Képviselőházi napló, 1910. XXXIV. kötet • 1917. február 5–márczius 2.
Ülésnapok - 1910-700
254 70Ő. országos illés 1917 február 20-án, kedden. tápláléka a kenyér és a tészta, ma valahogy i csak eltengeti magát, de komolyabb gazdasági munka elvégzésére képtelen. (Ugy van! a baloldalon,) A kvóta megállapítása tehát nem a testfentartás szükségleteihez igazodott, hanem azt a kivetett kontingens és a felelősségtől való aggodalom individuális hatásai irányították. Még kirívóbbak az ellentétek a gazdasági szükségletek megállapítása körül. Mert az ország egyes vidékein ma a tavaszi vetőmag ép ugy nincs biztosítva, mint ahogy az állatállománynak a legszükségesebb erő takarmánynyal való ellátása sincs, pl. a híres bonyhádi teheneknek, amelyeket az erőtakarmánynak generácziórőlgeneráczióra való alkalmazása fejlesztette húsra és tejre elsőrendű tájfajtájává, Tolnában szemestakarmány nem jut. Sok helyen a kis borjutói megvonják a legszükségesebb zabot, a sertést pedig arra utalják, ami a legtöbb helyen nincs: tengerire, mert az árpa feltakarmányozását teljesen eltiltották, mit csináljon már most az a gazda, akinek tengerije nincs, árpáját pedig, melyet azért termelt, hogy sertésállományát fentarthassa, elrekvirálják. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Az ily kíméletlen és tervszerűtlen eljárással nemcsak a mát mérgezik meg, de tönkreteszik a jövőt is. A szükségletet biztosítani kell, de ugy, hogy embert és üzemet abban az irányban lássunk el, aminő a szükséglet és az országos készletek egymáshoz való aránya szerint embert és gazdaságot megillet. (Helyeslés bal felöl.) Amit a termelés szervezetében s a köz-ellátás rendjének megalapozásában elmulasztottak, azt teljesen jóvátenni nem lehet. De lehet a bajt fokozni és lehet azt enyhíteni. (Ugy van! balfelöl,) Fokozni akkor, ha mindenáron rekvirálunk mindent, tekintet nélkül arra, hogy ez az eljárás a gazdasági és szocziális rendet és a termelés kontinuitását veszélyezteti. És lehet enyhíteni, hogyha leszámolunk az adott helyzettel s a mulasztások folytán hiányzó készleteket mással pótoljuk. Szmrecsányi György: Vállalták az egész liadsei'eg ellátását! Bottlik István: Mint ahogy az előttem szólott t. képviselőtársam, Beliczey Géza, igen helyesen megállapította, Magyarországon van elegendő hus, mert állatállományunkban depekorácziő nincs. Inkább fogyaszszuk tehát el egy bizonyos rendszer szerint állatállományunk és legelsősorban sertésállományunk egy kis részét, semhogy annak sokkal nagyobb része erőtakarmány hiányában veszendőbe menjen. (Ugy van! balfelöl,) Abban a szerencsés helyzetben vagyunk,/ hogy ez nálunk csak pénz kérdése. De ez a pénz hasznos befektetés, mert általa ennek sokszorosát menthetjük meg. A húsfogyasztás egyetlen akadálya annak drágasága. Nemcsak szocziális, de financziáliü szempontból is nem helyesebb-e tehát, ha az állam anyagi áldozatok árán a városi szegényebb lakosságnak átmenetileg hoz* záférhetővé teszi a húst s az ezáltal megtakarított gabonával a gazdasági munkás helyzetén segit és a mezőgazdasági termelést biztosítja? (Igaz ! Ugy van! a baloldalon.) A termelés jobb eredményében és az állatállományt fenyegető veszély elhárításában az állam megtalálná akcziójának' financziális eredményét. Igénytelen nézetem szerint különben a városi lakosság élelmezését más alapokra kellene fektetni. Itt elsősorban a német mintára bevezetendő hatósági konyhákra gondolok, amelyek amellett, hogy; a tömegélelmezést jobbá ós olcsóbbá teszik, igen nagy megtakarítást jelentenek, anyagban, élelmi és tüzelőszerekben egyaránt. (Helyeslés balfelől.) De figyelemreméltó hatása volna a közös konyháknak az is, hogy a mindinkább becsessé váló női munkaerőt is kímélné ós képessé tenné arra, hogy produktívabb módon helyezkedjék el. De bármire határozza magát a kormány: azt az állapotot, amibe a második rekvirálás egész országrészeket juttatott, orvoslás nélkül hagyni nem lehet. (Ugy van! balfelől.) De, t. ház! Meg kell végre szűnnie annak a tendencziának is, mely a háború gazdasági terhét teljesen a termelőre és fo ;yasztóra rakja,, a kereskedelem, főként az ipar pedig fékezetlenül használja ki a másik két tényező védtelen helyzetét. (Ugy van! balfelől.) A fogyasztót a termelővel szemben a makszimális árak védik. Ez rendjén van, csupán annyiban szorul korrekczióra, hogy a makszimális árakat a termelés tényleges költségeihez kell arányitani. Az azonban nincs rendjén, az már egyenesen ártó tendenczia, ha a közszükségleteket képező iparczikkek makszimálva nincsenek. (Igás! Ugy van! balfelöl.) Az a körülmény, hogy az áru kevés, még nem lehet ok arra, hogy az ár kialakulásának konjunkturális lehetőségét nyitva tartsuk; az áruhiányból csak az következik, hogy forgalmát szabályozzuk és fogyasztását nem a vásárló kedv és tehetőség, hanem az országos szükséglet és készlet egymáshoz való aránya szerint állapítsuk meg. (Helyeslés balfelől) Nemcsak az élelmiszerek forgalma szabályozható : szabályozni lehet a közszükségletet képező iparczikkek forgalmát is; s amint a forgalom szabályozásának akadálya nincs, ugy nincs akadálya az ár megállapításának sem, mert abból, hogy valamely iparág sokféle minőséget gyárt, nem az következik, hogy ezen nehézségek miatt az ármegállapításról lemondjunk, hanem az, hogy csak annyit és olyan minőségben gyártsunk, hogy az ármegállapítás keresztülvihető legyen. (Elénk helyeslés és taps a bal-^. oldalon. Felkiáltások: Világosságot! Szünet!) A háború harmadik esztendejében a kapzsiságot épugy nem szabad megtűrni, mint a hogy a lukszusnak sem szabad oly konczessziókat tenni, melyek bennünket a tömegek jogos
