Nyírvidék - Szabolcsi Hírlap, 1937 (5. évfolyam, 248-296. szám)

1937-11-16 / 259. szám

Ära 10 fillér Nyíregyháza, 1937. november 16. (Trianon 18.) V. évfolyam 259 (1393.) szám. * Kedd, laer&Mffiéséf és kiadóhivatal Bethlen-utca 1. az. DAl i T I lí Ä I N fi P1 ! ÄP Előfketés: Egy hónapra 2250, negyedévre 7.50 P. ^mimisk&rék) csekkszám: 47.139. Telefónszüm; 77. «wLl I IrVMI Is Mi ILMi Köxtísatviaelőknek 20 százalék engedmény. Nyírbátor véres éjszakája ü cseodőri sortiiznek 3 halott, 7 súlyos és számos könnyebben sérült áldozata van B fékevesztett báli timeg megtámadta a csendőröket fiatalembert. Ekikor odaugrott Siket Mihály és reprodukálhatatlan szidal­mak között kijelentette, hogy itt nem parancsol senki, mindenki azt huzat, amit akar. A csendőrök az egyre hangosalhhan viselkedő Siket Mihályt kituszkolták a folyosóra. — Erre mint egy láthatatlan adott jelre pillanatok alatt felborult a rend és a táncterem fiatalsága pártokra oszolva, valósággal ölre ment. A csendSrliszihelyettes feloszlatja a bili Kör ősik én yi István járőr vezető két rendőrével, Cisadó József és Fehér Gyulával igyekezett rendet terem­teni, de minden hiábavaló volt. A helyzet egyre veszélyesebbé vált és a szenved elmesen izzó hangulatban valaki 'elkiáltotta magát: Elnémul a — Végezzünk a zsarukkal! A kaotikus zűrzavaron keresztül- hásított egy öblÖ9 mély hang. Tom­pa Miklós tiszthelyettes ellentmon­dást nem tűrő parancsa: — A hált if el oszlatom, mindenki hagyja el a termet! muzsikaszó |K i k ü 1 d ö 11 tudósítónk je­lentése.) Szomorú vasárnapra vir­radt Nyírbátor népe. Egy napra megállóit itt még az ünnepi élet is ós az emberek csoportokba verődve ■tárgyalják a gör. kát. ifjúság báljá­nak megdöbbentő és érthetetlen ese­ményeit. VaLami misztikus titokza­tosság ülte meg az embereket, félve — suttogva beszélnek a történtekről és a csapongó fantázia szinte babo­nás félelemmé dagadt. Egy azonban házon yos, hogy a véres mulatságnak 3 halálos ál­dozata, hat életveszélyes és több könnyebb sérültje van. A tragikus báli éjszaka véres eseményeinek híre már a kora reg­geli órákban elterjedt Nyíregyházán A bál este 7 órakor kezdődött. Amikor a cigány rázendített az első csárdásra, a terem már zsúfolásig megtelt. Fesztelen jókedvben folyt a vigalom, folyt a tánc. A legények egyre jobban felöntöttek a garatra, hisz olcsó itt a nyíri vinkó, már 20 fillérért szívesen mérnek egy litert. A bálon ott volt Papp János főgond­nokkal az élén a gyülekezet számos vezető tagja. Senkisem sejthette, senki sem gondolta a bekövetkezen­dő eseményeket, hiszen a rendet két csendőr és három rendőr tartotta fenn. A bál fesztelen jókedvben folyt, hogy mi történt, azt senki sem tudja szavahihetően visszaadni, hiszen az események gyorsan játszódtak le. A is. Hajnal felé szállították be az utol­só sebesültet az Erzsébet-kórházba. Nyolc óra tájban már az ügyészségi jelentések között ott feküdt a csend­őr Örs szűkszavú jelentése is. Kilenc óra volt, amikor autónk ki­ért Nyírbátorba. A görögkatolik-us templom előtt állunk meg, ahol még mindig százával áll a tömeg, akiket szuronyos csendőrök tarrtanak távol az iskola dísztermétől. Közben meg­szólal a haranglábon álló templomba hívogató ércharaing bánatos 9zava. Kisírtszemű emberek igyekeznek az új-onnan renovált templomba, az el­ső misére. A templomba, amely mö­gött ott van! az iskola díszterme, a bál­terem, ahova most egy lélek se ki, se be nem mehet, mert csendőrök állják el az utak-hallottak alapján próbáljuk rekons­truálni a végzetes eseményeket. Fél kilenc fele történt az első ösz- -sze koccan ás. Árvay András és Som- lay Gyula belekötöttek egy katoná­ba, de a rendezőknek minden külö­nösebb beavatkozás nélkül sikerült elhárítani a kirobbanni készülő 1 szen­vedélyeket. Nem sokkal később újabb tumultus támadt a cigánypó­dium előtt, ahol az egyik legény, nem