1887–1892. évi országgyűlés Sturm Albert, szerk.: Új országgyülési almanach 1887–1892. Budapest, 1888.

Képviselőház - A) Magyarországiak - Grünwald Béla - Gulácsy Dezső

213 váry báró honvédelmi ministerré való kineveztetése után hon­védelmi államtitkárrá neveztetett ki. Grünwald Béla, Zólyommegye, Szliács kerület 1838. deczember 2-án Szent-Antalban, Hontmegyében született. Ügyvéd lett s mikor diplomáját megszerezte, utazásokat tett Német- és Francziaországban. 1867-ben főjegyzővé s 1871. és 1878-ban alispánjává választá Zólyommegye. Mint alispán, a fel­vidékről irt művével nagy feltűnést keltett, rámutatva azon veszélyre, mely a pánszlávizmus révén Felső-Magyarországot fenyegeti. A nemzetiségi kérdésen kívül, a közigazgatás kérdésével foglalkozott tüzetesen s a közigazgatási erők állami központosítása mellett küzdött a gyakorlati administratio terén, sajtóban és röpirataiban. 1878-ban a szliácsi kerület képviselője lett, szabadelvűpárti pro­grammal. 1880. februárban kilépett e pártból és azóta a mérsékelt ellenzék egyik vezértagja. Állandóan a szliácsi kerületet képviseli, tagja a közigazgatási, a II. bíráló bizottságnak és a delegatiónak. »A törvényhatósági közigazgatás kézi könyve« czím alatt Ráth Mór kiadásában a fennálló közigazgatási törvényeket és rendeleteket gyűj­tötte össze, mint historicus általános feltűnést keltő művel lépett föl 1888-ban »Régi Magyarország« czím alatt, mely a tudomá­nyos akadémia levelező tagságát szerezte meg számára. A társa­dalmi téren is tevékenyen működik ; Császka püspökkel együtt megalakította a hazafias tót közmívelődési egyesületet. Gulácsy Dezső, Beregmegye, Felvidék kerület 1839-ben Gulácson, Beregmegyében született. Jogi tanulmányait 1861-ben a budapesti egyetemen végezte, s még azon évben megyei tiszteletbeli esküdté neveztetvén ki, szolgálattételre a tiszaháti járási főszolgabíró mellé osztatott be, 1862-ben a provi­sorium alatt rendszeresített aljegyző lett, mely hivataláról azonban a politikai pártmozgalmakban élénk részvétele ellen irányult felszólamlás miatt 1865-ben lemondott; élénk részt vett a megye politikai mozgalmaiban, 1867-ben tiszteletbeli, 1877-ben pedig rendes ügyész lett, s e hivatalát 1884-ben is viselte, midőn Beregmegye tiszaháti kerületében szabadelvűpárti képviselővé választatott. A jelen országgyűlésen a felvidéki kerületet képviseli.

Next

/
Oldalképek
Tartalom