Nemzetgyűlési napló, 1922. XLVI. kötet • 1926. október 27. - 1926. november 16.

Ülésnapok - 1922-587

6 A nemzetgyűlés 587. ülése 1926. évi október hó 27-én, szerdán. rály!) Nincs király! (Halász Móric: Csak össze ne vesszenek rajta, kérem!) Elnök: Csendet kérek! Horváth Zoltán: Ha majd elkövetkezik az az idő. amikor lesz király, akkor én azt hiszem, megint csupa lojalitástól fog

1 csepegni ez a nemzetgyűlés, illetve országgyűlés, ha annak fogdák nevezni és a jognak, a szabadságnak jó részét ismét a trón zsámolyához fogja vinni. (Halász Móric: Szépen puffant, gyerünk tovább!) Azért kell egy-egy törvényt ugy megalkotni, hogy nemcsak az adott időre és adott esetre leérvén alkalmas, vagyis ne legyen testhez szabott testhezálló, hanem hosszabb időre alkotott. (Rainprecht Antal: Azért kell a jó köztársaság!) Ez a felsőházi javaslat is olyan testhez szabott, testhezálló törvényjavaslat: az egységes üártnak a testéhez szabott javaslat. (Dénes István: Andrássy testéhez nehéz volna hozzászabni! — Klárik Ferenc: Jaj de boldogok leszünk, ha lesz egy királyunk vagy kettő!) Nem tartom demokratikusnak ezt a törvényjavaslatot azért, mert a törvényhatóságok ujjáalkotását teljesen mellőzi és hely tad a törvényhatóságoknál épugy. mint a főuraknál vagy a nemeseknél a vagyonnak. Idézem Kossuth Lajost, mert az idézet ráillik ugy a törvényhatóságra, mint pedig a felsőháznak erre a virilis intézkedésére. Méltóztatnak tudni, hogy az 1848 :XVI. te 1. szakasza azt mondotta, hogy a vármegyéket is népképviseleti alapon kell rendezni. Ebből ugyebár, az következik, hogy a vármegyei bizottságok megalakításánál is mellőzni kellett volna a virilizmust, a vagyont. De természetesen nem ez történt, mert ha szószerint végrehajtják Kossuth Lajosnak és társainak ideáját és népképviseleti alapon szervezik a törvényhatóságokat, akkor nem lehetett volna az önkormányzat bástyáit lassan bevenni. Azonban Tisza Kálmán gondoskodott róla, hogy ez az 1848-iki törvényben elhelyezett parancs ne ugy hajtassák végre, mint ahogyan azok a nagyok akarták, hanem ugy. ahogyan az akkori hatalom akarta. Tehát nem népképviseleti alapon rendezte, hanem a népképviseleti alap mellé 50%-ban beállította a virilizmust is. Erre mondja Kossuth Lajos (olvassa): »Miként történt ez a népképviseleti alapon való rendezés? Történt ugy, hogy a törvényhatóságok egyetemét képviselő bizottságok felerészben minden választás, minden népképviseleti jelleg nélkül a legtöbb adót fizetőkből állíttattak össze, tehát népképviselet helyett plutokrácia, melynek semmi gyökere nincs a haza történelmében; (Halász Móric: Ejnye!) sem tehetségre, sem hazafiúi érdeklődésre nincs szükség, miszerint a törvényhatósági közéletből a népnek egy-egy képviselőjét kiszorítsa, még ha soha feléje sem néz is a megye gyűlés termének, mégis kiszorítja. A népképviselet 50%-jének ez az expropriáeiója oly jogfosztás a népképviseleten és olyan képtelen anachronizmus a jogegyenlőség korában, hogy igazán a nevetségesség mesgyéjét súrolja. Csodálom is, hogy azok a jó virilista urak, ha hazafiak, maguk nem indítanak meg mozgalmat, miszerint e gyertyaoltogató szereptől diszpenzáltassanak. A vagyonnak mindig meglesz a maga nyomatéka; akik közülök érdeklődnek a közügyek iránt, megtalálnák helyüket a gyűlésteremben, mint népképviselet.« (Ugy van! a szélsőbaloldalon. — Dénes István: Ezért kellett Kossuthnak kimenekülnie a hazából!) Kossuth Lajosnak e klasszikus szavai ráillenek a törvényhatóságokra és ráillenek az előttünk fekvő felsőházi törvényjavaslatra is; plutokrácia van a törvényhatóságokban is és plutokrácia van a felsőházi törvényjavaslatban is. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ha tehát Kossuth Lajosnak törvényhatóság sem volt elég demokratikus és az ő szent megállapítása szerint nem felelt meg az 1848-iki törvényeknek az, hogy a törvényhatósági bizottságok tagjainak 50%-a vagyoni jogon jutott be, akkor miké pen feleljen meg a demokrácia kívánalmainak a mostani törvényhatóság, amely 17 év óta ül együtt? (Szakács Andor: Hallatlan! — Baticz Gyula: Már egészen megszőrösödnek! — Derültség a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, hogy ezt komoly embernek egy percig sem mondhatják; komoly embereknek az kell, hogy legyen a felfogásuk, hogy először : ha már a törvényhatóságoknak szerepet akarunk adni a felsőházi delegáltak utján, akkor alkossuk meg először a törvényhatóságokat; (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) másodszor pedig, ha Kossuthnak a demokrácia terén adott ilyen irányú útmutatását akarjuk követni, a plutokráciának még a szellemét is töröljük el a felsőházi javaslatból, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) különben nem leszünk a demokrácia szolgái, hanem csak toldozgató, foldozgató vargák leszünk. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem tartom ezt a törvényjavaslatot demokratikusnak azért sem, mert a HabsburgLotharingiai-háznak szerepet ad a magyar törvényhozásban. (Pikler Emil: Ugy van! Abszurdum!) Előttem szólott képviselőtársaim, nem hangulatkeltésből, nem demagógiából, csak a magyar lélek felsirásaként, felzckogásaként, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) adatszerűen kimutatták, hogy azok közül az indigéniák közül, akikről a magyar törvény értelmében magyar pénzen családkönyvet kell vezetni, hányan voltak azok, akik elárulták az országot (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és árulásukért, kapták a hatalmat, a rangot és a törvényhozási jogot. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem kívánom ezt ismételni, mert hiszen ez alá van támasztva hitelt érdemlő adatokkal (Ugy van! a szélsőbaloldalcn.) és különben is ez minden magyar ember szivébe el felejthetetlenül be van sütve. Azt magyarázzák a Habsburg-Lothariugiai-házat^ illetőleg, — mint ahogyan egyik igen tisztelt képviselőtársam, talán Strausz István közbeszólt — hogy van király. (Dénes István: A Balaton mellékén ezt így értelmezik!) Hát, hogy van király, ezt, azt hiszem, csak az ő ideális lelkében él, (Györki Imre: Harisnyakirály van! — Propper Sándor: Nyakkendőkirály! — Mozgás jobbfclől.) de valóságban nincs s különösen nekünk, törvényhozóknak, akik megteremtettük az 1921 : XL

VII. tc.-et, nem szabad azt mondanunk, hogy van király, mert ez törvényszegésre való egyenes felhívás. De ha önöknek, t. képviselőtársaim, jussuk van az élő és valóságos törvény ellenére azt mondani, hogy van király, akkor az egyenlő elbánás elvénél fogva engedjék meg azt, hogy mi pedig az élő törvénnyel szemben, amely tiltja, hogy a köztársaság mellett propagandát lehessen csinálni, szintén kifejezést adhassunk annak, hogy köztársaságiak akarunk maradni. (Ugy van! a $zélsőbalo<Malon. — Strausz István: Csak kényszerűségből hozták azt a törvényt; a ministerelnök ur is mondotta! — Györki Imre: Kit lehet ilyesmire kényszeríteni? Mondott volna le! — Strausz István: Az entente kényszeritette! — Propper Sándor: Vénasszony okból állt ez a nemzetgyűlés vagy férfiakból? — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Györki Imre: Mondott volna le! — Strausz István: Akik az ellentétes álláspontot vallják, azok a kis entente-tal