esetekre azonban a törvény megadja azt a jogot, hogy az illető képviseltethesse magát megbízott által. Ellenkező esetben azonban, ha valakiben megvan a jóakarat, megvan a képesség, az érdeklődés, a hozzáértés ahhoz, hogy községe ügyeibe sajátmaga befolyjon, ne akadályozza a törvény az illető nőt ebben az esetleges hasznos közéleti tevékenységében. (Elénk helyeslés a jobb- és baloldalon.) Ha minden képviselőtestületben csak fölényes és nagy tudású férfiak ülnének, akkor sem volna szabad a nőket onnan kirekeszteni, (Rakovszky Tibor: Persze, hogy nem!) mert hiszen a férfitársadalom eljutott már arra a józan belátásra, hogy a nőre a közéletben is szüksége van, mint segítőtársra. (Ügy van! jobbfelől.) Ennek a belátásnak megérleléséhez valószínűleg nagyban hozzájárult a nőknek a háborúban teljesített munkássága, amikor sok téren pótolták a férfit. (Ügy van! jobbfelől.) Így jogot kaptunk, hogy laz ország parlamentjében helyet foglalhassunk. (Elénk éljenzés.) A nő a mai világban, amint külföldön látjuk, lehet ügyvéd, lehet orvos, lehet polgármester, lehet miniszter is. Miért adták nekünk ezeket a jogokat? Tudom^ hogy sokan vannak még most is, akik felsóhajtanak erre a kérdésre, hogy «hát bizony miért is adtuk meg nekik ezeket a jogokat!» (Derültség. — Meskó Zoltán: Maradi emberek! — Zaj a baloldalion. — Halljuk! Halljuk!) De viszont azt is tudom, hogy a józanul gondolkozó emberek rájöttek arra, hogy különösen a mai viszonyok között vannak kérdések, amelyekhez a nők talán jobban hozzá vannak szabva, és mivel nagyon fontos, hogy most ne csak ésszel, hanem szívvel is kormányozzanak, talán szívet is többet tud hozni a nő a közéleti tevékenységbe, mint a férfi. (Ügy van! Ügy van!) Engedjék meg tehát, hogy bölcsességükhöz hozzátegyük a szívünket is. (Elénk éljenzés. — Farkasfalvi Farkas Géza: Szebb a lelkük, finomabb az érzésük!) Ha már beülhetünk'az ország parlamentjébe, az ország legelső képviselőtestületébe és résztvehetünk ilyen nagyfontosságú és nagy tiszteletű gyűlésen, akkor miért volnánk kizárva csak a saját legszűkebb hazánkból és miért ne vehetnénk 'ülése 1933 március 2-án, csütörtökön. 483 részt a vármegyei gyűléseken és különösen a községi képviselőtestületi gyűlésen? (Ügy van! Ügy van!) Azt hiszem, hogy kivált az utóbbiakban, hasznos munkát fejthetnénk ki. Mert kik vannak a falusi képviselőtestületekben? Nagyon tisztességes, derék, becsületes, józan gondolkozású emberek, akiknek azonban nevelésüknél és helyzetüknél fogva többnyire szűkebb a látókörük és ezeknek az embereknek lassúbb élettempójuknál fogva lassúbb a gondolkozásuk és elhatározóképességük is. Ilyenkor tehát egy jóakaratú, intelligens nő, azt hiszem, nagyon hasznos célt szolgálhat és igen nagy hasznára lehet a köznek. (Ügy van! Ügy van!) Ezek után azzal a tiszteletteljes indítványnyal járulok a t. Ház elé, méltóztassanak a szóbanforgó módosítandó törvénynek ezt a szakaszát akként megváltoztatni, hogy a legtöbb adófizető nő képviselőtestületi jogát éppúgy gyakorolhassa, mint a férfiak és pedig úgy a vármegyei gyűlésen, mint a községi képviselőtestületben. (Elénk helyeslés.) A törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. (Hosszantartó általános élénk helyeslés, éljenzés és taps. A szónokot tömegesen üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Méltóztassanak helyeiket elfoglalni. Szólásra következik? Pakots József jegyző: Sárkány Ernő! Sárkány Ernő: T. Ház! A magyar közigazgatás átszervezésének és egyszerűsítésének kérdése, amelyet a magyar királyi belügyminiszter úr a most tárgyalt törvényjavaslattal hozott ide a Ház elé, régi vágya, régi kívánsága volt az ország közönségének, különösen a vármegyei tisztviselői karnak. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Üdvözlöm a miniszter urat abból az alkalomból, hogy kezébe vette azt a szerszámot, amellyel lenyesegetni és eltávolítani akarja — remélem fogja is — a közigazgatás szövevényeinek azokat a mellék- és vadhajtásait, amelyektől már-már alig lehetett látni az erdőnek ama fáit, amelyeken mint erős oszlopokon kellett volna látszaniok a célkitűzéseknek, a közigazgatási intézkedés helyességének és a végső eredménynek. Az alatt a 34 év alatt, amíg vármegyémet szolgáltain, elismerem, történtek kísérletek mind törvény, mind rendelet útján is a közigazgatás javítására és egyszerűsítésére, intézményesen és szervesen azonban a belügyminiszter úr egyik elődje sem foglalkozott a közigazgatás átszervezésével. Az 1901 : XX. te. és annak végrehajtási utasítása, f amelyet a vármegyei tisztviselők ma is általában egyszerűsítési utasításnak neveznek, minden volt, csak nem egyszerűsítés. Maga a törvény rendezte a jogorvoslat kérdését, a, végrehajtási utasítás azonban bürokratizálta az eljárást. Megengedem, hogy mindenképpen nehéz feladat a közigazgatást szervesen, intézményesen rendszerbe foglalni, mert a közigazgatás az életet szolgálja, az életnek különféle vonatkozásai és megnyilvánulásai pedig nem mindig és nem minden esetben szedhetők paragrafusokba. •i A t. túloldalról két részről is elhangzott az a kijelentés, hogy a szolgabírónak, a'községi jegyzőnek kötelessége a törvény becsületes