respektálva .vitéz Orosz János ci­gánybáró intézkedéseit, rákiáltott a prímásra: — Húzd, hogy: Lányok, lányok, nyírbátori lányok ... A cigány már bele is kezdett a talp alávalóba, amikor v. Orosz János erélyesen leintette a renitenskedő A cigányok abbahagyták a muzsi­kát és riadtan pakolni kezdtek. A közönség egyrésze elhagyta a ter­met, több legény azonban szembe­helyezkedve a paranccsal, a cigányo­kat arra kényszerít ette, hogy játsz- szanaik tovább. Tíz perccel később ismét félhang­zott Tompa Miklós csendörtiszthe- lyettes utasítása: — Mindenki távozzék! A cigányok már éppen el akartak vonulni, amikor a kijárónál többen útjukat állották és visszakergették őket. Húzzátok, mi fizettünk! Ne tö­rődjetek semmivel, mi vagyunk itt az urak. Majd megtanítjuk a csendőröket! — hangzottak egyre jobban a fenyegetések. Egyszer csak kiszakította magát a fékevesztett tömegből egy vad düh­től tajtékzó fiatalember és Fehér Gyula rendőrre vetette magát. A rendőr kardot rántott, miközben a tömeg a csendőröq köré csoporto­sult. Az utolsó figyelmeztetés Tompa Miklós tiszthelyettes lát­va áz egyre fenyegetőbb helyzeteit, felállott az egyik lócára és onnan süvítette bele a forrongó tánc­terembe: — A törvény nevében felszólí­tok mindenkit, hagyja el a ter: met! Egy pillanatnyi 'Csend támadt erre. Viharölőtti csend. Valami nyomasz­tó, valami borzalmas érzés ült meg- mindenkit, mi lesz most. Az asszo­nyok és lányok unszolni kezdték a férfiakat, hogy menjenek haza, de azok hajthatatlanok maradtak Ó9 bősz elszántsággal szembehelyez­kedtek a kötelességüket teljesítő csendőreikkel. Többen széket ragadtak és a csendőrök fegyverét el akarták venni, ljpgy ártalmatlanná te­gyék őket. Tölteni — tolls A csendőrök pillanatokig farkas­szemet néztek a feldühödött tömeg­gel. Várták, hogy a jobb belátás ke­rekedik felül. A tömeg azonban .va­lóságos rohamot intézett ellenük. Ekkor elhangzott a tiszthelyettes ajkáról a vezényszó: — Tölteni — tölts! Tompa Miklós és Pénzes Zsigmond próba csendőr kinyitották a zárocsa- pot és így igyekeztek hatni a féke­vesztett tömegre. Ekkor valaki el­kiáltotta magát: — Ne féljetek, vaktöltés az! Abban a pillanatban elhangzott az első lövés A terem túlsó sarkában valaki hangosan felijaj dúlt: — Jaj, Istenem, meglőttek! Ezután gyors egymásután 3—3 lö­vés hangzott el. Az emberek hanyat- h ami ok futva menekültek. Az ajtó­ban megtorpantak ós csak a rend­őrök éberségének köszönhető, hogy nem taposták el egymást az embe­rek. A fegyver füstje, mint ólomköd H tenmlomszentelés örömére rendezeti bál vérbe lulled A nyírbátori gör. kát. egyház mintegy 1000 leiekből álló gyűl eke- aete nagyrészt nincstelen napszámos és munkásemberböl áll. Ezeknek lel­kes adományából hozták rendbe el­árvult templominkat. Az oltár felett művészi keZek alkotása, gyönyörű freskók, aranyos cirádák. A kis templom az áldozatkészség és bő­kezűség himnuszát zengi. A temp­lomot két héttel ezelőtt szentelték fel újonnan', ugyanakkor a szentelés örömére bált akartak rendezni. A püspök váratlan halála miatt azon­ban a mulatságot most szombat es­tére halasztották. Legelőször Árkossv István plébá­nost kerestük fel. Érthetetlenül áll az eseményekkel szemben. — Tizenegy óráig ott voltam a bál­ban. Addig rend és nyugalom volt — mondotta. — Hoígy azután mi történt, nem tudom. Fél kettő felé valaki megzörgette hálószobám abla­kát: — Tisztelendő úr, nagy 'baj van, keljek fél.. . — Alig telhetett el néhány perc, már ott voltam a bálteremben, ahol •akkor már elcsendesedett a vigalom, amit a sebesültek sóhaja és hörgése váltott fel. Hasonlóképpen nem tudott felvi­lágosítást adni az udvaron lakó Árdán József tanító sem, aki még mindig a borzalmas események ha­tása alatt áll. A tanító szintén csak éjfélig volt ott, azután hazatért. Lányok, lányok, nyírbátori lányok ...

Next

/
Oldalképek
Tartalom