Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-66

66. országos ülés 1902 márczius 6-án, csütörtökön. 61 lönösen ha az u. n. szocziális eszméket vallotta, már elégséges volt arra, hogy üldözésnek és bántódásnak legyen tárgya, ugycsak a t. belügyminiszter ur egy konkrét esetben, midőn Eperjesről a régi Perczel- és Bánffy-féle módszer szerint egy munkást, a ki ott szocziálista felolvasásokat tartott és szocziálista politikai működést fejtett ki, de a mellett tisztességes, derék, becsületes munkás volt, a ki a törvényeket megtartotta, valami Mausz nevű embert, Eperjesről, mondom, a régi módszer szerint kiutasítottak, ebben a konkrét esetben, el kell ismernem, a t. belügyminiszter ur a következő rendeletet adta ki, még pedig a vármegyei alispán határozatával szemben — mert az alispán is helybenhagyta azt a határozatot, a melylyel azt az embert kiutasították: »A vármegye alispánjának 52/1901. kihágási számú határozatát, a mely az eperjesi rendőrkapitány által 681 . . . szám alatt első fokban hozott és Mausz Rezső, bácsalmási illetőségű nyomdászsegédnek kényszerutlevéllel illetőségi községébe való utasitását és Eperjes városa területéről mindenkorra való kitiltását helybenhagyta* — tehát lehetséges, hogy Magyarországon valakit örök időkre egy területről kiutasítsanak, (Ugy van' Ugy van! a szélsőbaloldalon.) s ez volt eddig a rendszer és a felfogás ! (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) — »a nevezett által beadott felebbezés következtében felülvizsgálván, azt megváltoztatom és nevezettet, kényszerutlevéllel való kiutasítása már megtörténvén* — t. i. birtokon kívül felebbezett — »Eperjes városából mindenkorra történt kitiltásának hatálya alól felmentem. Megváltoztatandó volt az idézett alispáni határozat, mert nevezett büntetendő cselekményt el nem követvén és egészen az elsőfokú határozat meghozataláig Eperjesen rendes foglalkozással bírván, pusztán azért, mert magát a szoczialisztikus eszmék hívének vallja, nem szolgáltatott kellő indokot arra, hogy Eperjesről a tolonezszabályzat 2. §-ának a) pontja értelmében eltolonczoltassék és kiutassittassék.« (Élénk helyeslés.) T. képviselőház! Méltán kételkedhetnének igazságérzetemben, ha én akkor, a mikor erős bírálatot gyakorlok a kormányzattal szemben, ezeket, a mint tudomásomra jönnek, elhallgatnám. De mi az, a mi a mi panaszunk tárgya, a mi minket mégis évről-évre felszólalásra késztet és arra int, hogy a t. belügyminiszter ur figyelmét az ország közállapotaira felhívjam ? Az, hogy — a mint itt egy ilyen műszót csináltak — a perifériákon ma is más a szellem. (Ugy van! Ugy van! a szélst'baloldalon.) Madarász József: A körzeteken. Visontai Soma: A t. miniszter ur ugyan az ő benső lelkületével talán egyes intézkedéseire humánusabb felfogást és nagyobb jogtiszteletnek bélyegét nyomja rá, de künn az országban, méltóztassék elhinni, az állapotok ma sem változtak. Széll Kálmán minisztereinők: Dehogy nem! Visontai Soma: Be tudom bizonyítani a t. miniszter urnak, hogy az a főszolgabíró, a kihez ezt a rendeletet intézte, egyenesen nem engedte meg a gyűlést. Széll Kálmánnal szemben — fel fogom szó szerint olvasni — egyenesen kijátszotta Perczel Dezső rendeletét, mondván, hogy a belügyminiszter nem volt jogosítva igy beszélni, mert Perczel Dezső rendeletét ma sem vonta vissza. (Mozgás a szélsöbalo'dahn.) Be fogom bizonyítani, hogy daczára annak, hogy a t. miniszter ur egyik konkrét esetben szükségesnek látta kihirdetni, hogy a szocziálista tanok terjesztése nem korlátozandó, Magyarországon mégis bizonyos politikai tanok hirdetése, mert nem a hatalom érdekével függnek össze, ma is üldözésnek tárgya; be fogom bizonyítani, hogy a t. miniszter urnak ezen két konrét esetben nyilvánított kormányzati szellemét sehol az országban nem respektálják. (Ugy van! Ugy van ! a bal- és a szélsÖbaloldalon.) Azon kezdem, hogy a t. miniszterelnök ur azzal, hogy a jog, törvény és igazság uralmát akarta megteremteni az országban, és hogy ezen az alapon a nemzetiségeknek is kaput nyitott a törvényhozásban való részvételre, — mert hiszen a törvény velük szemben is egyenlően alkalmazandó, — bizonyos reményeket keltett abban az irányban, hogy ime, talán a más és ujabb és nem hagyományos, de a mellett törvényes tanokat hirdetők is jelölteket állithatnak az országban. S mit látunk? Az első eset mindjárt Pest megyében történt, ugyanott, a hová ezt a szép rendeletet intézte a miniszter ur, és ugyanakkor, a mikor kimondotta Eperjessel szemben, hogy a szoczialistaság mint politikai tan nem üldözhető. Pestmegyében — azt hiszem, a pestmegyei képviselő urak tájékozva vannak róla — a dunavecsei járásban igenis volt szocziálista jelölt. Miért ne legyen? A törvény alapján áll és ha a hazai törvények tiszteletével vonul be a kerületbe, azt megakadályozni nem lehet. Ez a képviselőjelölt, illetőleg ennek szavazói, választói, bejelentettek a programmbeszédre Kis-Hartán egy gyűlést, a hol majd ez a képviselőjelölt meg fogja tartani programmbeszédét. Ekkor az ottani szolgabíró 1901. szeptember 13-kán meghozta a maga határozatát, mert hiszen őt nem fogja kapaczitálni a miniszterelnök ur semmiféle rendelettel, ő megmarad a magyarországi közfelfogásnak egyik tagja s neki, továbbra is a régi kormányzat marad az irányadó. Nem engedte meg, hogy a programmbeszéd megtartassák. S miért? Azt mondja. — először röviden mondom el — hogy azért, mert nem egy szervezkedett párt részéről történt a bejelentés, (Derültség balról.) mert a programmbeszéd politikai iránya nincsen előre megjelölve (Derültség balról.) és mert a képviselőjelölt választői jogosultsága nincsen a főszolgabírónál igazolva. {Élénk derültség balról.) De méltóztassanak megengedni, hogy szó szerint, számmal idézzem a határozatot. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja: »8817/l901. Schmel Henrik és 9 társa, hartai lakosok bejelentése programm-