Képviselőházi napló, 1906. IX. kötet • 1907. április 25–1907 június 4.
Ülésnapok - 1906-159
Í59. országos ülés Í907 május 24-án, pénteken. 239 Ily körülmények között tehát a javaslatnak a gazdákra háruló anyagi konzekvencziáit csak azzal az erkölcsi érvvel indokolhatni meg, a melyet Navay Lajos t. képviselőtársam oly szépen és hatásosan fejtett ki, t. i. a magyar gazdatársadalom öröklött áldozatkészségével, a melylyel mindenkor kész volt hazája érdekében áldozatokat hozni. Ez az áldozatkészség bizonyára megvan ma is, és nem kétlem, hogy a magyar gazdatársadalom szükség esetén megismételné azt az áldozatot, melyet 1848-ban az emberi jogok oltárán hozott. Csakhogy az akkori és a mostani viszonyok között óriási a különbség, (Ugy van!) mert épen a magyar nemességnek akkori ténye által a magyar gazdatársadalom megszűnt úgyszólván egyedüli nemzetfentartó osztály lenni és a nemzetfentartás joga és kötelessége ma már az egyenlőség alapján szervezett egész nemzet vállaira hárul, (Ügy van ! bal felöl.) Nem a nemlétező privilégiumok dohos levegője, hanem ellenkezőleg, a modern állami szervezet konzekvencziái nyilvánulnak meg tehát abban a kívánságban, hogy az állam azt, a mit a földmivelő nép széles rétegeinek érdekében szükségesnek tart, ne tegye egyedül annak az osztálynak feladatává, a mely a nemzet fentartásáért eddig legtöbbet áldozott, hanem mint a nemzet szocziális fejlődésének szurrogátumát tegye az egész nemzet kötelességévé. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Ha vizsgálat tárgyává teszszük, hogy a szerződés anyagi részébe felvett köteleztetésekkel szemben és a cselédek legmesszebb menő helyes védelme mellett megtalálja-e a gazda azt, a mit ettől a javaslattól joggal várhat: a szolgálati szerződésnek a cseléd részéről való megtartásának elegendő biztositékát, ugy határozottan nemmel kell felelni. (Ugy van! a baloldalon.) A törvényjavaslat két irányban elég hatékonyan védi meg a gazdát, a mennyiben a szolgálati viszonyban lévő cselédnek eltiltja a kivándorlást s kellő szigorral sújtja a sztrájkra való izgatást, valamint magát a gazdasági sztrájkot is. De az utóbbi években gyakran előforduló veszedelmet, a szolgálati helynek önkényes elhagyását, nem bünteti oly szigorral, a melytől ezen kihágásnak megelőzése remélhető volna. (Ugy van!) A fennálló cselédtörvény ezen kihágást 48 K pénzbüntetéssel sújtja, mely 12 napi elzárásra változtatható át. A javaslat 50 K-ával, mely pénzbüntetés azonban azáltal, hogy ajavaslat acselédrendészeti kihágásokra az általános kihágási büntetőtörvény rendelkezéseit állapítja meg, behajthatatlanság esetén csak három napi elzárásra változtatható át. Nagyon jól tudjuk, hogy mit jelent az a gazdára, ha a munkanélküli téli hónapok elteltével cselédje őt a tavaszi és nyári magas napszámbérekre való számítással elhagyja, s azt is tudjuk, hogy a gazdának ezen kihágások esetében egyedüli elégtétele a büntetés, valamint a szigorú hüntetés az egyedüli eszköz, a mely a cselédet ettől a kihágástól visszatarthatja, mert hiszen az általa okozott kár rajta rendszerint be nem hajtható. (Felkiáltások a baloldalon: ügy van!) Itt tehát az annyira bevált 1898 : II. t.-czikk analógiájára szigorú büntetést kell alkalmazni, mely normális viszonyok között alkalmas lesz ezen kihágás megelőzésére. (Helyeslés a baloldalon.) A büntetésnek ez a mértéke nem nóvum mert a szolgálati hely önkényes elhagyása teljesen analóg kihág munkaszerződés teljesítésének megtagadásával. Rá kell még mutatnom e helyütt arra az anomáliára is, hogy a szerződésszegés ugyanazon büntetéssel toroltatik meg a gazdával, mint a cseléddel szemben, holott a gazda nemcsak a jogrend megsértéseért lakol, hanem a cseléd kárát s a hátralévő időre járó bérét is fizeti, mig a cseléd csak a büntetést szenvedi el, mert a gazda kára rajta rendszerint be nem hajtható. (Ugy van! a baloldalon.) A jogvédelem tehát a javaslatban a két féllel szemben csak elméletileg lévén egyenértékű, a felek teljesítési képessége közötti különbséget méltányosan ki kell egyenlíteni és a szerződésszegésnek a valóságban tényleg be nem következő magánjogi következményét szigorú büntetéssel kell helyettesíteni. A jogegyenlőség jogegyenlőtlenséggé válik, ha csak elméleteket követ és a valóságos élet viszonyaival nem számol, (Ugy van!) Tényként álla juthatjuk meg tehát, hogy a javaslat nem a gazdák érdekében, hanem ama milliónyi ember javára készült, kik testi munkájukkal járulnak a magyar föld termeléséhez; annál indokolatlanabb tehát azoknak eljárása, a kik a javaslat mély humánizmusát félreértik, vagy félremagyarázni akarják. A javaslat kétségtelenül sok uj terhet ró az eladósodott földre, és hogy én a részletes tárgyalás alapjául mégis elfogadom, annak kettős oka van. Az egyik bizalmam a földraivelésügyi miniszter ur bölcseségében, a ki bizonyára fog módot találni arra, hogy agrár érdekű javaslatokkal a földre rakott ezen ujabb terheket elviselhetővé tegye, a másik azon reményem, hogy a gazdatársadalomnak ezen áldozatai vissza fogják szerezni a munkásnépnek az izgatások következtében megrendült bizalmát, és a mit anyagiakban elvesztünk, azt visszanyerjük a munkások erkölcsi érzületének javulása által, mely nélkül produktív gazdasági élet el sem képzelhető. (Elénk helyeslés.) Hogy azonban a gazdaközönségnek ezen ujabb áldozatai meddők ne maradjanak, ahhoz a mesterségesen és rendszeresen űzött izgatásoknak nemcsak megtorlása, hanem preventív intézkedésekkel a lehetőségig való megelőzése is szükséges. (Elénk helyeslés.) Miután én e tekintetben is bizom a kormány erejében és bölcseségében, a javaslatot általánosságban elfogadom, abban a meggyőződésben, hogy a
