Nemzetgyűlési napló, 1922. I. kötet • 1922. június 19 - 1922. július 12.
Ülésnapok - 1922-18
458 A nemzetgyűlés 18. ülése 1922. évi július hó 11-én, kedden. Cserti József: Hogy vegye meg, ha nincs pénze ? B. Bottíik István : Várja meg a t. képviselő ur, amig az i-re felteszem a pontot. Rá fogok mutatni, hogy milyen utón lehet azt a földet készpénzzel megváltani. (Halljuk ! Halljuk !) Én tehát csak a készpénzzel való fizetést tartom ugy a termelés, mint a kisember szempontjából célravezetőnek, mert a legtöbb esetben nem egész birtokokat, hanem csak birtokrészeket sajátítanak ki, itt tehát épen az államnak elsőrendű érdeke az, hogy a birtokos a kisajátítással egyidőleg a kisajátított terület értékét birtokába invesztálhassa és ezzel a termelést fokozza. En meg vagyok győződve arról, hogy az államnak minden eszközzel arra kell törekednie, hogy a birtokost arra rábírja, hogy a kisajátításból befolyó egész összeget a kisajátítással egyidejűleg birtokába invesztálja és ezzel a termelést fokozza. Szilárd meggyőződésem, hogy a birtokpolitikai reformot erős megrázkódtatások és a termelésnek dekadenciája nélkül csak ugy oldhatjuk meg, ha megtaláljuk a módot arra, hogy a birtokos a kisajátított terület teljes értékét a kisajátítással egyidejűleg birtokába invesztálja. En ugyanis egy birtokpolitikai alapnak létesítését tartom szükségesnek,. . . Sándor Pál : Miből ? B. Bottlik István :.. . amelyet én külön birtokpolitikai adóból kívánok megteremteni. Ezt a birtokpolitiai adót a földbirtokra 500 katasztrális holdnál kezdődőleg óhajtanám kivetni . . . Cserti József: Addig el kell venni a földeket ! B. Bottlik István :... 25 egymás után következő évig olyan módon, hogy 500 katasztrális holdnál a föld minőségéhez képest az évenkénti egy-két kiló búzában állapíttatnék meg és 500 holdankénti progresszivitás alapján holdankénti hat kilóig emelkednék. Mivel a búza és az arany paritása meglehetősen stabil, mi sem áll annak útjában, hogy egy pénzügyi tranzakcióval ezt az összeget legalább jelentékeny részben le lehessen számitolni és akkor a birtokpolitikai alap rendelkezésére már rövid időn belül jelentékeny összeg állana, amely arra lenne felhasználandó, hogy a magas vételár és a méltányossági ár közötti különbséget viselje. Megállapittatnók tehát . . . Szilágyi Lajos : A választási alap épen elég lett volna erre ! Kuna P. András: Hát az ellenzéké? Szabó István (nagyatádi) földmivelésügyi minister: Egy négyszögöl földet sem tudnál venni az én választási költségemből. (Zaj. Elnök csenget. Halljuk I Halljuk !) B. Bottlik István : Ez a nagybirtokra igen súlyos terhet ró s a termelés érdekét és a kisember érdekét akarja előmozdítani, aki különben nem képes földterülethez jutni. Megállapítandó tehát, hogy minden földnélküli földműnKas, es kézműves kisiparosnak, de elsősorban a hadiözvegyeknek, hadiárváknak és rokkantaknak jogukban áll a házhely kisajátítása, valamint egy, egész kivételes esetekben két hold föld, mely által a földmunkást meglevő munkakörétől nem vonjuk el, csak anyagi helyzetét javítjuk. A községeknek pedig méltányos esetekben a községi közlegelőknél joguk van arra, hogy a magas vételár és a méltányos vételár közötti különbséget a birtokpolitikai alap viselje. Rassay Károly : Sovány programm ! B. Bottlik István : így tehát a legrövidebb időn belül juttatnók földhöz épen azt az osztályt, amely a mai földreform alapján nem tud földhöz jutni. Ezzel szemben pedig ugy a kisgazda, mint a középbirtokos és nagybirtokos érdekében, de elsősorban a termelés érdekében azt kívánom megállapítani, hogy az a birtokos, aki birtokának legalább 10%-át önként felajánlja a birtokpolitika céljára, készpénzben fizetett forgalmi áron — itt van épen a szankció, amellyel sarkalni lehet a birtokost, hogy ezt befektesse — és kötelezi magát arra, hogy a kisajátítás által nyert összeget teljes egészében a megmaradt birtokrészeinek invesztálására fordítja, az a birtokos mindaddig, amig ezt a birtokpolitikai adót fizeti, a további kisajátításoktól mentesül, a házhelykisajátitást kivéve. (Mozgás.) Cserti József: Ebből sem lesz földreform. Drozdy Győző : Néni is kell ilyen dolgokat kitalálni, ugy sem hajtják végre. Rotnenstein Mór: Onámitás! (Zaj.) B. Bottlik István : így szolgálnám a kisgazdának érdekét, ki szintén birtokának kiegészítésére törekszik, mert a közép- és nagybirtokos érdeke lévén, hogy a kisgazda ós földmunkás tőle bizonyos mennyiségű földet vásároljon. Cserti József : Bizony érdeke ! Jó lesz sietni vele ! B. Bottlik István : Kínálatot teremtünk, szolgáljuk a földmunkás érdekét, ki a földbirtokpolitikai alapból a legmesszebbmenő kedvezményeket kapná meg, szolgálnók a birtokosnak jól felfogott érdekét is, mert igaz, hogy az állam súlyos terhet róna rá, de ezzel szemben a gazdálkodásnak rendjébe biztonságot vinne bele és így a kisgazda, földmunkás és a birtokos között egy érdekközösséget létesítenénk Elsősorban pedig szolgálnók a termelés érdekét és az államnak azt a nagy érdekét, hogy itt minél több legyen a megelégedett embet, mert ezen az utón tudnánk a leggyorsabban minél több egzisztenciát megalapozni. Ez alkalommal felhívom a t. földmivelésügyi minister ur figyelmét a járási közlegelők létesítésére. Szijj Bálint: A községi közlegelőkre! B. Bottlik István : Nem, a járási közlegelőkre, mert községi már van. (Felkiáltások half elöl: Hol van?) Cserti József: Papiroson! (Zaj.)
