Nemzetgyűlési napló, 1922. XIV. kötet • 1923. július 11. - 1923. július 20.
Ülésnapok - 1922-158
A nemzetgyűlés 158. ülése 1923. évi július 19-én, csütörtökön. 311 tikának ütött a 24 órája, amely nem tudta levonni négy év keserű tapasztalatainak az eredményeit; az bizonyos, hogy ha mi egyáltalában talpra akarunk állani, ha nem a délelőtt Emiltett egyik napról a másikra való vergődés szerencsétlen politikáját akarjuk folytatni, akkor össze kell szednünk utolsó erőnket, amely még van, és utolsó erőnkkel meg kell teremtenünk ennek a talpraállásnak a lehetőségeit. Két pillére kell ezt felépiteni. Az egyik az ipar egészságes és okos fejlesztése, a másik a már kifejtett alapokon a mezőgazdaság felemelése, intenzivebbé tétele és megfelelő hitelforrásokkal való megmentése. Mert bármilyen sötét képét festettem is meg pénzügyi helyzetünknek, egyet eredmónyképen levonni nem tudom, nem tudom levonni azt, hogy a hitemet elvesztettem. Meg vagyok róla győződve, hogy nem az a deviza, amely az Alföldön érik s amelyre a pénzügyminister ur igen szellemes fordulattal utalt, nem az a deviza fogja megmenteni Magyarországot, mert ez a dejiza csak olyan, mint a zürichi deviza: megbízhatatlan és változó. Nem lehet erre a devizára -építeni, amely csekély terméstöbbletet fog az idén Isten végtelen kegyelméből számunkra biztosítani, de nem azért, mintha intenzivebbé tettük volna gazdálkodásunkat az utolsó három év alatt, nem azért, mintha több nemesitett vetőmagot használtunk volna fel vagy több uj gépet hoztunk volna beés állattenyésztésünket magasabb fokra emeltük volna, hanem mert az időjárás kedvező volt... Saly Endre : A véletlen folytán ! Beck Lajos : Nem erre a devizára kell nekünk építeni az uj, a mezőgazdaságilag virágzó Magyarországot, hanem a céltudatos, elszánt, dacos magyar akarásra, amely r egyedül képes Magyarországot megmenteni. (Altalános helyeslés és éljenzés. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: T. Nemzetgyűlés! Nagy Ernő képviselő ur személyes megtámadtatás cimén szót kért. A képviselő urnák az engedélyt a szólásra megadtam. Nagy Ernő képviselő urat illeti a szó! Nagy Ernő : T. Nemzetgyűlés! A Magyarság ma reggeli számában tudósítás jelent meg, amely szerint a nemzetgyűlés tegnapi ülésén Fábián Béla képviselőtársam közbekiáltására állítólag a következőket mondtam volna: »Ha téged megfizettek, akkor hallgass, de engem nem fizettek meg!« Ennek a nyilatkozatnak a Ház naplójában semmi nyoma nincs, mivel nem is lehet, mert ahogyan én és barátaim is visszaemlékeznek, én ezt a közbeszólást nem tettem, hanem amikor Fábián Béla t. barátom és képviselőtársam hozzám fordult, hogy ne szóljak közbe, én a következő kijelentést tettem : »Téged se fizettek meg, engem se fizettek meg, hát nem hallgatok!« Ha morális időket élnénk, nem tettem volna szóvá ezt a tudósitást, tekintettel azonban a mai időkre, kötelességem volt ezt a kijelentést itt megtenni. Elnök : A felszólalás vita vagy határozathozatal tárgyát nem képezi. Fábián Béla képviselő ur ugyancsak személyes megtámadtatás címén szót kért. Én az engedélyt a szólásra neki megadtam. Fábián képviselő urat illeti a szó ! Fábián Béla: T. Nemzetgyűlés! Kénytelen vagyok ezzel a kérdéssel a nemzetgyűlés szine előtt foglalkozni, még pedig azért, mert a rágalmazó sajtónak ma délután megjelent orgánuma természetesen már erkölcsi ekrazitot alkalmaz. Nagy Ernő képviselő ur kijelentését itt a nemzetgyűlés előtt tudomásul veszem. Minthogy azonban a nemzetgyűlés erkölcsi integritása az Ulain-féle kijelentésekkel még mindig nem állíttatott helyre, a magam részéről kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy én ebben az ügyben semmiféle szerepet nem játszottam, sem Intereximet, sem MFTK-t, sem egyebet, egyáltalán semmiféle levelet a Hitelbanktói nem kaptam. Más körülmények között nem kellett volna ezt a nemzetgyűlésen kijelenteni, de ma, a jelenlegi viszonyok között szükségesnek tartottam és kötelességemnek éreztem ezt a nyilatkozatot megtenni. Elnök: A képviselő ur felszólalása vita vagy határozathozatal tárgyát nem képezheti. Következik az indemnitás folytatólagos tárgyalása. Szólásra következik? Bodó János jegyző : Báró Bottlik István ! Br. Bottlik István : T. Nemzetgyűlés ! Engedtessék meg nekem, hogy a nemzetgyűlés figyelmét oly dolgokra hívjam fel, amelyeket nézetem szerint ép annyira bűn lenne politikai célokra kihasználni, mint amennyire bün lenne azokat meg nem látni és a legkérlelhetetlenebb energiával nem orvosolni, Arról a nyomorról akarok szólani, amely mind jobban és jobban úrrá lesz ebben az országban és amely mintegy mértani haladvány ban emelkedik a luxussal, a jóléttel, amivel a konjunktúra szerencsései magukat veszik körül. De egyszersmind épen ebben a körülményben látom a nyomor orvoslásának egyik gyógyszerét is, ami nem lehet egyéb, mint az, hogy kormányzati intézkedésekkel rá kell szorítani a konjunktúra szerencséseit arra, hogy a szerencsétlenebb részen segitsenek. (Helyeslés.) Ez a helyzet nem magyar specialitás. így van ez minden országban, mely a vesztett háború konzekvenciáit sinyli, így van ez épugy a nyomor, mint a konjunkturális meggazdagodás tekintetében. A háború rengeteg exisztenciát tett tönkre, rengeteg ember lett munkaképtelenné, ugyanakkor, amikor a családok tízezreit a romló korona porig sújtotta, másokat viszont oly anyagi előnyökhöz juttatott, aminőket soha elképzelni sem tudtak. (Ugy van! Ugy van!) Az emberi sorsoknak ez a diszharmóniája olyan okokon nyugszik, amelyeknek megszüntetése kormányzati intézkedésekkel sajnos lehe-
