Nemzetgyűlési napló, 1922. II. kötet • 1922. július 13. - 1922. július 26.

Ülésnapok - 1922-21

A nemzetgyűlés 21. ülése 1922. évi jíilius hó 14-én, pénteken. 53 kérelmét, bogy tekintettel »arra, bogy egyik-másik földbirtoktestet már rnegmivelték, megszántották, vagy részben be is vetették, azok a nincstelenek, akik ezekből kaptak volna részeket, ne kapják meg földjüket. A földbirtokrendező biróság, miután mi ezt kifogásoltuk, aria a szociális álláspontra helyezkedett, hogy ezen alispáni előterjesztés ellenére is utasította az eljáró táblabírót, hogy a nincsteleneknek az egy hold földet abban az esetben is ossza ki, ha az fel van szántva vagy részben be van vetve, s csupán azzal a kautélával élt, hogy a szántás költségét és a mag árát meg kell téríteni. És ez nagyon helyes volt igy. Báró Bottlik István képviselő ur, amikor a földbirtokreformról beszélt, megállapitotta, hogy a nincstelenek nem kivannak Magyarországon földet, mert nem tudják megfizetni. Ezzel szemben én ellenkező véleményen vagyok, mert a helyzet ugy áll, hogy a nincstelenek még abban az esetben is, ha nem tudnák megfizetni, óhajtják és igénylik a földet, s meg is kell azt kapniok, mert épen az én kerületemben van rá példa, hogy megkapták az egy hold földet, s most olyan tisztességes 8—10 métermázsás termés lesz, hogy annak árából meg, tudják fizetni a szántás költségét és a mag árát, amit egy vegyes biróság állapit meg, meg tudják fizetni a földbérlet árát is, s még igy is nagyon tisztességes kereset, kölülbelül 5 métermázsa búza, zab, vagy kukorica marad meg tulajdonukban, tehát munkája után olyan jövedelemhez jut az idén, hogy határozottan nagy segítségben részesül a nincstelen földmunkás. Nem lehet előhozakodni azzal, hogy nincsen pénze kifizetni azokat a földbirtoktesteket, mert a földbirtokrendező bírósággal kooperál a Magyar Földhitel Intézettel, mely kifizeti az árakat. Mi nem vettük igénybe az altruista bankot, mert ajánlatát nem tarthattuk elfogadhatónak, ugyanis azt követelte, hogy az összeg egy harmadát készpénzben fizessük ki és az első év végéig jelentékeny összeget fizessünk, már pedig a nincsetlenek annak a bérösszegnek egy harmadát a nagy szárazság után megfizetni nem tudnák. Ezzel szemben a Földhitel Intézet, melynek Sebess Dénes áll az élén, leküldött egy mérnököt, összeírtuk a nincsetleneket és felvettünk okmányt arról, hogy a Földhitel Intézet vállalja a vegyesbiróság által megállapított ár kifizetését és előlegezi az összeget a földbirtokosoknak, akik most nem a nincsetlen ékkel, hanem a Földhitel Intézettel állanak szemben. Mi buzavalutában fizetjük meg a föld árát, nem készpénzben, mert ezzel a nagybirtok rosszul járna, mi pedig nem akarjuk, hogy károsodás érje a nagybirtokosokat. Ma sokkal jobb a búza-valuta, ebben fizetünk, akár az ottani áron, akár pedig azon az áron, melyet az aratáskor a budapesti tőzsdén jegyeznek. Ezzel a kérdéssel azért foglalkoztam hosszasan, mert rendkívül fontosnak tartom, hogy a földreformról a szakvélemények és a tapasztalatok elmondassanak itt a nemzetgyűlésen, a nagybirtokosok is mondják el és mi is, akik itt Dénes István ^képviselőtársammal együtt a földmunkások érdekeit képviseljük.' Én praxisból mutattam be egy gyakorlati ' példát arra, hogy egy községben végre van hajtva a földreform, a nincsetlenek egyetlen fillért nem fizettek előre és a birtokosokat károsodás mégsem érte, de a dolog méregfoga ki, van húzva, mindenki meg van elégedve és nyugalom száll a lelkekbe. Motít áttérek °gy másik kérdésre. A. kormány kiadta a 6270/1921. és 5750/1921. számú rendeleteket, melyekben meghosszabbítja a 20 holdon aluli kisbérletek határidejét és kimondja, hogy ezek a bérletek továbbra is megmaradnak a nincsetlenek birtokában. Van azonban ezekben a rendeletekben valami, amit én kifogásolok és amit nagyon ajánlok a földmivelésügyi minister ur figyelmébe. Egyáltalán csodálkozom, hogy a földmivelésügyi minister urnák, aki látta ezt a rendeletek, nem jutott eszébe a dolog, holott ő is kisgazda. E rendelet 4. §-a ugyanis azt mondja (olvassa) : ->A szerb-horvát-szlovén megszállás alól felszabadult területeken lévő haszonbérletekre nézve az 1921/22. gazdasági évre előterjeszthető kérelemben a haszonbérlet a folyó 1922, évet megelőző legfeljebb egy gazdasági évre visszamenőleg való megállapítása is kételmezhető, feltéve, hogy az emiitett gazdasági évre vonatkozólag a haszonbérlet ujabb megállapítása még meg nem történt.« Továbbá (olvassa) : »A rendelet 1. §-a alá eső kishaszon bérletekre nézve a biróság a haszonbért is visszamenőleg csak különös méltánylást érdemlő okokból állapithatja meg.« Hogy áll most az eset 1 A szegedi háromszög 1921 augusztus 20-án szabadult fel. Ott rendkívül sok olyan kisbérlet van, amelyet a nagybirtokosok nagyon helyes szociálpolitikai szempontból adtak bérbe a nin esetleneknek. Ez a 2080. számú rendelet megállapítja, hogy a haszonbéreket fel lehet emelni, de csak az utolsó gazdasági év utolsó negyedében. Ha tehát augusztusban, szeptemberben, vagy októberben a nagybirtokosok összehívták volna a kisbérieket — akkor már a magyar impérium megkezdődött — és közölték volna velük, hogy felmondanak é<* csak ilyen és ilyen feltételek mellett hajlandók a bérletet meghosszabbítani, akkor a kisbérlők vagy elfogadták volna az ajánlatot vagy nem. Annak ellenére azonban, hogy a 2080. számú rendeletet kihirdették, a nagybirtokosok elmulasztották ezt a háromhónapí időt és nem kérdezték meg sem a községi elöljáróság, sem a járásbíróság utján a nincsetleneket, hogy súlyosabb feltételek mellett hajlandók-e megtartani bérleteiket. Ezek a kisemberek tehát nyugodtan gazdálkodnak, most pedig az uj rendelet 4. §-a felhatalmazza a földbirtokosokat, hogy a folyó évre is felemelhetik a bérösszeget. Ha idejében tudták volna a nincsetlenek, hogy magasabb áron lesznek kénytelenek ezeket a ^földeket bérelni, akkor talán felmondták volna a bérletet. Igaz ugyan, hogy benne van a 4. §-ban, hogy csak különös méltánylást érdemlő esetekben lehet felemelni a bérletet, mégis azt mondom, hogy az 1-^2—3 holdas kisbérleteknél a földmivelésügyi